14. fejezet

201 6 8
                                    

A dombon eltöltött, már-már romantikusnak is mondható délután után Joyce és Hopper is tudta, hogy szeretnének közelebb kerülni egymáshoz. Kapcsolatuk már így is elég mély volt, hiszen bármikor, feltétel nélkül számíthattak egymásra, ráadásul együtt laktak és egy ágyon is osztoztak. A hetek csak teltek, a Lonnie-val kapcsolatos ügyet lezárták bizonyíték híján, Joyce-ék pedig csak valami lökésre vártak, ami átlendíti őket a küszöbön. Bár minden este lett volna idejük és lehetőségük, hogy színt valljanak egymásnak, egyikőjük sem vette a bátorságot. Tizi és Will már szinte émelyegtek a tudattól, hogy a felnőttek magánélete ennyire problémás, nem értették, hogy miért nem tudnak végre összejönni és kész. Még Mike és Tizi sem problémáztak annyit, amennyit a két felnőtt szenvedett.
Jonathan szerelmi élete is gördülékenyen haladt, megkérte Nancy kezét, aki boldogan igent is mondott, az esküvőt pedig nyár elejére tűzték ki. Csak szűk szertartást terveztek, így spórolva még egy házvásárláson is gondolkodhattak. Mivel Jim és Tizi már a Byers házban élték, jóformán kitúrva így az idősebb testvért, a férfi felajánlotta Jonathannek, hogy Nancy-vel lakhatnak az erdei lakban, amíg nem sikerül saját házat venniük.
Az eljegyzés után Mrs. Wheeler, azaz Karen meglátogatta Byerséket egy rövid beszélgetés erejéig. Mivel egy szombati napot választotta a látogatásra, Hopper is otthon volt, Tizi és Will pedig a kertben kezdtek egy nagy gödröt ásni, de nem magyarázták meg, hogy miért. Lehet, hogy jobb is, hogy a kérdés megválaszolatlanul maradt. Karen a konyhaasztalnál ült, kávét kortyolgatott, miközben Jim ebédet főzött, Joyce pedig mosogatott. Szerették Karent mindketten, de a nő annyira fellelkesült az eljegyzés kapcsán, hogy be nem állt a szája az esküvőről, ez pedig kezdett egy kicsit sok lenni a páros számára. Joyce hiába mondogatta, hogy majd a fiatalok megszerveznek mindent, nem tudta lenyugtatni a tervezgető asszonyt.
- Nancy olyan szép lenne rózsaszín csokorral... De akkor jó lenne, ha Tizi rózsaszín ruhában lenne, nyilván ő lesz majd a koszorúslány. Jonathannak a rózsaszín nyakkendő túl sok lenne? Igen, azt hiszem, kék vagy sárga menne bőrszínéhez legjobban. – Joyce és Hopper már nem bírta ezt tovább, egyszerre, szinte ugyanolyan mozdulattal fordultak meg, hogy Karenre nézzenek, azonban a beszélgetést még mindig ő vitte tovább: - Nézzenek csak oda! – ámult el. – Úgy viselkedtek, mint egy házaspár. Lehet inkább nektek kellene összeházasodni. – Hopper fülig elpirult, Joyce pedig zavartan sütötte le a szemét. Mrs. Wheeler mindkét reakciót észrevette, de nem méltatta szóra, helyette tovább folytatta az értelmetlen esküvőtervezést.
Két óra hosszú beszélgetés után Karen végre elhagyta a terepet, így a Byers-Hopper ház meg tudott ebédelni békésen. Tizi és Will is lelkesek voltak Jonathan esküvője miatt, így a téma az asztal mellett is folytatódott.
Délután Mike, Dustin, Max és Lucas átbicikliztek játszani, Joyce sejtette, hogy a délelőtt ásott gödörhöz köze lehet a nagy találkozónak. Mivel a gyerekek az udvaron voltak, Hop és Joyce egyedül maradtak a lakásban. Tévét néztek, megbeszélték a jövő heti menüt, a munkájukról csevegtek, tehát minden olyat csináltak, amit egy házaspár szokott. Hopper egész délután érezte, hogy mondania kellene valamit, konkrétabban valamit az érzéseiről, de ő sosem volt a szavak embere.
Az egész nap olyan hamar eltelt, mintha csak egy szempillantásba került volna. Jonathan estére áthívta a gyerekeket az erdei házba, és pizzapartit csaptak. Nancy sütötte főként a pizzákat, de azért a többiek is tébláboltak a konyhában. Az összes szülő hálás volt, hogy az újdonsült jegyespár garantált nekik egy gyereknélküli szombat estét. Ezt az alkalmat Joyce és Hopper úgy ünnepelte meg, hogy sört nyitottak és kiültek a ház elé a kispadra, amit Hopper nem rég újított fel, amikor a sufniban nézett körbe.
- Nagyon jó lett ez a kis ülőpad – mosolygott a férfira Joyce, miután kortyolt egyet a sörből. – Örülök, hogy megtaláltad, én már el is feledkeztem a létezéséről.
- Én meg örülök, ha tetszik, nem is volt vele sok munka – simította végig Hop kezét a lecsiszolt fa ülőlapon, egészen addig, amíg a támaszkodó Joyce kezéhez nem ért. Amikor bőrük összeért, Hop megfogta a nő kezét és kedvesen ránézett: - Nem tudom elégszer megköszönni, hogy befogadtatok minket Tizivel. Így minden... sokkal egyszerűbb. – Hop nem igazán tudta, hogy hogyan fejezze ki magát, hangja lehalkult, ahogy improvizált.
- Ne viccelj! – Joyce hangszíne alkalmazkodott Jiméhez, ő is finoman szólalt meg. – Nagyon szeretem, hogy itt vagytok. – Joyce egy pillanatig kivárt, gondolkodott, hogy mit is mondhatna. A lélegzetvételnyi idő alatt azonban Hop a tettek mezejére lépett és finoman közelebb hajolt Joyce-hoz. Nem akarta megijeszteni, így kezdetnek csupán finoman az ajkaira nyomta ajkát. Abban a pillanatban Joyce és Hopper ugyanazt érezték, valami különleges melegséget szívük tájékán.

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Feb 10, 2021 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Joyce és Hopper - Stranger Things - FanfictionWhere stories live. Discover now