Joyce és Hopper - Stranger Things - Fanfiction

8. fejezet

Egy csapat rendőr gyűlt Jim köré, csak egy szempillantás kellett hozzá.
-  A szomszédos városban egy nyugdíjas kertész három eldobott fegyvert talált a veteményesében. Azt írja az akta, hogy ujjlenyomatokat nem találtak rajtuk, de a sorozatszámuk rögzítve van. Az ottani rendőrök nem akartak lefuttatni keresést, mert... hülyék. – Hopper pár szóban összefoglalta, amit talált, majd körbe adta a dokumentumot, hogy mindenki el tudja olvasni. Végre elégedett volt a teljesítményével, el tudta indítani a nyomozást. De mivel késő volt már, csak másnap tudott intézkedni. Nagyon szerette volna elmesélni Joyce-nak a fejleményeket, de már nem akart telefonhívással zavarni, ráadásul jobb is volt, ha minél kevesebb személy tud az esetleges bizonyítékokról.
Hoppernek egész éjjel járt az agya. Legszívesebben fel-alá járkált volna a lakásban, de nem tehette meg, mert Tizi már aludt. Amúgy is sokáig maradt fent a lány, hogy filmet nézzenek közösen, nem akarta a motoszkálással felébreszteni. Megtervezte fejében a következő napját, szinte óránként beosztotta minden idejét, csak hogy gördülékenyen haladjon a nyomozás.
Másnap reggel közösen reggeliztek Tizivel. Hop megengedte neki, hogy biciklivel járhasson iskolába, ha délután átmegy Mike-hoz. Azonban megdöbbentően sokszor járt esténként Wheelerék környékén, és pont haza tudta furikázni ilyenkor a lányt. Véletlen lenne? Nem volt az soha.  
Miután Tizi elindult, Hopper összeszedte a gondolatait, felmarkolta a kulcsát és a közeli városba hajtott. Hawkinsnak elég kicsi volt a rendőrsége, így nem voltak olyan lehetőségeik, mint nagyobb kapitányságoknak. Ezért is kellett meglátogatni máshogy tanyázó kollégáit.
Egy órába került beszámolnia az ottani rendőrségen az eseményekről és lekérdezni a három fegyver eredetét. A három név nagyon megdöbbentette Hoppert. Alexander Milton, Dylan Evans, Marcus Smith. Utóbbi férfi Hopper rendőrtársa volt.
Hop megköszönte a segítséget, annak ellenére is, hogy roppantul bosszantotta őt a helyiek stílusa. Amíg visszavezetett Hawkinsba, azon agyalt, hogy milyen módon fogja ezt tálalni a felfedezést.
-  Emberek! – kiáltotta el magát, amikor a hawkinsi állomásra ért. – Valaki nem hagyott el mostanában egy fegyvert? Azt csiripelték a madarak, hogy rendőrségi fegyvert találtak a városhatáron. – A történet ezen része csak kitaláció volt természetesen, de nem akarta egyből letámadni Smitht.
-  Fogadni mernék, hogy Charlie hagyta el már megint – hallatszott valahonnan egy gyúnyos hang.
- Barátom, ha még egyszer megtörténne velem, akkor repülnék innen – hangzott a válasz. Pár másodperc után Smith lépett elő:
-  Én egy ideje már új pisztolyt használok, a régi t a sufniban tartom. Megnézem majd, hogy valami betolakodó kölyök nem tulajdonította-e el. – Hopper biccentett. A csontjaiban érezte, hogy sántít valahol a sztori, de csak óvatosan tapogatózott. – Értesíts majd!
Hop most már úgy gondolta, hogy ideje elmenni Joyce-hoz, ugyanis megkérdezi, hogy volt-e valaha bármi konfliktusa Smith-szel.
Joyce szerencsére otthon volt, szabadnapot vett ki. Éppen a tévé előtt ült és régi videokazettákat nézett. A házban semmi nyoma nem volt annak, hogy valakik nem is olyan rég feldúlták.
Joyce nem tudott róla, hogy Marcus Smith valaha is konfliktusba keveredett volna vele vagy a srácokkal. Őszintén szólva semmilyen kapcsolatuk nem volt, évente egyszer, ha látták egymást a nő állítása szerint. Hop elhúzta a száját, de nem hagyta, hogy elszomorítsa a vakvágányra kerülés gondolata. Figyelmét a tévékészülékre emelte.
- Nosztalgiázol?
- Á, - legyintett Joyce. – Találtam már címkézezlen kazettát a sufniban és átnézem őket. Ha semmi fontos, akkor megszabadulok tőlük, nem kell, hogy foglalják a helyet. – A készülékhez hajolt, hogy egy gombnyomással elindítsa a videót. A képernyőn egy ismeretlen férfi jelent meg kezében egy kisbabával. A férfi gügyögött a gyereknek, majd a kamerába integetett.
- Ó, Will és Lonnie – csillant fel a nő szeme. Hop valamiért kellemetlenül érezte magát Joyce exét látva. Sosem kedvelte a fickót.
Mivel Joyce-nak volt még otthon dolga, és Hopper sem maradhatott tétlen, hamar elköszönt és hazaindult. Összefüggést szeretett volna keresni Smith és Byersék között, ezt viszont az őrsön nem tudta megtenni, hiszen Smith még estig ott volt.
Mélyen a gondolataiba mélyedve szállt ki a kocsiból, de a házba már nem jutott be. Tarkóján iszonyatos ütést érzett, minek hatására a földre esett. A fájdalomtól csak hunyorogni tudott. Egy maszkos fickó jelent meg felette.
-  Nagyon okosnak érzed magad, mi? Szakadj le az ügyről! – A hangja nem Smithé volt, ennyit tudott Jim, de a fejét és testét erő rugásoktól nem tudott gondolkozni. A maszkos férfi addig rúgta Hoppert, amíg elájult.