Joyce és Hopper - Stranger Things - Fanfiction

7. fejezet

A rendőrőrsön Joyce mindent elmondott Jimnek és kollégáknak, amit csak tudott. Utána Jonathant és Willt is kihallgatták a rendőrök. Sajnos egyik vallomással sem jutottak túl messzire, nem volt semmi kiindulópontjuk. Három maszkos férfi. Fegyverek. Felforgatták az egész lakást. Nem lehet ebből sok következtetést levonni. A kihallgatás után a Byers család, Hopper, és egy csapat rendőr autóba ült, hogy elvezessenek a tetthelyig. Mivel a rendőrök gyorsabban vezettek, mint Jonathan, kellett egy kis ideig várni, amíg az egész csapat megérkezett.
- Főnök, minden rendben van? – fordult Hopper felé egyik kollégája. – Nagyon feldúltnak tűnsz. Biztos, hogy vállalni akarod ezt az ügyet?
- Persze – mordult fel a rendőrfőnök. Esze ágában sem volt lemondani arról, hogy segíthessen Joyce-nak. És különben is ő a rendőrfőnök. A kollégái is kicsit örülhetnének, hogy nemcsak elveszett macskák után kell nyomozniuk.
Miután Byersék is megérkeztek, a csapat együtt ment be a feldúlt házba. Mivel kívülről az épület úgy nézett ki, mint szokott, a rendőrök nem feltételezték, hogy komoly lesz a helyzet a ház belsejében. Meg is lepődtek. A padlót még mindig beterítették a szétdobált holmik. Könyvek, törött étkészlet, díszek, falióra, ruhák, ételek egyvelege keveredett a földön.
- Érintetlen a tetthely? – kérdezte az egyik rendőr. Hopper egy pillanatnyit sem várt, úgy vágta rá a választ.
- Igen – tartotta komolyan a szemkontaktust. Joyce egyből a férfire kapta a tekintetét, ő ugyanis tudta, hogy hajnalban itt járt, hogy elhozzon pár ruhát. Hopper azonban nem viszonozta a gesztust, bár szeme sarkából látta Joyce ijedt tekintetét. Senkinek nincs köze Joyce magánéletéhez, ő pedig vigyázott arra, hogy ne sértse meg a tetthelyet. Nem hagyott extra nyomokat, nem túrt fel semmit, egyszerűen csak elhozott pár ruhadarabot, hogy a sértett ne szenvedjen semmiben hiányt, míg a nyomozás zajlik.
- Ti sem jártatok itt, mióta az eset megtörtént? – Joyce, Will, és Jonathan megrázta a fejét.
A rendőrök megkérték a családot, hogy fáradjanak ki a házból, majd alaposan rögzítettek minden nyomot, rengeteg fényképet készítettek.
- Rendben, egyelőre ennyi, amennyit tudtunk tenni. A további fejleményekről keresni fogunk titeket. – A rendőr rámosolygott Joyce-ra, kicsi a város, mindenki ismeri a másikat. – Kicsit még körbe nézünk a környéken, de nekikezdhettek a rendrakásnak. Ha bármi gyanús dolgot észleltek, telefonáljatok be!
A lakás helyreállításához egy komplett csoport gyűlt össze. Nem csak Mike, Lucas, Dustin, Max és Tizi segédkezett, de Steve, Robin és Nancy is igyekezett kivenni a részét a munkából. Nem szerettek volna több embert bevonni, hiszen nem tudhatták, hogy milyen veszélyes ügy zajlik. Reggeltől estig pakoltak és takarítottak, így is csak éjfélre lettek kész a munkával. Nancy hazavitte Mike-ot, Steve és Robin Lucast, Dustint, Hopper pedig Tizivel ment haza és egy kis kitérővel hazajuttatták épségben Maxet, így senkinek sem kellett éjfél után a sötétben kószálnia.
Hetek teltek el, de semmi előrelépés nem volt az üggyel kapcsolatban. Hopper és a rendőrök átböngésztek adatbázisokat, megkérdeztek más szerveket, hogy észleltek-e bármi gyanúst, régi aktákat is elővettek, de nem mozdította előre az ügyet. Hop éjt nappallá téve azon agyalt, hogy hogyan lehetne megtalálni a három maszkos alakot. Nagyon keveset aludt, az egyetlen dolog, ami egyedül a hétköznapi életben tartotta őt, az Tizi volt. Nem szerette volna, ha a lány hátrányba kerül a nyomozás miatt, így minden szokott programot megtartottak, ám Hopper sosem tudott kikapcsolni igazán, még egy-egy film megnézése közben is az ügyön pörgött az agya. Joyce-ot is csak ritkán látogatta meg a munkahelyén, egyrészről azért, mert nem tudott magában elszámolni a ténnyel, hogy nem tudta megvédeni a nőt, nem halad a nyomozás, ráadásul még a saját érzelmeivel sem volt tisztában. Ezért inkább a munkába temetkezett. Ha a rendőrtársai tudták volna, hogy mennyire ráfeküdt az ügyre, akkor bizonyára leállították volna, mert félő volt, hogy kikészíti az egészségét ez a sok talpon lét. Jim folyton járta a környező városokat, kikérdezett egy csomó embert, más rendőrökkel veszekedett, hogy adatokat adjanak ki.
Aztán egy nap már későre járt az idő, Hop a rendőrőrs előtt a kocsijában vizsgálgatta egy szomszédos városból kapott aktákat. Nem akarta, hogy kollégái zavarják. Papírpohárból kávét szürcsölgetett, ez akkor már vagy az ötödik adag volt, az alvásról pedig már el is kezdett megfeledkezni. Az egyik dokumentum olvasása során annyira meglepődött, hogy majdnem kiköpte kávéját, de szerencsére ez nem történt meg, így megkímélte az autó műszerfalát. Nagy léptekkel rohant be az épületbe, hogy elmesélhesse, amit talált.
Már csak pár rendőr tartózkodott a munkahelyen, a többség már hazament, meg amúgy sem dolgoztak ezren a hawkinsi kapitányságot.
- Emberek! – kiáltotta el magát, amikor beért. Lecsapta a papírköteget az egyik asztalra és várta, hogy kollégái köré gyűljenek.