Több Mint Barátság

~~A suli első napja~~

Ahhhh. Fájdalmas volt reggel korán felkelni az ébresztőmre. Pontosan ezért rántottam vissza magamra a takarót. Mikor kezdtem volna már visszaaludni berontott a szobámba kedves Dylan.
- Hugi!! Keljél! El fogsz késni!
- Hagyjál! - szinte kiabáltam vele, mert reggel nem szabad hozzámszólni se.
- Naaa! Gyerünk gyerünk! Egy kettő!
- Utállak.
Ezen nem lepődött meg. Majdnem minden nap eljátszuk ezt a párbeszédet. Kitántorogtam a fürdőszobába és hideg vízzel mostam meg az arcom, hogy felébredjek.
😆ETHAN😆

Elmenjek érted?

Hát... Igen👉👈

10 perc és ott vagyok!

Kösz Ethan. Imádom az időzítését. Ez gyerekkorunk óta semmit sem változott. Mindig akkor keres vagy ír amikor nagyon ideges vagyok. Ezért sokszor veszekedtünk de aztán megszoktuk egymás szokásait és azóta ezek a viták megszűntek. Sosem tekintettük egymást többnek mint barátok, ez azóta is így van legalábbis részemről.

*Ethan szemszöge*

Már vagy 5 perce várom Saraht. Annyira imádom, hogy sose készül el időben. Tudom, tudom. Nekem az időzítésemmel vannak gondjai nekem viszont a lustaságával. Ezért szoktam is cseszegetni. Na jó Sarah Grant, elég volt.

😄SARAH😄

Itt várok már egy ideje és nincs meleg.

Megyek már nyugi!

Ajánlom is mert itthagylak!

*Sarah szemszöge*

Nem féltem attól, hogy itthagy, mert úgysem tenné meg. Ha meg igen legalább lenne még egy suli mentes napom. Gyorsan felkaptam a táskám gyors ölelést adtam Dylannak és már mentem is, ráugrottam a legjobb barátomra.
- Na végre! Mehetünk?- kérdezte miközben a nyakán lógtam. Nyáron alig találkoztunk és már hiányzott.
- Muszáj?
Szokás szerint csak röhögött. Tudja nagyon jól hogy lusta vagyok.

....

Az út csöndben telt el. Na jó viccelek nem tudunk úgy egy térben lenni, hogy az csöndes legyen. Mi akár egy temetésen is röhögnénk. Igen tisztában vagyunk vele, hogy illetlenség meg minden de na. Odaértünk, és láttam ahogy Jane már a fiúkkal vár minket a suli előtt.
- Végállomás!
- Nagyon vicces valaki.
Vettem egy mély levegőt és odasétáltam a barátaimhoz, szorosan megöleltem Janet. Abba a ruhába volt amit tegnap megbeszéltünk.
- Mit csinálunk ma? - kérdezte Carter aki nagyon frissnek tűnt így kora reggel.
- Túlélünk!- válaszoltam semmi életkedvvel. Majd megláttuk Lisat. Tud jófej lenni ha akar. Nagyon csinos minden fiút becsábít. Ethannel is volt pár közös éjszakája.
- Szia Ethan!- köszönt neki minket figyelmen kívül hagyva.
- Szia Lisa.- majd küldött felém egy ,,segítség" pillantást, mire megfogtam a kezét.
- Bocs Lisa! Mi együtt vagyunk úgyhogy szállj le róla jó?
Ezzel dühösen trappolt be mellettünk.
- Huh, köszi.
- Tartozol nekem.

Mindig ez van. Ha egyikünk kimenti a másikat tartozunk neki. Pénzben szoktunk játszani de volt egy-két alkalom amikor mást kértünk. Nem, nem AZT.

.......

Lassan telt el az a szenvedéses 6 óra. Azt hittem valaki azt mondta, hogy ,,Time stop!" és örökké fog tartani. Nem számítok példa tanulónak. Szeretek szünetben házit írni, órán zenét hallgatni, és visszaszólni a tanárnak. Ha elküldenek igazgatóhoz sose megyek be csak bemegyek a lány wc-be és zenét hallgatok. Szóval az igazgató azt hiszi semmi gond nincs velem, meg persze Dylan is. Hupsz.

Hazafelé még beugrottunk, megittunk egy kávét és csak utána váltak el útjaink. Én viszont nem hazafele vettem az irányt.

.....