Több Mint Barátság

~~Vallomás~~

*Ethan szemszöge*

😀SARAH😀

10 perc és ott vagyok érted!

                                     Jézusom jó!😒

Valószínű megint rosszkor írtam rá! Előfordul. A Lisa dolgot mindenképp elmondom neki, viszont azt, hogy iránta többet érzek lehet csak valahogy éreztetnem kéne. Ezen ráérek még agyalni viszont, ha ő előbb lesz kész mint, hogy én odaérjek nagyon kifogok kapni.

*Sarah szemszöge*

Nem tudom merre lehetett tegnap Ethan. Hívtam, írtam neki de semmit nem reagált. Ő akarta, hogy játsszuk el, hogy szeretjük egymást. Mármint oké alapból is szeretjük csak barátilag. Most meg hirtelen rám ír, hogy 10 perc és itt van. Boldog voltam. Kiléptem a lakásból és akkor parkolt le a ház előtt.
- Szia!- köszönt kicsit furcsán. Azt hittem jobban fog örülni a kibebaszott társaságomnak. Több kérdés merült fel bennem.
- Mi a baj?- kérdeztem úgy mint akinek most halt meg a kutyája amilye nincs is.
- Beszélnünk kell! Suli után. Nálam.
- Jó de ha ilyen fontos miért nem beszéljük meg most?
- Nyugiba szeretném.

Bazdmeg! Valami hatalmas faszságot csinált. Jól kezdődik ez a nap. Beértünk a suliba és nem találkoztunk a többiekkel. Megfogtuk egymás kezét (nyilván, hogy ne essünk ki a szerepből) és besétáltunk.
"Éljen a Sethan!,, Ilyeneket lehetett hallani. Remek!
- Sarah!- kiabált felém valaki. És nem hiszitek el ki volt. Hát persze hogy Lisa!- Képzeld tegnap a barátod  lefeküdt velem!- mondta elégedetten. Baszki Ethan! Ezt akartad elmondani. Majdnem mondtam, hogy "Kit érdekel?,, majd rájöttem, hogy amúgy mi most együtt vagyunk.
- Tényleg?- próbáltam úgy kérdezni mit akit érdekel.
- Sajnálom. Szeretlek!
- Ja és még azt is mondta, hogy amiről nem tudsz nem fáj neked!
Majd otthagyott minket. Egész nap ezen kattogtam. Eleve azért kell kamu kapcsolatba lennünk, hogy megmentsem a csajtól. Erre meg megbassza és csak délután akarta elmondani. Nem azzal van a bajom, hogy megdugta. Hanem inkább azzal hogyha most megint ,, összevesznek" mert Lisa más sráccal bújik ágyba, akkor megint nekem kell lelki támasznak lennem.

Amivel nem lenne bajom mert ő is ezt tenné csak aztán megint megfekteti aztán megint dobja. Ez az amitől szeretném megkímélni. Elvégre a legjobb barátom.

*Ethan szemszöge*

Ettől féltem. Tudtam, hogy elfog járni a szája! Reggel elkellett volna mondanom Sarah szemébe. Tuti hülyének néz! Át se fog jönni!
- ANYAAAA! CSENGŐ!- kiabáltam, de tudtam, hogy nem Sarah. Ő mindig szól, hogy mikor ér ide.
- Szia!- jött be a legjobb barátnőm a szobámba.
- Eljöttél!- szorosan megöleltük egymást.- Ülj le.- nem először volt nálunk de mindig ezt csinálja. Szerintem sose fogja magát otthon érezni.- Hogy hogy eljöttél? Azt hittem nem fogsz.
- Hallani akartam a te verziód!
- Hát jó!- mindent elmondtam neki és ő csak csendben hallgatott.

*Sarah szemszöge*

Ültem az ágyon és csak hallgattam, ahogy meséli a történteket. Egyértelműen neki hittem és nem annak a ribancnak.  Majd valamin megakadt a tekintetem.
- Az ott mi?- néztem rá kérdőn mire ő megfordult.
- Oh, hogy az? Az az enyém!
- Ethan. Az egy női bugyi!
- Nézd! Tényleg sajnálom.
- Ne nekem sajnáld! Megint ezt fogod csinálni? Néha összefekszetek aztán jössz, hogy segítsek! Kibaszottul komolyan mondom. Vagy befejezed vagy válaszd őt és vedd is feleségül.

Erre csak lebénult arccal meredt rám, majd megint megszólalt.
- Tényleg sajnálom!
Majd megfogta az arcom és megcsókolt. Én meg csak eltoltam magamtól.
- Ezt ne! Csak barátok vagyunk. Régóta és azok is maradunk.
Felálltam és inkább hazamentem. Otthon sírva dobtam le minden cuccom a szobámba majd ledőltem az ágyra. Annyira zokogtam, hogy elnyomott az álom.