Daniel tudta, hogy ha az ember nem rendelt kaját és mégis ilyen elánnal tenyerelnek rá a csengőjére az csak három dolgot jelenthet: ég az épület, valaki meghalt vagy pedig szokatlanul erős a "Jehova tanúi aktivitás" a környéken.
Daniel ebben a dologban tévedett, ugyanis a negyedik lehetőség éppen készült kipeckelni a csengőjét.
Ha sejtette volna, hogy nem csak két hittérítővel vagy esetleg egy lángoló lépcsőházzal kell szembenéznie, hanem Felixel teljes és vigyorgó életnagyságban, akkor inkább vállalta volna, hogy kiszakad a dobhártyája semmint ajtót nyisson. Legalábbis nem sokkal később határozottan ezt állította.
Egy végtelen percig mantrázta magában, hogy az illető majd megunja, de amikor a csengetés elkezdett kimondottan ritmikussá válni a tűrőképessége megcsappant. Később azt is mondta, hogy itt már sejtenie kellet volna, hogy nem elkóborolt misszionáriusok nyomkodják a csengőjét a Highway to Hell ritmusára. Valójában, amíg idegesen babrált a kulcsával és húzta el a két reteszt, odáig is eljutott gondolatban, hogy ez egy tűzoltótól is szokatlanul frivol gesztus lenne, de akkor már túl erősen dolgozott benne a késztetés, hogy elküldje a francba azt, aki az ajtaja előtt áll, bárki legyen is.
Kézenfekvő terv volt, de amikor meglátta a küszöbön álldogáló Felixet, akkor a meglepődése felülírta az indulatát.
- Te mi a faszt keresel itt?
- Neked is szia. - Félix szélesen és rendületlenül mosolygott és felemelt egy hatos csomagot. -Bocsánatkérő sör?
- Kicsit késő van hozzá.
- Még csak fél kilenc.
- Úgy értem egy hetet késtél vele.
A mosoly masszívan kitartott, Felix csak a fejét döntötte finoman oldalra, amitől úgy festett, mint egy gazdátlan kölyökkutya. Vagy mint egy róka, javította ki magát Daniel gondolatban. Egy ravasz és sunyi ragadozó, aki valószínűleg veszett is. És fel fogja zabálni az összes csirkét.
Nem hívta be, de hátrébb állt és szélesebbre tárta az ajtót. Értelmezze Felix a gesztust, úgy, ahogy akarja. Ő pedig úgy akarta, hogy bevonult, négy sört bepakolt a hűtőbe, kettőt kinyitott, lenyúlt egyet Daniel cigijéből, rágyújtott, végül pedig egy nagy sóhajjal ledobta magát a kanapéra.
Ezalatt Daniel bezárta maguk mögött az ajtót, pont elég gyorsan ahhoz, hogy szemtanúja legyen mindegyik túlságosan otthonos gesztusnak. Igen, Felix tényleg olyan, mint egy róka bezárva egy tyúkketrecbe. Még a külseje is. A hegyes orra, a sötéten, okosan csillogó szeme, folyton kócos haja, ami néha szőkének, néha inkább barnának tűnik, de mindig van benne egy kis huncut vöröses csillogás.
Ez az élénkség és csillogás, ami az egész srácból áradt most zavarta. Máskor élvezte, ahogy róla is visszaverődik a tulajdonosa felé, de most úgy érezte, csak kihangsúlyozza a saját tompaságát. A kulcsot még nem rakta a helyére, lassan forgatta a karikát az ujjai között, mintha ebből erőt tudna meríteni.
- Szóval... mi van azzal a bocsánatkéréssel?
Felix mintha egy pillanatra elgondolkozott volna, de aztán határozottan felé nyújtotta az egyik nyitott üveget.
- Itt az első. A többi behűtve.
Daniel eredetileg nem akart mosolyogni.
YOU ARE READING
All-in
RandomPóker. Csak egy játék, amiben Daniel baromi jó. Amiből kifizeti az egyetemi tandíját, az albérletét és amit puszta szórakozásból, hetente egyszer a haverjaival is játszik. Mint minden profi, ő is tudja, hogy ez nem a szerencséről szól. Stratégia kel...
