All-in

18. Pot

Felix háromszor fordult vissza a lépcsőházban és kétszer nyomta meg majdnem Danny csengőjét, mielőtt végül kilépett a kapun. Az eszébe sem jutott, hogy bemenjen az egyetemre. Legszívesebben egyenesen hazafelé vette volna az irányt, de túlságosan korán volt még és nem akarta kockáztatni, hogy összefusson a szüleivel.

Legalább addig el akarta valamivel ütni az időt, amíg az apja elindul dolgozni. Az egy kiszámítható, biztos időpont, ellentétben az anyja napirendjével, ami neki teljesen véletlenszerűnek érződött. Danny bezzeg még ebben is biztosan találna valami rejtett rendszerszerűséget. Felvázolna néhány grafikont és ilyen-olyan százalékos valószínűséggel megbecsülné, hogy a nő majd mit csinál, mikortól és meddig a következő meghatározott időperiódusban. Felix elmosolyodott. Csak úgy, magának, sétálva az utcán, nem tudva hová tart.

Nem kéne ennyit gondolnia Dannyre. Ez nem normális. Vagyis dehogynem. Azután hogy szexuális kapcsolatba bonyolódott egy jóbarátjával, az a lehető legnormálisabb, hogy gondol rá, sőt, átgondolja, hogy mi a fene is történt köztük.

Egy órával azután is az otthonához közeli parkban rótta a monoton köröket, hogy az apja az első hivatalos e-mailjét kezdte megválaszolni az irodájában.

Neil Patrick Harris meleg. Ian McKellen meleg. Kevin Spacey meleg és pocsék példa. Ő speciel szerette oda dugni a farkát, ahol nem látták szívesen. Cary Grant minimum bi. Travolta – mondjon bármit – dettó. Ergo nem derogálhat a dolog, ha úgy van ahogy esetleg van, csak ugye hogy van? Mit mondana egy másik srác néhány évtized múlva, ugyanezeket a köröket futva Felix Mahonyról? Meleg? Bi? Pán? Kísérletező kedvvel megáldott egyetemista? Vagy szimplán be volt baszva? És Danny?

Na igen, itt a valódi probléma. Amit végig próbált kerülni azzal, hogy a saját identitáskrízisét tolta fel a végtelenségig. Mert még az sem rendítene meg senkit, ha Felix most azonnal és végérvényesen csapatot váltana. A barátai lazák, az anyja vérbeli liberális, az apjának pedig úgyis csalódást okoz, csinálhat bármit. Nem mintha Felix el tudta volna képzelni, hogy beleszeressen egy másik férfiba. Azért az mégis… szóval az érzelmek az más. De ha Danny nem viselkedett volna reggel úgy, mintha egy kis kölcsönös kézimunkától megállt volna a világ, akkor ő simán el tudta volna képzelni, hogy rákontráznak egyet. Jó, talán fura lett volna, de így is az, akkor meg nem mindegy?

Kicsit másnaposan, mégis már tiszta fejjel még izgalmasabb volt a gondolat, mint az éjjeli bódulatban. Nem csak izgalmasabb. Izgatóbb.

Az a rideg nedvesség, ami az éjszaka eső alakjában mutatkozott, most mintha szétoszlott volna a levegőben. Felix hiába húzta összébb magán a bőrkabátot, a nyálkás hideg így is bekúszott a pórusain.

Egy rövid ideig elszórakoztatta magát a gondolattal, hogy éppen A köd című filmben játszik, ahol bármikor felbukkanhat egy rémisztő lény a homályból. Jó kis film volt és az ember egy idő után tényleg nem tudta, hogy az a félelmetesebb, amit nem lát, vagy az, ami ott van az orra előtt csak nem veszi észre. Ez túlságosan aktuális gondolatnak tűnt, ezért úgy rázta le magáról, ahogy a kutyák szokták a vizet fürdés után. Közben rájött, hogy pontosan erre van szüksége. Egy jó forró zuhanyra.

Ahelyett, hogy itt kering a parkban, mint egy idegbeteg aranyhal szépen hazamegy és lemossa a bőréről a szexnek ezt a bőréhez tapadó, ingerlő illatát. Eszik valamit, ami felszívja a gyomrában erjedő maradék alkoholt és alszik még pár órát. Ennyi. Nem kell mindent túlkomplikálni. Basszus, tényleg, eltölt egy estét Dannyvel és máris átragad rá ez a folyamatos agyalási kényszer. Eddig fel sem tűnt neki, lehet, hogy csak nemi úton terjed.

Néhány perc alatt a házukhoz ér és ezalatt elképzeli, hogy milyen lenne, ha a személyiségjegyeket is el lehetne kapni, mint valami vírust. Mondjuk mindenki, aki Dannyvel szexel, némi lappangási idő után elkezdene folyamatosan pókerarcot vágni. A liftre várva mélyet sóhajt, hogy rendbeszedje a légzését, mert addigra már az egész gondolatsorból csak a "Dannyvel szexel" részen jár az esze.

Még akkor is amikor kinyitja az ajtót. Akkor is, amikor senki sem felel a lakásba bekiabált köszönésére és ő megkönnyebbülve rúgja le a cipőjét. Na meg amikor – szinte ezzel egyszerre – megszólal a telefonja.