All-in

28. Turn emelés

Felix élvezte a játékot. Felszabadító, sőt szabad érzés volt Dannyvel ökörködni. (Annak ellenére, hogy a srác kicsit sem értékelte a sármos biccentését vagy az újkeletű, hűvösen magabiztos kisugárzását).

Még azt sem bánta, hogy veszített, mert úgy tűnt, ők most akkor rendben vannak. Persze ez nem jelenti, hogy Danny feltétlenül vevő az ajánlatára, de ha ilyen cinkosan tudnak poénkodni rajta, akkor a barátság résszel legalább nincs probléma.
Felix igyekezett önuralmat gyakorolni és nem hagyni, hogy a gondolatai kizárólag a "nem barátság részen" kattogjanak. Nem mintha annyira sokat számítana a dolog, de azért jó lenne már tudni, hogy azzal  hányadán is állnak. Csak hogy tiszta legyen a helyzet.

Még lejátszottak pár sng-t, immár hatan, mielőtt a társaság elkezdett feloszlani. Felix nem siette el a készülődést, inkább toporgott kicsit, meg segített Dannynek kivinni a konyhába az üres poharakat, aki viszont megkérdezte, hogy nem akar-e esetleg maradni még egy sörre és hát Felix persze hogy akart. Főleg hogy Danny kérdésében volt valami jelentőségteljes. Talán csak amiatt, hogy akkor tette fel, amikor kettesben voltak a konyhában, talán mert halkan kérdezte vagy azért mert egyáltalán marasztalta, ami különben nem szokása.

...

Mindenki más lelépett. Végre kettesben voltak. Daniel erre várt egész este és most ahelyett, hogy elmondta volna azt a nagyon fontos izét, hogy tulajdonképpen ha Felix ennyire ragaszkodik hozzá akkor akár végülis oké és annyira nincs ellenére, hogy esetleg, szóval na, miért is ne, de tényleg? Szóval ehelyett inkább arról magyarázott hosszasan, hogy miért is volt teljesen felesleges az a turn emelés az utolsó körben.

Felix fáradt lehetett, mert láthatóan nehezére esett koncentrálnia Daniel fejtegetéseire. Amikor pedig a srác befejezte, akkor csak ennyit felelt várakozásteljesen: értem.

Már megint a kanapén ültek, mint azon az este is, vagy mint bármelyik másik este. De most hallgattak, mert Felix az, aki ilyenkor mindig kényszeresen belepofázik a csendbe, kivéve persze most, amikor kivételesen jó lenne ha lökné a szokásos marhaságait. De nem. Ő csak várakozásteljesen értemel, meg várakozásteljesen néz, aztán meg kinyújtja a karját és végigfekteti a kanapé háttámláján. Pont nem ér hozzá Daniel hátához.

Ott van ez az egészen kicsi hézag közöttük. Danielnek még csak hátra sem kell dőlnie, hogy megszüntesse, elég ha csak kihúzza magát. Eszébe jut közben néhány hasznos információ, a turn emelésekkel kapcsolatban úgy általában és azért azokat még elmondja, amíg hátradől, mert minek ezt elaprózni, igenis hátradől.

Jó. Nem egészen így képzelte a nagy lépést, mégis hevesebben dobog a szíve. Talán csak mert Felix finoman megmozgatja a karját és nem húzza el (Daniel minden racionális érv ellenére valamiért még mindig tart ettől, hiába tudja, hogy nem kéne), hanem pont hogy átfogja a vállát. Mivel a hátrafelé dőlni ilyen jól sikerült, megpróbálkozik oldalra is. Félig Felix mellkasához simul a háta. Aztán megérzi a fiú kezét a derekán, ahogy gyengéden maga felé húzza, nem is, ez annyi se, csak egy érintés, ami azt jelenti: gyere közelebb.