All-in

14. UTG

Daniel azután a pillanat után eggyel realizálta, hogy részeg, amikor megállapította magában, hogy Felix akkor is szórakoztató, ha nem potenciális kufircpartnerként tekint rá. Ez ugye, csakis az alkohol hatása miatt lehetett.

Biztos, hogy többet ivott, mint gondolta. Különben mi a fenéért ajánlotta volna fel a srácnak, hogy elaludhat ma a kanapéján? Mármint tényleg nem azt, hogy töltse nála az éjszakát, mert annak az ajánlatnak még valamicske értelme is lehetett volna a helyzet tisztázása előtt. Nem, szimplán csak, hogy maradhat ha akar. Csak mert még mindig zuhog az a kurva eső. Próbált visszaemlékezni, hogy hányadik bögre környékén tört ki belőle a nagy emberbarát, de elveszett a számolásban.

A forralt bor alig volt már langyos, de így még fűszeresebbnek érződött. Elnehezítette. Előkotorta az ágyneműt a nyomában tébláboló Felixnek és megnyugtatta, hogy nincs még kötelező takarodó, csak nem akar ezzel később vacakolni. Nem tudta, hogy az-e az idegesítőbb, hogy ezt kénytelen volt legalább ötször elismételni, mire végre a srác abbahagyta a nyaggatását vagy az, hogy el kellett fogadnia a segítségét, amikor nem érte el a pokrócot a szekrény felső polcán.

Hogy az utóbbi okozta sebet az önérzetén némi malíciával borogassa, megjegyezte, hogy Felix úgy viselkedik, mint egy kisiskolás élete első pizsipartiján. Ráadásul még a nyaggatás királyának is simán elmenne.

Válaszul először egy pimasz vigyort kapott, aztán annak a felsorolását, hogy Felix mi mindenben tartja még királynak magát. Határozottan állította például, hogy nála senki nem tud több áfonyás palacsintát megenni és felvázolt egy ezzel kapcsolatos fogadást, amit másnap délelőtt meg is ejthetnének. Daniel erre annak a lehetőségét vázolta fel, hogy páros lábbal rúgja ki a lakásból.

Pár percig marakodtak annak kapcsán, hogy mit is tekintenek tisztességes vendéglátásnak. Felix ragaszkodott hozzá, hogy a reggeli elengedhetetlen része a dolognak. Daniel szerint az lényegesebb szempont, hogy a vendég olyasvalaki, akit meghívnak és nem csak pofátlanul betoppan, amikor kedve tartja. Nem jutottak dűlőre.

Daniel agya jóféle alkoholos lében pácolódott és az este mozaikkockái egyre kevésbé illeszkedtek. Még egy csomó marhaságon vitáztak, ez egészen biztos. Lily is szóba került megint, meg a színész vizsgájuk, erre is emlékezett. És hogy Felix mennyit kalimpált azokkal a hosszú karjaival, amíg magyarázott. Valamiről nagyon meg akarta győzni, pedig Daniel már ráhagyta, hogy legyen igaza, de attól csak még jobban belelendült. Nem tudta követni a tekervényes gondolatmenetet és hogy Felix pontosan mit akar illusztrálni.

Merthogy valami szituációról magyarázott, aminek mindkét résztvevőjét eljátszotta és hogy miért nem működik a jelenet színpadilag. A tekintetében szent őrület lobogott. Vagy a túl sok pia. Elég hasonló a kettő. Daniel mindenesetre jól ismerte az ilyen nézést, a szülein látta mindig, ha a munka heve elragadta őket.

Felix végül őt is belerángatta a nagy mutogatásba, hogy majd így akkor pontosan fogja érteni miről is beszél. Daniel elég távol érezte magát a megértés állapotától, de az illusztráció nem volt éppen kellemetlen. Egészen jó színész lehet ez a srác, mert hiába tudja, hogy most játszik, mégis el tudná hinni. Pedig gyorsan váltogat színjáték és érvelés között. Még a testtartása is azonnal változik. Egyszer saját maga éppen hiperaktív verziója, aztán egy pillanattal később, ahogy közelebb hajol hozzá, mintha már másvalaki szemébe nézne. És ez sem tűnik hamisnak. Daniel tudja, hogy játék az egész és nem bánja. Attól, hogy valami nem valóságos, még nem feltétlenül hazugság.