Felix látta már ezt a technikát, noha nem ismerte különösebben jól. Őket színészként először beleélésre és azonosulásra, a szerep megismerésére ösztönözték, hogy erre a vázra húzzák aztán rá mindazt a külső burkot - mozgást, hangsúlyt, hanglejtést, gesztusokat, szóval minden egyebet - ami aztán megadja a figura külső karakterét. De lehet fordítva is. Megalkotni a látványt és visszafejtve a miérteket, megtölteni tartalommal.
Talán elkalandozott megint kissé, de a lényeg, hogy volt már tanúja ilyen könnyed átváltozásnak. Csak éppen nagyon más körülmények között. Megcsontosodott színházi rókák lépnek ki így a takarásba. A színpadon hősi halált halnak, megőrülnek, beteljesül életük nagy szerelme, fél perccel később pedig már suttogva vitatkoznak az ügyelővel egy túl későn beadott fejgépről vagy egy rossz helyre bekészített kellékről.
Megesik, hogy ezt látva az olyan kezdő, a művészet szentségét kutató színészpalánta, mint Felix elveszít némi illúziót. De cserébe nyer ugyanannyi profizmust, rutint és ráadásnak a kiválasztottak közé tartozás érzését. Látni a valóság és a játék határát és tudni melyik melyik. Sokkal őszintébb ez mint az életben általában.
Nem jó. Nem ezt a gondolatot keresi. Ez csak súrolja azt a választ, amire szüksége lenne, de el is siklik mellette. Pedig ott van valahol, egészen közel, érzi, mintha ugyanolyan könnyen megérinthetné, mint Danny meztelen vállát, aki most hátat fordítva édesdeden szuszog. Nem, ez sem egészen igaz, valami itt is félrecsúszott.
Sehogy sem jó. Felix a legkevésbé sem éber, sőt, dögfáradt, holnap kelnie kell, az agyában nem zakatolnak a gondolatok, hanem rozsdásan ütődnek egymásnak, de egyszerűen képtelen elaludni. Kurva álmatlanság. Nem éri meg ha az ember nem Pacino. Dacosan elfordul a fal felé. Danny remekül alszik anélkül is, hogy ő bámulja a sötétben. Igazából ő is majdnem tök jól elaludt volna, nem is tudja már milyen régen, csak jött az a válasz, beköltözött a tudata peremére és nem hagyta.
Az hogy kérdés nem tartozott a válaszhoz, az nem zavarta. Fordított dramaturgia. Megint egy Nolan film, most a Mementó, de ott a Visszafordíthatatlan is. Ez a szó ott marad vele. Nem a film, a képei vagy a történet, csak a cím. Visszafordíthatatlan.
Azért ő végül visszafordul az ágyban, Danny felé, Danny egyáltalán nem is meztelen háta felé, ami most, hogy lejjebb gyűrte magáról a takarót és Felix szeme is megszokta a sötétet, egészen jól kivehetővé vált. Olyan kivehetővé, mint az a gondolat, amit keresett. Mert ott volt az átváltozás. Akkor és ott, amikor az a póló rákerült, a beszélgetésük után, amikor Danny a ruháival együtt vette vissza a többi külsőséget is. Tökéletes trükk. Kibaszott Nolan.
أنت تقرأ
All-in
عشوائيPóker. Csak egy játék, amiben Daniel baromi jó. Amiből kifizeti az egyetemi tandíját, az albérletét és amit puszta szórakozásból, hetente egyszer a haverjaival is játszik. Mint minden profi, ő is tudja, hogy ez nem a szerencséről szól. Stratégia kel...
