Ülök a szilvafán

11 1 0
                                    

Sziasztok! 😊Ezúttal egy nagyon különleges verset hoztam nektek. A legelső versemet amit valaha írtam. Ezzel a verssel kezdődött minden. Körülbelül 7-8 éves voltam, amikor egyszer az udvarunkban álló kedvenc szilvafám kedvenc ágára szokásom szerint felültem, és a naplementét néztem. Hirtelen ötlettől vezérelve beszaladtam a házunkba, tollért és papírért, majd visszaülve a fa ágára, csak elkezdtem leírni a gondolataimat, érzéseimet. Rövid kis versike lett. De valahogy csak úgy magától jöttek a sorok, és mindig rímelt a végük. Egy-két sor nem rímel, de azzal akkor még nem törődtem. Később se kellett túl sokat gondolkodnom, könnyen jöttek a sorok. Persze mostmár többet  gondolkodom egy vers írása közben, de inkább a megfogalmazáson, esetleg a rímen néha. Még mindig elég gördülékenyen megy. Ez az első versemtörténete, és így kezdtem el írni. Remélem tetszett nektek, ha igen vote-oljatok, ha van hozzáfűzésetek írjátok meg kommentben. Hamarosan hozom a következő régi verset, addig is olvassátok a többi storymat az oldalamon. Sziasztok! 😊

Íme a legelső versem:

Ülök a szilvafán

Ülök a szilvafán,
S nagyon gondkodám:
Mit írjak most versül néked komám.
Hát írom, hogy itt gyönyörű a liliom.
Gyönyörű vörös a naplemente,
És a napfelkelte.
Ó, most is azt bámulom,
Mint képet a falon.
Körülvesz a kert, a táj,
És minden madár.
Csicseregnek, ugrálnak,
Egyik ágról másik ágra.
Íme be is fejezem versemet,
És tovább nézek, keresek.

Első verseskötetem - //BEFEJEZETT//Onde histórias criam vida. Descubra agora