Első verseskötetem - //BEFEJEZETT//

Szülőföldem II.

Ez a vers a Szülőföldem versem folytatása. Mondhatjuk úgy is, hogy még egy verset írtam róla. Ez egy hosszabb vers. Nem lett olyan jó mint az első, de viszonylag szépen mutatja be azt a helyet ahol élek. A verset kb. 10 évesen írtam. Igazából nagyjából ugyanazokról a dolgokról írok benne amiket a a Szülőföldemben írtam, csak más szavakkal. Nekem igazából csak néhány sor vagy kifejezés tetszik benne, mert a vers nagyon szabad vers; hosszúnak a sorok, nem mindenhol rímel. A megfogalmazás is néhol szegényes vagy túl modern. De ehez akkor még kevesebb érzékem volt amikor ezt írtam. A kedvenc soraim a vers utolsó 2 sora, azokból érződik, mennyire is szeretem ezt a helyet, s ezt az egyik kedvenc madarammal, a pacsirtával fejezem ki, aki szabadon, boldogan él és dalol.
Remélem azért tetszeni fog nektek, ha igen, vote-oljatok, és ha van hozzáfűzésetek írjátok meg kommentben. Hamarosan megint feltöltök egy régi verset.

A vers:

Szülőföldem II.

Szülőföldem csodaszép,
Olyan mint egy elképzelt álomkép!
Patakok szelik át,
S azokra veti a nap sok véres sugarát.
Megcsillannak elmosódva,
De a patakok elfelejtik tovább zúgva.

Rengeteg erdő fekszik a dombokon,
Melyekből állatok hangjukat eresztik el szabadon.
Ezer féle gyönyörű virágtengerek:
Napraforgó, vadvirágok, de főként bíborhere és repce.
De vannak sok különálló virág-életek.

Sok ember lakik a kis kunyhókba'
S ezek állnak az ég felé nyúlva.
Nálunk rengeteg állatot látni.
Akár kertekben, utakon, temetőkben;
Az erdők a faluhoz ily közel ereszkednek.

Sétákon, madarak zengik dicsérő dalukat,
S a legtöbb csak akkor hallgat,
Ha a szajkó rikácsolva feljajgat.
Ilyenkor a sok állat elbújik,
S majdnem az összes madárhang megszűnik.

Ahogy lemegy a nap zajongó rendje,
Megengedi, hogy a madarak búcsúdalát a tücsök átvegye,
S az állatok legelésszenek, játszanak kedvükre.

Másnap a rigók újra
Dicsérik a menny és föld Urát megújulva.
Napközben ugyanúgy a pacsirta dalol, Fel-le repülve,
Az én szülőföldemen, felhevülve.