Első verseskötetem - //BEFEJEZETT//

Szülőföldem

Sziasztok!😊 Ez a vers külön storyként is fel rakva itt Wattpadon. Ezt körülbelül 12 évesen írtam. Az egyik kedvencem, amiben leírom azt a gyönyörű határt és tájat ahol én élek és amit nagyon szeretek. A vers mindenhol rímel, páros rímei vannak.
Amiért még szeretem, az az, hogy már  régebben írtam, de így sem érződik rajta annyira, mert szerintem szép lett és komolyabb, választékosabb. Annyira tökéletesre és szépre akartam írni, hogy itt a szótagszám is minden sorban megegyezik, pedig régen nem szerettem erre figyelni, de itt először megpróbáltam, és nagyon jól kijött. A 2. sorban egyel több szótag van, ott sehogy sem tudtam megoldani, így az az egy sor kakukktojás. Később több verset is így írtam meg, szabályosan. De nem mindig szoktam erre figyelni, mert egy versben a mondanivaló és az érzés a lényeg és nem az, hogy melyik sorban hány szó van, mert valamit az ember hosszabban valamit meg rövidebben fejez ki. A rímekhez viszont nagyon ragaszkodom.
Ennek írtam még akkor egy 2. részt is, hamarosan azt is feltöltöm.
Remélem tetszett, ha igen vote-oljatok, és ha van valami hozzáfűzésetek, írjátok meg kommentben. Hamarosan feltöltöm a következő verset az Első verseskötetemből, addig is sziasztok! 😊

A vers: Szülőföldem

Szülőföldem kerek ege gyönyörű kék,
Főleg, ha van rajta fehér, rojtos szélű ék.
Pacsirta barátom nagy búmban, derűmben,
Felemeli vidám, vagy szomorú lelkem.
Az égen könnyedén lebegő röbtében,
Gyönyörű dalával mindig mondja nékem:
"Igazságtalan, vagy jó az élet rendje,
Szomorkodni vagy örülni lehet benne."
Kis lelkét is sok bánat emészti éppen,
Ezért segít mindenkinek oly serényen.

Mikor énekel másik legjobb barátom,
Az nálam olyan, mint egy gyönyörű álom.
Fekete testét fenyőfák tetején látom,
S sárga csőréből a dalt onnan hallom.
Nem is dal az, szép angyali muzsika,
Nekem annak számít a rigó szép dala.
Naphosszat hallgatom gyönyörű dalait,
S közben nézem a természet szépségeit.
Érzem a levegő üde, friss illatát,
S Szülőföldem lanyha szelének csókját.

Körülöttem óriási erdők vannak,
S szép virágoktól teli színes mezők állnak,
Melyeken vidám állatok ugrándoznak.
De ha a láthatáron idegenek járnak,
A szajkók figyelmeztetik az állatokat,
Kik a rikácsolásra gyorsan elbújnak.
A dombokról szép kis házikók látszanak,
Mint piros süvegek, az ég felé nyúlnak.
Ahogy a lemenő nap a dombokra süt,
Színaranynak látszik minden, mindenütt
Amikor tekintetem rajta pihen
A naplementétől véres vagy színes égen.

Már sötétedik, a Vénusz jön fölfelé.
S a búcsúdalokat a tücsök átvevé.
Feljött a hold, és a csillagok kigyúltak,
Ilyenkor az állatok mind kimozdulnak.
A róka és a bagoly egerésznek,
Az őzek pedig legelésznek.
Már játszhatnak, mert odakint korom sötét van,
Engem pedig elringat egy tücsök ciripelte dallam.