Sziasztok!😊 Íme itt van az ígért téli versek első verse. Ezt a verset kb. 9-10 éves koromban írtam. Vagy karácsonykor írtam, vagy nagyon vártam már a karácsonyt. A vers elég "szabados", sok helyen nem rímel, és kicsit össze-vissza.
A versben a tűz a kályhában ropogó tűzzel egyenlő, ugyanis szüleim szobájában van egy szép, új kályha, amit akkor szoktak befűteni, ha nagyon-nagyon hideg van. Édesapám pedig méhanyanevelő, (Kovács László) és télen nem méhészkedik, hanem a következő szezonra készülődik és papírmunkákkal foglalkozik. Ezt jelenti a "méhésziratok" a versben. A vers eleje az egy ilyen téli életérzés, ami télen az én családomba szokott történni vagy jellemző rá. Azonban ahogy a karácsonyi témába átmegy a vers, akkor már csak a karácsonyi szokásokat írtam le. Ami érdekes, az az, hogy mi se a habcsókot, se a mézeskalácsot és a szaloncukrot nem rakjuk a fára, és égősort se szoktunk. A többi felsorolt dolgot azt igen, de ezeket nem. És az ajándékokat se a fa alá tesszük, hanem egyenként adjuk oda annak aki éppen soron van. Így igazából nem tudom miért soroltam fel ezt a sok dolgot még gyerekként, de talán azért mert ezek azok a dolgok, amiket sok háztartásban így csinálnak és a legtöbb karácsonyi képen is ez a megszokott kinézet.
Mindenesetre remélem tetszett nektek ez a kis régi, téli vers, ha igen vote-oljatok, és ha van bármi hozzáfűzésetek, írjátok meg kommentben. Hamarosan jövök egy másik régi téli verssel. Addig is sziasztok, és jó olvasást! 😊
A vers: Befagyott már a tó
Befagyott már a tó,
S repül a sok hógolyó.
Lassan, kicsi pelyhekben, hull a hó.
Télen játszani, juj de jó!
Anya éppen mézeskalács süt,
Miközben pattogva ég a tűz.
Apa a tüzet nézi,
Miközben a méhésziratokat intézi.
Aztán szépen lassan,
Elnyújtózik a bőrfotelben gyakran.
Aztán már csak hamuja a tűznek,
A madarak valakit éppen űznek.
Aztán lenyugszik az álom,
És ráesteledik a táj az űzött kismadárra.
A szánkó, a játék és a kismadár most pihen,
Nem gondolták, hogy egy téli éjszaka ilyen.
Lassan jön a Karácsony,
És lassan ring a sok dísz a karácsonyfaágon.
A kivilágíott fenyőfán ez csüngött,
S alatta ez ülött:
Karácsonyfát sok dísz, gömb, gyertyafény,
Csillagszóró csillagokkal,
Habcsókkal, mézeskaláccsal,
Angyalkával, csengővel, boával.
Karácsonyfa alatt ez volt:
Hintaló, kocsi, baba
Ruha ajándékzápor,
Erre bukkan a sok gyerekszem:
Egy egész zacskó perec!
Ujjong a sok gyerek.
Végre itt van a karácsony,
Fehér hó van a sipkámon.
ESTÁS LEYENDO
Első verseskötetem - //BEFEJEZETT//
Poesía8 éves korom óta írok verseket, és bár a legelsők még nem olyan komolyak, de van egy kinyomtatott verses kötetem, amiben 23 versem van. A legtöbb benne gyerekvers, mert még gyerekként kezdtem az írást. Néhámy komolyabb vers is van benne. Bár némely...
