Losing game | jeon jungkook ff. ✔

~3. rész~

Reggel elképesztően fáradt voltam. Kábé fél négyig fent voltam, szóval aludhattam kemény kettő órát. Mikor kikeltem az ágyból első dolgom volt az, hogy felfrissüljek úgyhogy a fürdőszobába mentem. Mikor belenéztem a tükörbe egy kialvatlan, karikás szemű lány nézett rám vissza. Tényleg ez vagyok én? Vajon így nézek ki mindennap?
Egy mély levegő után megengedtem a csapot és megmostam az arcom. A fürdőszobából kilépve megpillantottam Emmát, aki nem tűnt álmosnak. Jaj tényleg.. ő tudott aludni az éjjel velem ellentétben.

– Jézusom olyan vagy mint egy zombi! - mondta nevetve. – Mennyit aludtál?

– Kemény kettő órát.

– Lányok szedjétek össze magatokat mert el fogtok késni.

Gyorsan felöltöztem, egy fekete farmert, es egy sima fekete pólót vettem fel. Mivel tegnap ezt pakoltam be a táskámba így hát mást nem igazán tudtam választani. Miután felöltöztem visszamentem a fürdőszobába hogy tegyek magamra egy kis sminket, mert tényleg úgy néztem ki mint egy zombi.

Mikor már végleg kész voltam, felvettem a csizmámat és kiléptem Emmához, aki már kint várt rám a hűvös téli reggelben. Az utcákon még égtek a lámpák, de már nem volt olyan sötét.

– Valami baj van. - szólalt meg hirtelen Emma, ezzel megtörve a csendet.

– Nincs. Csak fáradt vagyok.

– Persze. A vak is látja, hogy valami baj van Jázmin. Ne tagadd.

– Nem megyünk gyorsabban? Elkésünk a suliból.

– Ne tereld a szót.

– Emma most tényleg nincs kedvem ehez.

Emma sóhalytott egyet, de végül nem folytatta aminek nagyon örültem.

A sulihoz érve gyomoridegem lett. Nem akartam suliba jönni. Hallgathatom megint a sok hülye osztálytársam, akik folyton szekálnak azért, mert szerelmes vagyok Jungkookba. Oké, nem kell elfogadni, vagy oké, ha nem tudod elfogadni, de baszki legalább ne tegyél megjegyzést. Szóval nulla életkedvel léptem át az ajtóküszöböt.

Az osztályban már voltak páran, köszöntünk egymásnak és ennyi. Nem igazán beszélünk egymással. Ők tinipicsák, én meg -szerintük- egy depressziós fangril, aki sírva nézi minden este Jungkook képeit az ágyában. Oké, lehet igazuk van, de nem tehetek róla. Az érzéseimnek nem tudok parancsolni. Viszont mikor megláttam, hogy épp felém igyekeztek meglepődtem.

– Mizu fangirl? Ma is azzal a kínaival álmodtál? - röhögtek. Nem értem ezen mi olyan vicces, ők még soha nem voltak ilyen helyzetben?

– Először is koreai, a másik pedig...

– Húzzatok el innen. Most! - vágott a szavamba Emma. – Száljatok le Jázminról. Nincs saját életetek vagy mi van? Idióta hülye picsák. Tipegjetek arrébb azokkal a magassarkúkkal vagy lerúglak titeket a kurva életbe!

A három lány köpni-nyelni nem tudott Emma beszólásától.

– Nem hallottátok amit mondtam? Geci ment a füleitegbe vagy mi?

– Hogy beszélsz te velünk? - szólalt meg végül az egyik.

– Úgy ahogy akarok és most tipli.

– Nem lesz ott mindig Emma, hogy megvédjen téged Jázmin. – mondta az egyik, majd elmentek órára.

– Idióta picsák. - mondta Emma inkább csak máganak, mint nekem.

– Igazuk van.

– Tessék? - fordult felém kérdőn Emma.

– Mindig megvédesz engem. Ez így nem lesz jó.

– Most csak viccelsz, ugye? Most is mit kezdtél el mondani? Hogy ők koreaiak. A fangirlök kezdik így a mondandójukat. Nem így kell visszavágni, ha valaki beszól.

– Akkor csináljam úgy mint te?

– Igeen!!

Ezen akaratlanul is felnevettem.

– Jólvan te.. inkább menjünk mi is órára. ‐ veregettem meg barátnőm vállát.

Mikor kiléptünk a suliból megpillantottam valakit az út másik felén. Napszemüveget, és maszkot viselt szóval fogalmam sem volt róla, hogy ki lehetett az. De abban biztos voltam, hogy nem idevalósi, mindent máshogy csinált, máshogy öltözködött, ráadásul napszemüveget viselt télen. Ez kicsit fura, nem? Olyan volt, mintha a szemüveg, és a maszk mögé bújt volna. És valószinüleg nem volt egyedül, várt valakire csak mégis kire azt nem tudtam.
Viszont volt olyan érzésem, hogy.... Jungkook az. Ne, na jó. Nyugi Jázmin, nyugi. Oda akartam menni, kíváncsi voltam hogy ki lehetett az. Magyarországon nem szokás maszkban, napszemüvegben várakozni valakire, úgyhogy azt terveztem, hogy oda megyek.

– Fi-figyelj Emma. Mindjárt vissza jövök oké? Várj meg itt.

– Mi? Mi van? Nem is hallottad amit az előbb mondtam? Jázmin hova mész?! Gyere vissza!!

De nem mentem vissza. Ki akartam deríteni, hogy ki az. Én észreveszem, ha valaki nem Európai. És ő nem volt az.
Mielőtt közelebb mentem volna vettem egy nagy levegőt.

– He-hello. - integettem oda neki mosolyogva. A srác rám nézett a napszemüvege mögül, majd rápillantott a sulitáskámon lógó Cooky-s figurámra aztán újra rám nézett. Nem értettem mi folyik itt. Azt gondoltam Jungkook az, de kételkedni kezdtem.
– Jó, tudod mit? Nem érdekes, hagyjuk. Azt hiszem összekevertelek valakivel. Ó istenem olyan hülye vagyok. Bocs, én én... nem akartalak kínos helyzetbe hozni. - mondtam, mire a srác felnevetett olyan hangosan hogy rájöjjek ki van a maszk, és a napszemüveg mögött.

Mikor a srác rájött mit is tett azonnal elkezdett villámgyorsan írni valamit a telefonján. Mintha valakinek írt volna. Majd hirtelen kikerülve engem sietni kezdett, én persze utána.
– Héj várj már meg! Hallod? - kiabáltam utána, majd a srác megállt aztán megfordult, hogy velem szemben legyen. – Tudom ki vagy. Hiába rejtetted el magad a szemüveg és a maszk mögé. A nevetésedből rájöttem ki vagy.

A srác csak sóhalytott egyet, majd levette a napszemüvegét. Én pedig megpillantottam a gyönyörű barna szemeit. Mostmár biztos voltam benne ki az. Ő! Ő volt az!!

– Jungkoook!!!

---
Na igen, innentől már kezd izgalmasabbá válni a történet. Jó olvasást majd hozzá. Remélem tetszeni fog nektek💜