Losing game | jeon jungkook ff. ✔

~16. rész~

Reggel gyorsan elkészültem, írtam Emmának, hogy késni fogok a suliból, mert találkozni szeretnék Jungkook-kal.
Lesietve a lépcsőn, köszönés nélkül mentem el itthonról. Nem volt kedvem anyával beszélni, sőt ránézni sem akartam. Nagyon megbántott, mégis milyen anya az, aki nem akarja, hogy a lánya boldog legyen? Oké, Kook koreai, de ez nem változtat semmin, ugyanolyan ember mint mindenki más.

Végül gyorsan tárcsátam Jungkook számát, nem vette fel.

– Mi a franc? - mondtam. – Gyerünk vedd fel, Jungkook vedd fel!!! - de hiába. Nem vette fel, majd támadt egy ötletem, és azonnal tárcsáztam egy másik számot, ő viszont sikeresen felvette.

– Jázmin? Sziaa, hogy vagy? Minden rendben veled? - kérdezte az illető.

– Szia Joon. Figyelj Kook a szállodában van még?

– Ő.. várj, - mondta. – igen a szobába van és zenét hallgat. Miért? Történt vele valami? Tegnap nagyon dühösen jött vissza, de csak annyit mondott, hogy az anyád egy igazi boszorkány, meg maga a sátán.

Ezen muszáj voltam elnevetni magam, viszont igaza van Kooknak. Anyám a megtestesült gonosz.

– Meg olyat mondott, hogy anyád Lucifer anyja meg ilyenek.

– Jó oké elég mert ez nagyon vicces. Figyelj, kijönnél elém? Mindjárt ott vagyok a szállodánál.

– Persze. - mondta, majd csend lett, és újra megszólalt. – Várjunk csak. Neked ma sulid van. Menj iskolába Jázmin. Az fontosabb.

– Késő, már itt vagyok. Na gyere. Megígérem, hogy még ma be megyek a suliba. Írtam is legjobb barátnőmnek, hogy késni fogok, szóval az azt jelenti, hooogy...

– Oké, oké. Megyek. - mondta, majd bontottuk a vonalat.

Bevallom egy kicsit félek ettől a találkozástól, de nem akarom, hogy Jungkook elmenjen. Megszeretném vele ezt beszélni. Minél előbb, annál jobb. Hisz már csak pár napot lesznek Pesten. Hétvégen hazautaznak, és nem tudom mikor térnek vissza.

Mikor megláttam Joon-t azonnal elmosolyodtam. Szemüveget és maszkot viselt, hogy ne ismerjék fel az emberek. Egy fekete pulóver és egy szürke melegítő nadrág  volt rajta. Klassz.
Integetni kezdtem, majd mikor észrevett elmosolyodott.

– Rég láttalak. - mondta, majd megöleltük egymást.

– Én is téged. - néztem fel rá. – Jungkook akkor biztosan itt van? - vágtam azonnal a közepébe.

– Igen, és a szobában van, eszeágában nincs onnan kijönni. Jázmin mi történt? Nekünk Jungkook nem mond semmit.

– Tegnap nálunk volt, viszont én nem voltam otthon mert a legjobb barátnőmnél voltam. Mikor felhívott mondtam neki ne menjen be, várjon meg kint, de nem hallgatott rám. Azonnal haza kellett mennem, mert tudtam, ha Jungkook anyámmal van, akkor annyi mindennek. Nos így is történt. Mikor bementünk a házba, körbe szerettem volna őt vezetni, de anya ellenezte és azt mondta Jungkooknak ideje menni, engem pedig felküldött a szobámba.

– Ó... nagyon sajnálom. Én...

– Várj, várj. Majd ez után anyám utánam jött és kiderült az egész egy nagy színjáték volt. Aztán Jungkook felhívott és azt mondta felejtsem őt el, nem hozzám való és a leghamarabbi géppel hazarepül.

– Mi van? - nevette el magát kínosan Joon. – Jungkook nem mehet haza egyedül.

– Tessék?

– Nem engedik őt el. Ha ő megy, megyünk mi is vele. Így beszéltük meg.

– Értem. Szóval Jungkook semmiképpen nem megy haza, itt marad szombatig?