Losing game | jeon jungkook ff. ✔

~10. rész~

Készen állsz, hogy találkozz a BTS-el?

– Igen. - mondtam, majd mikor Jungkook kopogott vettem egy mély lélegzetet.

Végül nyílt az ajtó, és ott állt előttem a BTS.

Mind a hatan ott álltak előttem és csak mosolyogtak. Nem tudtam mit csináljak. Ilyenkor minden Army vagy sírt, ugrált és sikítozott volna egyszerre, de én nem. Én tetőtől-talpig sokkos állapotban voltam. Először azt hittem ez csak egy álom, de rohadtul nem volt az. Ők tényleg ott álltak előttem.

– Khm Jázmin... - kezdte Kook.

– Igen?

– Tényleg itt akarunk állni az ajtóban? Menjünk be.

Soha az ég világon nem gondoltam volna azt, hogy én a BTS-el leszek egy szobába. Soha.
Egy kicsit, na jó nagyon ideges voltam. Mi van, ha olyat mondok ami nekik nem tetszik? Sajnos koreaiul olyan szinten nem tudok, szóval megkérdeztem őket angolul, hogy mi újság, hogy vannak...

Namjoon elnevette magát.
– Mi is tudunk magyarul.

– Oh. Oké. - nem mutattam ki, de nagyon nagy kő esett le a szívemről.

– Viszont a kérdésedre a válaszunk.. jól vagyunk köszönjük, főleg most hogy tudtunk találkozni egy Armyval...

– Akinek bizonyára Jungkook a biasa ugyee? - vágott közbe Tae.

Én hirtelen Kookra néztem, aki elfolytott mosollyal nézett magaelé.

– Hát.. tudjátok srácok én mindannyiótokat nagyon-nagyon szeretem, viszont igen. Jungkook a biasom a bandából, és... - mondtam, majd elhallgattam. Egyenlőre jobb, ha nem tudják mit érzek iránta.

– És? - kérdezte Hoseok.

– És... - kerestem a szavakat - És örülök, hogy tudtam vele találkozni, hiszen ha ő nincs akkor most nem beszélgetnék veletek. - mondtam végül. És be is vállt mert elhitték, viszont Jungkook-on azt láttam, hogy nem hiszi el. Rám nézett, elgondolkodott valamin majd elment.

– Ennek már megint mi baja van? - kérdezte Jimin.

– Hagyjad már, biztos megint menstruál.

Yoongi mondandóján elnevettem magam. Viszont a jókedvnek hamar vége lett. Anyu hívott telefonon. Nem akartam neki felvenni, nem akartam, hogy a tagok lássák milyen anyám van ezért kikapcsoltam a telóm és ki mentem az erkélyre friss levegőt szívni.

– Anyukád volt? - hallottam meg hátam mögül Joon hangját.

– Igen.

– Miért nem vetted fel?

– Hát tudod.. amióta apu meghalt folyamatosan romlik vele a kapcsolatom. Mielőtt elindultam volna akkor is összevesztem vele.

– Ha nem túl személyes, akkor megkérdezhetem micsodán?

– Nem engedte, hogy ide jöjjek, mert fogságban vagyok.

– Oh értem.

A valódi okát mégis csak nem mondhattam el. Nem esett volna jól se Namjoonnak, se a többieknek.

– És eddig milyen Budapest?

– Hát.. annyira még nem igazán jártuk be, de eddig gyönyörű. Holnap terveztem várost nézni a többiekkel. Ha gondolod eljöhetnél te is.

– Rendben. Én benne vagyok! De most nem mennénk be? Kezdek fázni.

– De persze, menjünk. - mondta, majd illedelmesen előre engedett.