3

27 4 4
                                    


Amint tisztának ítéltem a terepet óvatosan kimentem és az ajtófélfának dőlve figyeltem Tomura dühöngését arról, hogy nem rég épült fel abból, hogy szitává lőtték. Szegény fiú biztosan nagyon megsértve érezhette magát.

- Én szóltam... - Jegyeztem meg miután Tomura abba hagyta a ragelését.

Válaszul csak egy szúrós tekintetett kaptam mindkettőtől, én pedig védekezően felemeltem a kezeim. – Csak mondtam!

- Csak senki nem kérdezett! – Vakargatta ingerülten a nyakát Shiggy. – Ennyivel

nem fogja megúszni az az ember ebben biztosak lehettek.

- Na látod! Most az egyszer igazad van! – Vigyorodtam el bólogatva.

- Oh hallgass már el! – Morogta- Majd veled is kezd valamit a mester addig

lehetőleg ne legyél útban! Nem vagyunk bébicsőszök.

- Igen, mert bohócok vagytok! – Nevettem el magam.

- Ha nem kellenél a mesternek esküszöm már halott lennél!

- Oh nyugalom már Shiggy!

- A nevem...SHIGARAKI

- Senki nem kérdezett. – Gúnyolódtam vigyorogva

Tomura fujttatva elfordította a fejét és az ujjaival az asztalt kopogtatta. Jól tudtam, hogy már azon gondolkodik, hogy melyik agyfejeivel is támadja meg Staint. Vagy azon, hogy nyírjunk ki. Végül is ebben a helyzetben mindkettőre ugyan annyi esélyt láttam. És ekkor ütött belém a nagy felismerés, ha ők elmennek, mint az animében, hogy Staint „megleckéztessék", akkor én simán kitudok szökni.

Tehát... Megint vártam! Többet várok lassan, mint a Fokoson Arira. Vagyis a vonatállomáson. Igazából mindegy. Most a várakozás alatt tele kell nyomni ezt felesleges szöveggel, mondjuk ide csapathatnám a paraj krémleves receptjét is a 3 dl olajjal. Ha a kibaszott telefonomon nem veszett volna el minden is.

A mozgó lépcsők veszélyesek! (Bnha fanfiction)Hikayelerin yaşadığı yer. Şimdi keşfedin