Sakura - Bakudeku (& Todokami)

7. rész

Mina halkan kopogott Kaminari ajtaján.

- Menj innen. - szólt ki egy szomorkás hang.

- Kamiiii.. segíteni jöttem. - nyújtotta el a lány az utolsó betűt.

- Nyitva van. - szólalt meg a fiú és Mina belépett.

- Semmi baj. Biztos nem úgy értette. - ölelte át a srácot Mina, aki csak könnyes szemmel ült az ágy szélén.

- Ezt nem lehet máshogy érteni. - hajtotta ölébe a fejét Kaminari.

- Dehogy nem. Biztos vagyok benne, hogy kedvel téged. - mondta a lány egy halvány mosollyal.

- Nem értem miért érdekel, nem vagyok buzi. Sőt, nem is érdekel. - törölte le könnyeit Kaminari. Mina egy ferde mosollyal ránézett.

- Ahhaaa... - forgatta szemeit nevetve.

- Egy csóktól senki sem lesz az, főleg nem ha részegen történt. Én biztos nem vagyok az, mert ez nem normális. - mentegetőzött tovább a szőke.

- Egyrészt, de normális. Másrészt, ha nem is vagy meleg, akkor miért sírsz itt egy fiú miatt? - vonta fel a rózsaszín lány egyik szemdökét.

Kaminarival összenéztek, a fiú szeméből pedig sugárzott a kétely.

___________________________________

- Kirishima! Elkérhetem az irodalom jegyzeteid egy kicsit? - igyekezett a vörös hajú felé mindeközben Midoriya.

- Persze. A szobámban van, egy pillanat és kihozom. - indult el egy mosoly keretében Kirishima.

Odaadta a füzetét, amit Midoriya megköszönt és már el is ment. Besietett Bakugou szobájába, aki az addigra átvitt összes papírt nézegette.

"Komolyan azt hiszed, hogy ha játszod az ügyetlen butácskát akkor Bakugou megsajnál? Fogd fel hogy utál."
~R

- Ó igen, azt azután kaptam tőle miután összetörtem véletlenül azt a tányért. - húzta el száját ahogy Bakugou felé hajolt és elolvasta a papírt.

- Ezt nem Kirishima írta. A kézírás sem egyezik és nem írna ilyet. Ahoz ő túl szent. - forgatta szemét Bakugou és visszaadta a füzetet Dekunak.

- Amúgy Bakugou. - szólította meg barátját Deku, mire ő hátrafordult. - Nem akarunk esetleg elmenni egy moziba vagy ilyesmi? - kérdezte kicsit kipirulva.

- Minek akarsz te moziba menni? - vonta fel szemöldökét.

- Hát tudod... egy randira. - vigyorgott Deku a válaszra várva.

- Pff oké. De mikor megyünk és mit akarsz nézni?

- Hát azt még nem tudom hogy mit akarok nézni... amit te szeretnél. Úgy gondoltam, hogy talán jövőhét pénteken? - mosolygott még mindig Deku.

- Oké. De azt nézzük amit te akarsz. - dőlt el mellette az ágyon, a plafont szugerálva. Lassan mellé dőlt Deku is, mire hirtelen fölé mászott Kacchan. Arcától pár centire megtámaszotta magát.

- Szóval, mit akarsz nézni? - kérdezte egy pimasz vigyorral arcán.

- É- én n- nem tudom... - dadogta Deku zavarában. Ekkor Bakugou hirtelen köhögni kezdett, de nem jött egy szirom se. Mindketten felültek, majd csodálkozva nézték a fiú üres tenyerét. Deku elmosolyodott, majd Bakugou nyakába borult.

- Örülök hogy kezdesz gyógyulni. - mondta nevetve a megkönnyebbüléstől.

Pár nappal később

Deku és Kacchan azóta se nagyon jutottak előre R relytéjének ügyében. Viszont kapcsolatuk annál inkább fejlődött.

- Deku. - szólította meg Kacchan a barátját amint kézenfogva sétáltak egy kisebb tó partján.

- Hm? - nézett rá Bakugoura a táj bambulása helyett.

- Mondanom kell valamit... - váltott komolyabb hangvételre Katsuki. Deku kicsit megijedt, de hagyta hogy a szőke folytassa.
- Elmondtam a szüleimnek hogy együtt vagyunk. - hajtotta le a fejét a fiú.

- Ohh... - nézett oldalra Deku.
- És mit szóltak hozzá? - kérdezte egy kicsit reménykedve, hogy elfogadják őket, ám erre alig lehetett számítani.

- Nem fogadták jól. Morbidnak nevehtek és azt mondták, hogy csak fertőzöl a faszságaiddal. Elkezdték, hogy ez csak egy korszak, majd kinövöm. Azt akarják, hogy szakítsunk és legyünk inkább barátok. - válaszolt frusztráltan.

- És... ugye te nem akarsz szakítani? - nyelt nagyot félve Deku.

- Persze hogy nem. - kapta fel azonnal a fejét Kacchan. - Nem tudnálak és nem is akarlak csak barátként elképzelni. - állt meg Kacchan és szembe fordította magával a zöld hajú fiút. Tincseikbe kicsit belekapott a délutáni szellő. Deku átölelte Kacchant és halkan elkezdtek folyni könnyei.

- Nem engedem hogy elválasszanak minket. - szorította jobban magához Deku.

- Én sem. - tolta el kissé magágól, majd elkezdte apróbb csókokkal beteríteni ajkait. Izuku esetlenül viszonozta, így elég gyorsan át is ment az egész rendes csókba.

- Szeretlek. - mondta Bakugou mihtán elválltak egymástól.

- Én is szeretlek Kacchan. - mosolygott már Izuku.

- Szóval akkor mit is szeretnél nézni pénteken? - indult el visszafele Kacchan.

- Még mindig nem tudom. - gondolkozott el Midoriya.

- Horrort nem nézünk. - szögezte le Kacchan.

- Miért? Félnél? - kérdezte egy mosollyal Midoriya.

- Nem, te félnél. - kapott vissza Katsukitól egy lapos pillantást.

- Jó, igazad van. Akkor nézzünk valami vígjátékot. Azokat szeretem. - néztek egymásra.

- Nem, túl magas az ingerküszöböm és ezek nekem unalmasak. - sztornózott Kacchan.

- Akkor egy dráma? - még egy ötlet Izukutól.

- Sírnál. - vágta rá rögtön a szőkébbik.

- Nem sírnék. - fonta keresztbe karjait Deku.

- Ne nyafogj, minden szaron sírsz. - forgatta szemeit Kacchan.

Visszaértek a kollégiumba, ahol mindketten bementek a saját szobájukba, de pár perc múlva ismét közösen mentek enni.

- Nem akarok csak a barátod lenni... - suttogta maga elé boldogan Kacchan szavait Midoriya.

Hát eléggé unalmas meg rövid is, de legalább rész, nem? Xdd btw megint lehet eltűnök egy kicsikét, sajnálom..