Sakura - Bakudeku (& Todokami)

2. rész

Fél öt fele járhatott az idő, mikor valaki kopogott az ajtómon.

- Pillanat. - szóltam ki, mivel épp öltöztem. Amint azzal is kész lettem kinyitottam az ajtót. Deku állt ott, egy füzettel a kezében. Már épp csuktam volna vissza az ajtót, de lábával kitámasztotta.

- Mit akarsz? - kérdeztem gyilkos pillantással.

- Tudnál segíteni a matek háziban? - kérdezte angyali mosollyal arcán.

- Nem. - csaptam rá az ajtót majd visszamentem készülődni. De ő nem adta fel, benyitott.

- Kacchan, tényleg nem értem és a többiek most nem érnek rá... - mondta szomorkásan.

- Leszarom. Akkor várd meg amíg ráérnek, a felemás pofájú biztos segít neked. - mondtam miközben befújtam magam az új kölnimmel.

- De Kacchan ez sürgős. - nyafogott tovább.

- Idefigyelj szaros Deku! Pont leszarom, hogy neked mi sürgős, vagy mi nem! Épp készülődöm valahova ha nem látnád, szóval húzz innen mielőtt megöllek! - kiáltottam rá, mire kioldalgott. Még épp időben voltam a találkozó előtt, szóval felkaptam a kabátom és elindultam. A buszmegállóban találkoztunk, onnan elindultunk az új étterem felé.

- Nem erre van a pláza... - mondta Kirishima elgondolkodva.

- Egy másikba szeretnék menni. - mosolygott Mina ezzel megmentve a helyzetet. Leszálltunk a buszról majd elkezdtünk sétálni.

- Éhes vagyok! - nyafogott Sero a megbeszéltek szerint.

- Menjünk be oda. - mutatott Sero az új étteremre, mire bementünk oda. Rendeltünk, és elkezdtünk enni.
Közben nagyon sokat beszélgettünk, látszott, hogy Kirishima élvezi a helyet.
Rápillantottam az órámra. Ha minden igaz, most kéne kezdődnie. Ekkor megjelent a személyzet egy tortával a kezükben.

- Boldog szülinapot Kirishima! - mondtuk színte egyszerre. Mina megölelte a fiút, aki meglepve ült a helyén.

- Mi? - nézett ránk nevetve.
- Köszönöm srácok! - vigyorgott a hülye cápafogaival.

Megettük a tortát, közben a srácok sokat beszéltek és nevettek. Én viszont egyre kényelmetlenebbül éreztem magam a visszafolytott köhögéseim miatt.

- Kimegyek a mosdóba. - próbáltam úgy mondani ezt a pár szót, hogy ne tűnjön fel nekik, hogy milyen nehezen is sikerül beszélnem. Ahogy beértem az egyik fülkébe színte azonnal elkapott a köhögőroham. Csak pár darab szirom jött ki, de nekem mégis úgy tűnt, mintha milliónyi hullott volna le. Megmostam kezeimez és arcom, majd visszamentem a többiekhez.

- Na, mehetünk? - kérdeztem türelmetlenül.

- Hova sietsz ennyire? Még had szórakozzunk egy kicsit. - mondja nevetve Sero.

- Leszarom. Én megyek. - indultam el gyors léptekkel. Mindíg is utáltam ezeket a rohadt virágokat! 

Ahogy visszaértem a kollégiumba, Dekut pillantottam meg a konyhában főzni.

- Szia Kacchan! Hol voltál? - kérdezte mosolyogva.

- Semmi közöd hozzá. - vettem le egy poharat a felette lévő szekrényből. Ezzel csak egy gond volt. Nem tudtam máshogy elérni, csak ha mögé lépek és úgy nyúlok fel. Ennek következtében felsőtestem nekisimult hátának, mire szívverésem kissé felgyorsult. Hirtelen köhögni kezdtem, mire aggodalmasan hátranézett. Térdre rogytam, mivel a köhögés miatt már nem tudtam magam megtartani. Kezdtem pánikolni, már-már a fulladás szélén voltam. Gondolom látszott rajtam a pánik, mivel Deku otthagyta az ételt és hátamra simította kezét.