Sakura - Bakudeku (& Todokami)

8. rész

- Gyűlöllek! - kiáltotta Kaminari. Szemei könnyesek voltak, csillogtak a lámpa fényében. - Gyűlöllek, mert azokat mondtad! Győlöllek, mert összezavarsz! Gyűlöllek, mert nem beszélünk és még jobban gyűlöllek azért, mert érzek valamit irántad. Érzek valamit, ami nem tudom hogy mi! Nem tudom miért van és honnan jön! Ölelni, csókolni akarlak, de nem vagyok meleg! - ahogy Todoroki hallgatta a fiú kiabálását, másra sem tudott gondolni, csak arra, hogy mennyire össze lehet törve az előtte álló fiú. Amíg a másik kiabált vele, ő csendben átkarolta, mire Kaminari először meglepődött, majd vállára borulva sírni kezdett.

- Kedvellek. - szólalt meg Todoroki ahogy a fiút ölelte. Amaz egy mélyebb levegőt vett és próbált megnyugodni. - De nem tudom, hogy szeretlek-e... - tette hozzá halkan a felemás, mire a másiknak jobban összetört a szíve. Eltolta magától, majd az ajtóra mutatott.

- Menj ki. Egyedül szeretnék lenni. - hajtotta le a fejét és csendben állt tovább a szoba közepén.

Todoroki bólintott, majd kisétált az ajtón. Becsukta maga mögött, mire Kaminari már nem bírta tovább tartani magát. Sírva összerogyott a padlón. Tanácstalan volt és nem tudta mit tegyen. Már-már hisztérikusan sírt, és fiú létére emiatt mégjobban szégyellte magát. Utálta, hogy gyenge és hogy nem tud túllépni egy egyszerű estén. Undor fogta el amikor csak magára nézett. Undorodott attól, ahogy kinéz, ahogy beszél, a ragaszkodó természetét és hogy nem képes megtartani maga körül senkit.

Ezek után Tododrokival nem nagyon beszéltek. Kaminari pedig egyre jobban azt érezte, hogy beszélni akar vele. Rá akart írni, de visszafogta magát ahogy csak tudta. De párszor megtört a jég. Ő írt Todorokinak, aki viszont nem válaszolt. Meg se nézte amit a fiú írt. Ez csak jobban összetörte szegényt, emiatt egyre többet és többet írt neki. Ő is tudta, hogy nem kéne és semmit sem ér el ezzel, csak hogy idegesíti a másikat. De valamiért mindig mikor ráírt várta a választ, ami sosem érkezett. Próbálta felhívni magára valahogy a fiú figyelmét, de a másik csak a legritkább esetekben válaszolt neki. Denki már sírni sem tudott. Akart, de nem volt rá képes. A barátait mégse hanyagolta, ám előttük nagyon ritkán mutatta csak hogy baj van. Leginkább csak ha ittak, de az se volt valami gyakran. Ám ilyenkor vagy miatta sírt, vagy írt neki. Ez volt az egyetlen gyengepontja, ilyenkor nem tudta magát visszafogni. Mindig megbánta, általában már az után, miután elküldte az üzenetet, de akkor más késő volt. Todoroki látta, de nem válaszolt.

- Srácok... - lépett oda a többiekhez Kaminari. - Szerintem meleg vagyok... - szégyellte magát és el akarta magát ásni.

- Na nem mondod. - nevetett Sero, mire páran eleresztettek egy kis mosolyt. - Egy ideje nyafogsz Todoroki után, eddig nem vágtuk le.. - kortyolt bele vizébe a fekete hajú fiú. A többiek bólintottak, majd egyszer csak betoppantak Bakugou Midoriyával az oldalán.

- Miről van szó? - kérdezte Bakugou köszönés nélkül. Deku csak mosolyogva köszönt, majd leült Mina mellé.

- Denki meleg. - világosította fel Kirishima a most érkező párt.

- Bakugou megfertőzte. - nevetett Sero, mire Bakugoutól kapott egy tockost. Ennek ellenére a többiek is kuncogtak.

- Midoriya! Te és Todoroki jóban vagytok, igaz? - kérdezte csillogó szemmel Kaminari.

- Igen, egy barátom. Miért? - válaszolt mosolyogva a fiú.

- Denki ne... - szólt Mina és átölelte a fiút. Ő már gondolta, hogy mit akarhat.