Sakura - Bakudeku (& Todokami)

6. rész

Izuku lehajolt, majd felvette és elolvasta a cetlit.

- Te is kapsz ilyen üzeneteket? Valami "R"-től... - kérdezi barátjára nézve meglepetten.

- Eddig csak egyszer kaptam, de nem nagyon érdekelt. Mi van benne? - biccentett a kis papír felé.

- "Alig várom hogy az osztálynak is elmondjátok a nagy hírt. Valaki igen szomorú lesz... ~R" - olvasta fel a cetlin álló pár sort. Értetlenül néztek egymásra és találgatni kezdtek.

- Mi a faszt akar ez egyáltalán jelenteni? - ráncolta össze szemöldökét Bakugou ahogy az ágyra ült.

- Nem tudom Kacchan. - hajtotta le fejét Izuku. - először is, gondolkodjunk a nevén... R, szóval ezzel kezdődik, nem? - vetette fel az ötletét Midoriya.

- Logikus.. - bólintott a szőke.

- Recovery Girl? - kérdezett rá Midoriya.

- Az öreglány?  - nevetett fel Bakugou, mire Midoriya is elengedett egy apró mosolyt. Már idejét sem tudja mikor hallotta utoljára Kacchan nevetését. Hiányzott neki és boldog volt, hogy újra hallhatja.

- Igazad van. - kuncogott a fiú. - Akkor Kirishima? - néztek egymásra.

- Miért pont ő? Nincs is a nevében R. - cáfolta meg ezt is a szőke.

- Dehogy nem. A hős nevében, Red Riot. - igazolta magát Midoriya.

- Nem hinném. Az első üzenet amit kaptam, az volt, hogy "tudom a titkod." És mikor elmondtam neki, akkor eléggé meglepődött és nem úgy tűnt, mint aki megjátsza. - emlékezett vissza.

- Hmm... nem baj, csak hasonlítsuk össze a kézírását az üzeneteken lévőkkel. - javasolta Midoriya.

-Rendben, de majd holnap. Menj vissza a szobádba. Jó éjt. - tolta volna ki újdonsült barátját az ajtón Bakugou, de amaz hirtelen megölelte. Először a szőke megilletődött, de lassan visszaölelte, majd elköszöntek egymástól.

Fogalmuk sem volt arról, hogy valaki a folyosó végén véletlenül láthatta őket.

Reggel Tododroki álmosan nyitogatta szemét, majd egy kicsit ásítva nyújtózott egyet. Lassan elkezdte összeszedni a dolgait, hogy lent el tudjon készülni. Próbált emlékezni arra, ami tegnap történt. Fájt a feje és a hideg víz is csak alig segített. Egy hirtelen emlék viszont eszébe jutott. Szemei kikerekdtek, majd kiköpte a szájában maradt fogkrémet, öblített majd felsietett a szobájába. Telefonján kezdett kutakodni, majd megtalálta amit keresett. Az üzeneteket gyorsan törölte miután meglátta hogy még nem látta az illető akinek küldte. Homlokát maszírozva ült le. Ekkor hirtelen egy üzenete érkezett. Félve nyúlt érte, majd megkönnyebbülten sóhajtott egyet. Csak Midoriya írt neki, hogy mesélni szeretne valamit. Todoroki mosolyogva rakta ke a telefonját maga mellé majd pizsamáját átvette és le is ment.

Kaminari-kun épp ekkor lépett ki a szobájából, így belefutott az éppen előtte elhaladó Tododrokiba. Hirtelen becsukta az ajtót és próbálta realizálni a légzését a fiú láttán. A tegnap este még mindig égett emlékezetében, talán még élesebben mint Todorokinak.

Az említett fiú megfordult a zajra és mikor észrevette, hogy Kaminari-kun ajtajánál van, gyorsabbra fogta lépteit. Arcán halvány rózsaszín pír volt látható.

- Jó reggelt Todoroki! - köszönt neki Mina mikor a fiú leért. - Láttam jól érezted magad tegnap. - nevetett a rózsaszín lány reggelijét falva.

- Ne is említsd kérlek. Hiba volt. - masszírozta homlokát Todoroki, ám ekkor magam mögül egy alig hallható sóhajtást hallott. Hátranézett, ahol egy könnyes szemű Kaminari állt.

Miután látta Todorokit elmenni az ajtaja előtt, becsukta azt és lenyugodt egy kicsit. Ezek után a fiú nyomába eredt, és pont akkor ért a konyhába mikor Todoroki az előbbi mondatot kimondta. Kaminari könnyes szemekkel nézett a felemás hajúra.

- Kaminari-kun.. - szólt hozzá Todoroki, mire amaz csak lassan mebfordult és elindult a szobája fele.

- Megyek. - indult el Mina.

Tegnap este

Mina és a fiúk Bakugou kivételével úgy gondolták hogy szombat este alkalmából elindulnak egy kicsit iszogatni. Leültek egy téren, az olcsó vodkájukkal a táskájukban. Az elején minden rendben volt, ám már vágytak új emberekre is, szóval meghívták Urarakáékat, akik jöttek is Iida kivételével. Neki nem szóltak, még a végén elmondja Aizawa-senseinek.

- Végre ideértetek! Gyertek, az elsővel megvártunk. - ölelte át őket Mina.

- Hazudik. - súgta oda nekik Kirishima. - Már három kör lement. - tette hozzá nevetve.

Nehezen Todorokit is rávették hogy igyon. Lassan teltek az órák, a percek, a kis társaság pedig egyre jobban érezte magát, többet nevettek és sokkal többet beszélgettek.

Egyszercsak kitalálták, hogy játszanak "én még sohasem"-et. Mindenki beleegyezett, majd mehetett is a játék.

- Én már hánytam a részegségtől. - kezdte Kirishima. Tododroki, Mina és Uraraka kivételével mind ittak.

Így ment ez néhány körön át, mikoris Mina mondott egyet.

- Én már csókoltam meg azonos neműt. - nevetett, mire csak Todoroki és Kaminari nem ittak. A többiek nevetve néztek egymásra, színte mind ugyanarra gondoltak.

- Hát akkor itt az idő. - mondta Sero és nevetve kezdte a két fiút egymás felé tolni.

- Csókot! Csókot! Csókot! - kántálták egyszerre a többiek, mire Kaminari tudta, hogy nem fejezik be amíg meg nem teszik. Már volt annyi benne, hogy odahajolt Tododrokihoz és megcsókolta. Bár tegyük hozzá, hogy nem csak a pia hatására történt. Maga Kaminari sem tudta, de vonzotta valami Todorokihoz. Amaz viszont meglepetten és igen esetlenül csókolt vissza. Nem titok, hogy ez volt az első csókja.

Innentől a két fiú elválaszthatatlan volt egész este. Nem egy csók csattant még el köztük, amiket mindketten élveztek. Mikor visszaindult a társaság, akkor is egymást átkarolva, énekelgetve mentek a szobájukba. Todoroki ekkor úgy gondolta, hogy ír egy üzenetet Kaminarinak.

Todoroki
Ilyet csinálhatnánk máskor is. <3

Annyi szerencséje volt, hogy Kaminari telefonja lemerült az éjszaka alatt, így ő nem láthatta amit a fiú írt.

Amíg Mina Kaminarival beszélgetett, Midoriya és Bakugou elkezdtek nyomozni. Igaz, kicsit kipirultan ültek egymás mellett. Midoriya hirtelen ráfogott Bakugou kezére. Talán kicsit túl hirtelen volt, de szegény fiú izgult, nem tehetett róla. Bakugou ránézett és egy apró puszit nyomott arcára. Midoriya már-már sikított magában. Nagyon boldog volt és örült, hogy végre Bakugou is jól van. Igaz, még köhögött, de már csak alig. Kezdett elmúlni a betegsége, aminek mindketten nagyon örültek. A nyomozással nem jutottak valami sokra, de legalább élvezhették egymás társaságát.

Húha emberek. Én innentől semmit sem ígérek XD. Nagyon sajnálom a késést, és így január közepén is szeretnék boldog újévet kívánni mindenkinek!