Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

15. rész

Reggel sikerült egyszerre kelnünk a lányokkal, mikor elkészültünk éppen az ágyamat igazítottam.

-Mit keres itt George kabátja? -kérdezte Ginny.

-Hát öhm.... -kezdtem volna mondani.

-Szóval vele voltál este? -kérdezte Hermione csodálkozva.

-Mikor és hol voltál te Georgeal? -kérdezte Ginny, mert ő mindenről lemaradt.

-George tegnap este rám írt, hogy menjek le az udvarra, lementem és beszélgettünk. -magyaráztam.

-És hogy kerül hozzád a kabátja? -kérdezte Ginny még mindig csodálkozva.

-Fáztam mert már késő volt, és ő oda adta, és elfelejtettem vissza adni neki, mára terveztem.

-És mi volt, megcsókolt? -kérdezte Hermione türelmetlenül.

-Nem. -mondtam. -Csak felkísért a szobáig, de mivel nem csinált semmit, én adtam neki egy puszit, utána pedig elment. -fejeztem be.

-Értem. -mondta Ginny. -És milyen volt?

-Nagyon jó, csak ott ültünk ketten, ő oda adta a kabátját plusz melegítette a kezével a kezemet. És azt mondta azért hívott le mert így legalább kettesben lehetünk. -meséltem tovább a sztorit.

-Ez olyan romantikus. -mondta Hermione.

-Az. -mondta Ginny. -De menjünk le reggelizni, hátha ő is ott lesz.

Mivel hétvége van (szombat) így nem kellett órára sietnünk.

Nyugodtan lesétáltunk a lépcsőn, majd mentünk a nagyterembe, hogy megreggelizzünk. Én közben vittem George kabátját, hogy oda adjam neki, nehogy megint nálam maradjon.

Mikor az ajtóhoz értünk és bementünk, láttam hogy George mellett egy másik lány ül, ez eseteben ha csak ennyi történt volna, nem lettem volna féltékeny, de az a lány pont akkor csókolta meg Georgeot. Mikor megláttam lefagytam, tegnap meg velem romantikázott most meg egy másik csaj csókolgatja. Én nem így ismertem Georgeot. Ismertem a lányt, mivel a mi házunkban van, Lavendernek hívják. Nagyon nem bírtam azt a lányt, olyan volt mint egy cetli, minden csávóra rátapadt és levakarni alig lehetett. Ronnal is együtt volt már, azt mondta Ron pokoli 2 hónap volt....., elhiszem. Ott álltam meg mindig, és alig tudtam megmozdulni. Amikor jött egy kis erő, oda sétáltam Georgehoz, láttam, hogy nyitja a száját hogy mondjon valamit, de nem érdekelt, nagyon haragzdtam rá. Amikor oda értem, Lavender nyájasan rám mosolygott, és köszönt, én nem köszöntem vissza neki. A szemei ölni tudtak volna kb. Oda adtam George kezébe a kabátját, majd ennyit mondta:

-Nálam hagytad a kabátodat tegnap este.

Mikor elvette tőlem, egyszerűen csak felfutottam a szobámba. Hermione és Ginny tudta, hogy egyedül akarok most lennu, úgyhogy nem jöttek utánam. Csak leültek a fiúkhoz, George és Lavender elé. Lavender meg mindig mosolygott, örült annak ami történt, és ezt én is tudtam. „Ezt akarta, legyen az övé”-gondoltam. A lányok csak megforgatták a szemüket és elkezdtek enni.

-Ez jól megcsináltad George. -mondta lesajnálóan Fred.

Mert tudta, hogy nekem halálosan tetszik, és hogy én is Georgenak.

-Én ezt az egészet nem akartam....... -kezdte magyarázni George.

-Drágám ne foglalkozz ezzel a buta lábával, csak féltékeny, de megértem miért. -mondta Lavender nyávogós hangon. -Biztos nem esett jól neki, hogy egy ilyen jóképű fiú mint te inkább engem választ mint őt!

-Jaj Lavender fogd már be a szád! -szólt rá dühösen Ron. -Senki nem kíváncsi a véleményedre.

Lavender csak durcásan megforgatta a szemét, és folytatta az évest. Legalább neki volt étvágya nem mint nekem.

Csak ültem a szobámban és bőgtem, tiszta vörösek voltak a szemeim. Mindig amikor kicsit jobban voltam, mentem a fürdőbe arcot mosni, hogy lenyugodjak. De amikor eszembe jutott ahogy az a lány megcsókolta Georgeot, megint sírni kezdtem. És folyton ezt játszottam el. Beraktam a fülembe a fülhallgatót, majd elkezdtem hallgatni a Georgeal közösen kedvelt számainkat.