Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

82. rész

A borító képnél linkeltem egy zenét, szerintem azzal olvassátok ezt a részt. Jobban esküvő fillingje lesz. Csak egy ötlet.❤❤
___________________________________________

Mikor a sátor elé értünk, beindult a zene. Minden szempár rám szegeződött. De engem csak egy szempár fogott meg. Az pedig a George-é volt. Egymásra néztünk és mindketten ugyanabban az időben mosolyodtunk el. De éreztem valami furát. Valami furát a gyomromban. A régi tini kori pillangók újra meglátogattak ezen a szép napon.

Mikor George mellé léptem, Arthur felé fordultam és adtam neku két puszit az arcára. Majd szembe fordultam George-al. Nagyon jól állt neku a fekete zakó.

(Írói.megj: képzeljétek, hogy a csávó helyett George van ebben a zakóban)

-Gyönyörű vagy! -mondta.

-Te is jól nézel ki!

Mindketten Mr. Kupor felé fordultunk, igen ő volt az, aki összeadott minket.

-Üdvözlöm a kedves vendégeket. Azért gyűltünk ma itt össze, hogy összeadjuk George-ot és Chloe-t. -mondta Kupor. -Őszintén mondom, hogy mihamarabb szeretném összeadni ezt a párt, hiszen ők egymásnak lettek teremtve. Úgyhogy hát halljam a fogadalmakat.

George megfogta a kezemet, majd mondani kezdte:

-Én George Fabian Weasley esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy Chloe Morgan-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtág, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen.

Mikor befejezte, én monsgam, de én már most könnyeztem.

-Én Chloe Morgan esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy örök Isten, hogy George Fabian Weasley-t, akinek most Isten színe előtt kezét fogom, szeretem. Szeretetből veszem el őt, Isten törvénye szerint, feleségül. Hozzá hű leszek, vele megelégszem, vele szentül élek, vele tűrök, vele szenvedek, és őt sem egészségben, sem betegségben, sem boldog, sem boldogtalan állapotában, holtomig vagy holtág, hitetlenül el nem hagyom, hanem teljes életemben hűséges gondviselője leszek. Isten engem úgy segítsen.

Majd megint Kupor szólalt meg:

-George Fabian Weasley kívánja-e feleségül venni az itt megjelent Chloe Morgan-t?

-Igen. -hangzott a válasz.

-Chloe Morgan kívánja-e férjül fogadni az itt megjelent George Fabian Weasley-t?

-Igen. -mondtam határozottan.

Elsőnek George húzta fel az ujjamra a gyűrűt, majd én az övére.

-George, megcsókolgatod a menyasszonyt!

George megfogta a derekamat, magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt.

A sátorban hangos tapsvihar lett.

Ezután aláírtuk a szokásos papírokat, amiket kellett, és persze a tanuk is. George tanúja nyilván Fred vilt, az enyém pedig Hermione.

Ezután pedig kezdetét vehette a tánc, móka, kaja és pia.

A táncparkett közepére mentünk, és egymással szembe álltunk. Annyira közel álltunk egymáshoz, hogy szinte 1 cm se volt közöttünk. Szépen lassan rátette a kezét a derekamra, majd megfogta a kezemet is. Én ráhajtottam a fejemet a mellkasára és úgy lassúztunk. A végén pedig megcsókolt. Az egész ceremónia alatt a pillangók nem akarták abba hagyni a verekedést, úgyhogy szinte csak azt éreztem, hogy háború folyik a gyomromban. De szerencsére ez elmúlt miután kimondtam az „Igen"-t.

Ezután jöhetett a nagy parti. Pezsgővel koccintott az egész család. Ettünk, ittunk, beszélgettünk és a legfontosabb, hogy rengeteget nevettünk. És szinte végig táncoltuk az egész partit. Azt hittem a végére lefognak szakadni a lábaim.

Az esküvő után mindent úgy hagytunk, mert mindenki fáradt volt már, mert éjfélkor kezdtek elvonulni a vendégek, így mi is akkor mentünk be. Úgy beszéltük meg, hogy majd holnap rendet teszünk.

Mikor George-al felértünk a szobánkba, (még mindig a vendégszoba a miénk) végre átöltözhettünk kényelmes pizsomába. Azt vártuk már, hogy ágyba bújhassunk és jól kipihenjük magunkat, mert elfáradtunk, de attól még jól éreztük magunkat.

De még egy kicsit beszélgettünk az agyban George-al.

-Jó éjszakát drága feleségem! -kacsintott rám.

-Jó éjszakát drága férjem! -mosolyogtam rá.

Sose hittem volna, hogy egyszer így fogom hívni.