Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

73. rész

Az incidens óta másfél hét telt el. George-sl még mindig nem beszélünk.

Viszont most a fejemet kapkodva siettem első órára nehogy eljkéssek. A lányokat reggel sehol se láttam, amikor felkeltem, így amikor elkészültem gyorsan siettem le.

Már a folyosón rohantam, amikor egy nyitott ajtóból egy kéz nyúlt felém, lágyan megszórította a kezemet, majd behúzott a szobába. Mivel sötét volt, nem kivenni melyik terem lehetett, és az "elrablóm" arcát se láttam. Becsukta sz ajtót és neki lökött az ajtónak, egyik kezével a nyakamat fogta, másikat pedig a fejem mellett támasztotta az ajtóhoz. Az illető egy fejjel magasabb volt nálam. Az ablakból beszűrődő fény miatt, halványan láttam arcvonásait. George volt az. Lassan lehajolt hozzám és megcsókolt. Lágyan és szenvedélyesen, közben két keze a derekamra vándorolt, míg én két kezemmel átöleltem a nyakát. Hiányzott már az érintése, a csókja. Levegőért kapkodva váltunk szét.

-Hiányoztál! -suttogta majd újra megcsókolt.

Eszembe jutott, hogy egy csók miatt nem bocsájthatok meg olyan könnyen, hiszen megcsalt. Ezt nem fogom egy csettintésre megbocsájtani neki.

Megfogtam a mellkasát és ellöktem.

Csak nagy szemekkel nézett rám, és nagyokat pislogott, hogy ne homályosan lásson. (A szenvedélytől lett homályos a tekintete)

-Nehogy azt hidd, hogy egy csók miatt megfogok bocsájtani neked! -mondtam.

-Sajnálom! -suttogta, majd a padlót kezdte bámulni.

-Tudod ez nem elég George! -mondtam kicsit már mérgesebben, és az előbbi gyengédségem tova szállt. -Talán ha nem lettem volna ott, akkor megtörténik. Egy tök másik lánnyal lettél volna, nem pedig a BARÁTNŐDDEL. Megcsaltál George. És ezt nem tudom csak úgy elfelejteni. És most nézd meg Emmát, hogy örül annak, amit végül annyi idő után elért. Te észre se vetted, hogy mindeddig mi volt a célja. Akkor segítek neked, az, hogy szétszedjen minket. Mert már az első napon mondta, hogy neki te tetszel. És nekem erről látomásom is volt, hogy ki lesz az új lány.... és hogy rá fog mászni a barátomra. Csak, hogy én ezt nem akartam elhinni, mert én megbíztam benned.... Gondoltam nem leszel olyan hülye, hogy bedölsz neki. De tévedtem. És őszintén mondom, hogy most nem tudom mi lesz velünk. Talán szünetet kéne tartanunk, míg kiszellőzik mindkettőnknek a feje.... -adtam ki mindent magamból, ami eddig bennem volt.

-De én szeretlek Chloe! -mondta, és láttam, hogy közben egy könnycsepp gördül végig az arcán.

-Én is George, de ez akkor se mehet tovább! -mondtam, majd oda sétáltam hozzá és végig simogattam az arcát. Ő megfogta a kezemet és megszórította. Adtam neki egy puszit az arcára, majd kihúztam a kezemet a keze közül, és elmentem órára.

Szerencsére éppen, hogy beértem a tanár előtt. Amúgy Átváltoztatástan volt az első óra. És sikeresen majdnem elkéstem, de ezt meg kell még köszönnöm Dumbledore-nak, hogy nem így lett. Ugyanis miközben futottam a folyosón, láttam, hogy McGalagony és Dumbledore valamiről nagyon beszélgetnek, úgyhogy futottam a terembe.

Már mindenki bent volt, csak a tanár nem. Lihegve ültem le Hermione mellé.

-Futottál? -nézett rám kérdő fejjel.

-Igen, mivel a 2 barátnőm semmit nem mondott csak eltűnt, siettem nehogy elkéssek. -mondtam, és szúrós szemekkel néztem rá.

-Bocsi, csak Ginny-nek és nekem volt egy kis dolgunk még, és azt akartuk elintézni. -mondta.

-Ugye nem ti küldtétek rám George-ot? -kérdeztem.

-Te találkoztál George-al?

-Szóval nem....

-Beszélgettetek? Kibékültetek?

-Igen. Nem.

-Mit beszéltetek?

-Elmondtam neki az őszinte véleményemet...., hogy szünetet kéne tartanunk.

-Biztos, hogy így akarod?

-Magam se tudom, hogy mit akarok.... Szeretem George-it, de.... fáj amit tett.

-Ez egyértelmű. De szerintem nem lenne más mellett boldog, ahogy te se.

-Lehet.... de nekem idő kell....

-Szerintem este beszéljetek.. Legalább csak beszélj vele, nem kell kibékülni.... MOST, csak beszélj vele. Már attól is sokkal jobban lesz.

-Ah rendben, talán beszélek.

-Csak aztán nehogy ebből a "beszélgetésből" az agyban kössetek ki.. -nevetett előttünk Harry.

-Ne hagatózzatok. -mondtam, majd megcsaptam mindkét fiú hátát.

Majd megérkezett McGalagony, és elkezdődött az óra. Amire persze nem tudtam oda figyelni, mert folyton csak George-on járt az eszem, mint ahogy az elmúlt 2 hétben is. Kaptam is a tanároktól a szidást, hogy figyeljek oda a tanulmányi átlagomra. Sikerült vissza tornáznom magamat, de így is az óra felét azzal töltöttem, hogy George-on gondoltam.

A többi óra ugyanúgy telt, unalmasan, és én azon gondolkoztam, hogy most mi legyen kettőnk között. Csak ezen nem Piton óráján kellett volna, hogy gondolkozzak.

----------------------
-Miss. Morgan, figyel maga egyáltalán az órámon? -kérdezte.

Mikor megszólított kicsi összerezzentem, hiszen az agyamban teljesen más gondolatok forogtak.

-Hát persze tanár úr. -szóltam egy kis hatás szünet után.

-Remélem is! -mondta, majd újból magyarázni kezdett.

És az agyam.... megint kikapcsolt. Nem a bájitaltan órára koncentrált.
------------------------

___________________________________________

Vajon kibékül Chloe és George?
Az majd este kiderül..