Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

70. rész

November 29; Vasárnap:

Szerintem nem kell, hogy mondjam, de elég szar éjszakám volt. Nem csodálkoztam de George nem hívott reggel, de nem is írt. Mikor felkeltem, w lányok még aludtak. Mentem a fürdőbe és felöltöztem, meg a szokásos. Viszont semmi kedvem nem volt lemenni, hogy ezek után szembe nézzek George-al, mert nem tudtam, hogy most hogy állunk. Haragszik rám, vagy nem. Egyáltalán szóba fog-e állni velem. „De miért is haragszik rám? ”. Mindegy, amit muszáj, azt muszáj. Egyszer úgyis találkoznom kell vele, nem bujkálhatok a világ elől.

Mikor készen lettem, lementem, hátha most kitudok bekülni George-al, nem akarok rosszban lenni vele.

Mikor kinyitottam a nagyterem ajtaját (fogalmam sincs miért volt bezárva), megint egy olyan látvány fogadott, amit szívesen hesegettem volna el a szemeim elől. Emma a mi kis társaságunknál volt, és nevétgélt a többiekkel. Úgyhogy fogtam magam és csak elsétáltam mellettük.

-Chloe hova mész? -kérdezte Fred.

-Ide ülj le! -mondta Harry.

De én mintha meg se hallottam volna, csak tovább sétáltam, és az asztal végébe ültem, pár elsőssel. Úgy látom nagyon örülnek, hogy oda ült hozzájuk egy nagyobb.

-Hello! -köszöntem.

-Szia! -köszöntek.

-Miért ültél ide? -kérdezte az egyik göndörhajú és kék szemű kislány.

-Mert én is ebben a házban vagyok? -néztem rá értetlenül.

-Mármint miért hozzánk? -kérdezte a másik kislány.

-Arról nem akarok beszélni! Csináljátok úgy mintha itt se lennék! -mondtam.

Ettem pár falatot, de nem nagyon voltam éhes.

Most lehoztam a telefonomat, de csak azért, hogy legyen valami elfoglaltságom, amúgy nem szoktam lehozni. Mikor végeztem még egy kicsit csak ott ültem, és telefonoztam. Üzenet jött a csajos csoportunkba. (Hermione, Ginny, és én)

Hermione: Chloe, hol a csudában vagy?

Én: A nagyteremben, miért?

Ginny: Miért nem szoltál?

Én: Mert aludtatok?

Hermione: Ott vagy a többiekkel?

Én: Nem....

Ginny: Miért?

Én: Mert nem akartam látni ahogy Emma George pofájába mászik.

Hermione: Nem békültetek ki?

Én: Őszintén, nem tudom, hogy mi van most köztünk....

Ginny: Mi most nem megyünk le ha nem baj, majd fent megbeszéljük.

Én: Oké..

Másik üzenet jött Fred-től, de ők még lent voltak a nagyteremben.

Fred: Neked most mi bajod?

Én: Ne kezd te is...!

Fred: De kezdem! Mi bajod?

Én: Semmi..

Fred: Chloe!!

Én: Ti fiúk miért vagytok ennyire vakok?

Fred: Emma és George a bajod?

Én: Igen, mi más lenne?

Fred: Akkor miért nem beszélitek meg?

Én: Hozzám se szól.

Fred: Te ültél el!

Én: Azért mert hozzám se szól!!

Éppen arra néztem, amikor láttam, hogy Fred valamit mond George-nak.

Én: Hülye vagy? Mit csinálsz?
        FRED
        ÁLLJ LE!!!!!!!!!

Fred: Nyugi.

Én: Mit mondtál neki?

Fred: Hogy beszélni szeretnél vele.

Én: Normális vagy?

Fred: Igen, csak ki akarlak békíteni titeket.

Én: Mit mondtál meg neki?!?!

Fred: Azt, hogy délután szeretnél találkozni az udvaron 3 órakor, és beszélni akarsz.

Én: Megöllek!!!!

Fred: DE SZERETSZ!! Ezt megfogod köszönni.

Én: Nem hinném.... Per pillanat GYŰLÖLLEK..!!!!

Fred: 😂🤭🥰❤

Tényleg megfogom ölni ezt a gyereket..!!!!

"Reggeli" után visszamentem a szobába.

Igazából a délutánom abból telt, hogy a lányokkal beszélgettem, és hogy azon gondolkoztam, hogy mit mondjak majd George-nak. Hogy kezdjek bele „Igen igazad van, féltékeny vagyok rá....” nem ez nem jó belekezdésnek, öhm akkor legyen „Szia George, beszélhetünk? ”, hülye vagy ez se jó, mert azért találkoztok ott mert beszélni akarsz vele. Jó akkor majd jön ami jön, remélem, hogy nem lesz kínos csend.
___________________________________________

Sokáig lesz Chloe George-al rosszban? Vajon kibékülnek?

Az majd a következő részben kiderül!

Addig is remélem, izgultok..