Chloe és George [HP ff] /BEFEJEZETT/

78. rész

                               *Este*

Mindenki a fa köré ült, mellette az ajándékokkal, amit a többieknek szánt. Fred és George még az ajándékozás előtt sugdolóztak valamin, de fogalmam nincs, hogy min. Mondtam, hogy én szeretnék lenni sz utolsó, aki ajándékozik, de azt mondta George, hogy ő lesz és kész. Nem álltam vitába vele.

Mindenkinek oda adtam már az ajándékot, és nagyon örültek nekik, nagy meglepetésemre George is. Ami nagyon boldoggá tett. George volt az egyetlen, aki nem ajándékozott még.

Rajtam volt a sor......... Mindenkinek oda adta már, és most felém fordult. A karácsonyfa előtt álltam és némán figyeltem vajon mit fogok kapni tőle idén. Lassan oda sétált hozzám és megállt. Mélyen a szemembe nézett és beszélni kezdett:

-Chloe Morgan. -kezdte, és én tudtam, hogy ebből sírás lesz. -Te vagy a legjobb, amit kívánhatnék. Örülök, hogy veled lehetek most itt. Igaz...., eléggé döcögösen  indult a kapcsolatunk, veszekedés ide, veszekedés oda. De az a múlt. Mi pedig a jelenben élünk. Remélem, hogy a hátra levő életemet is veled élhetem le. Nagyon szeretnék egy aranyos kis családot alapítani veled. Két aranyos kis kölyökkep. És remélem, hogy te is így tervezed az életünket.

Én már a sírás szélén voltam. De itt még nincs vége. A megható beszéd után George egy kis dobozkát vett elő a zsebéből, majd letérdepelt. Kinyitotta, és egy gyűrű volt benne.

-Chloe Morgan.... -kezdte. -Hozzám jössz feleségül?

A szám elé tettem a kezemet, közben erősebben sírtam.

-Igen! -bólogattam hevesen. -Igen! -felállt, majd felhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Közelebbről is megnéztem a gyűrűt, GYÖNYÖRŰ. Bele néztem George gyönyörű barna szemébe. Szerelmet láttam benne. Lehajolt majd hosszasan megcsókolt. Nem gondoltam volna, hogy ez fog történni a mai napon.

El is feledkeztem, hogy a család többi tagja is ott van, csak akkor vettem észre, amikor tapsot hallottam, meg persze Molly és Ginny sírását. Mindenki oda jött hozzánk gratulálni és egy nagy ölelést adni. Még nekem is idő kell, hogy felfogjam. MENYASSZONY LETTEM!!!! Persze lehet itt arra is gondolni, hogy túl fiatal vagyok, mert csak 17 éves vagyok. De ez nem érdekelt. Nagyjából már tudtam az életcélomat. Tudtam, hogy George-al akarom leélni az életemet, és családot szeretnék vele alapítani, viszont nem tudtam hol akarok dolgozni ha elvégzem az iskolát. De ezen ráérek még gondolkodni.

Ezután a nagy meglepetés után (amit úgy láttam, hogy nem csak én nem tudtam, szerintem George egyedül csak Freddel beszélte meg ezt a dolgot) társasjátékoztunk. Ami nagyon nehéz volt Arthur-ral...... Mivel ő nem nagyon ért a mugli dolgokhoz, és minden egyes társasjátéknál meg kellett őt tanítani, hogy hogy kell játszani. Hogy nem olyan, mint a varázsló sakk, ha mondod merre menjen magától megy. Hanem te kell lépjél vele. Ezt eljátszottuk párszor.

-------------------
-Hmm.... Akkor egyet előre. -mondta Arthur harmadjára, de még mindig nem mozdult a bábú.

-Arthur.... -nevettem fel. -Ez nem fog magától menni.

-Apa fogd még és tedd oda ahova akarod, ez nem varázsló sakk. -mondta Fred.

-Oké, de nem szoktam még meg. -mondta Arthur.

Igen, erre magunktól is rájöttünk.
-------------------

Most mi ketten kaptuk meg a vendégszobát. Hogy kettesben legyen a MENYASSZONY és a VŐLEGÉNY. Amikor így jelentette be Molly, csak fura fejjel néztem rá, még mindig nem szoktam meg, hogy George ma este megkérte a kezemet.

Most éppen az ágyon fekszünk ketten és csak nézünk ki a fejünkből, de beszélgettünk is esküszöm.

Majd egyszer csak George felém fordult és csókolgatni kezdett.

-George.... -suttogtam, mert lehet van aki már alszik.

-Hmm....?

-Mit csinálsz?

-Amit már régebben is akartam..!

George elkezdett lassan vetkőztetni majd ő maga is levetkőzött. Mikor minden egyes ruha darab szanaszét lett dobálva a földön, George újból felém hajolt és megcsókolt. És megtörtént. Életem első szeretkezése.

Majd egy idő után fáradtan váltunk szét. Mindketten a hátunkon feküdtünk, én a fejemet George mellhasára tettem, ő pedig az ujjaimmat piszkálta.

-George....

-Hmm....?

-Nekem ez volt az első......

-Tudom...... Talán fájdalmat okoztam?

-Nem dehogy is. Csodálatos volt! -mosolyogtam rá.

Válaszul egy csókot kaptam.

Még beszélgettünk egy kicsit. Tényleg csak beszélgetés!! És utána éjfél felé feküdtünk le aludni. Mert már nagyon álmosak voltunk.