AMŐ duológia első kötete: Deadly Kiss - Halálos csók
Dario Torres az egyik legnagyobb, és legféltettebb maffia család örököse volt New York-ban. Hideg vérrel kaszabolta az embereket, senki sem állhatott az útjába, ismerték a kegyetlen örököst, és ta...
¡Ay! Esta imagen no sigue nuestras pautas de contenido. Para continuar la publicación, intente quitarla o subir otra.
"Hova vigyelek? - néztem rá tanácstalanul, mire fölnevetett."
Luna szemszöge...
Pár nap telt el az eset óta. Apáék temetésre mentek, időközben meghalt a családunk barát ügyvédje Mr Robs, ma őt temették. Legalábbis nekem ezt mondták. Én a kertben történtek óta be voltam zárva a házba, és folyamatosan testőrök vettek körül. Még a kertész úr, Mr Jang temetésére sem engedtek ki. Apáék álltak minden költséget a temetésére, és nem tudtam hogyan vagy miért, de rávették a családját hogy ne csináljanak ebből rendőrségi ügyet. Még mindig gyötörtek rohamok és rémálmok, volt hogy nem aludtam két napon át. Feldühített hogy bezártak a házba, a temetésre mindenképp elmentem volna, mert bár a szüleim nem értettek egyet, de nagyon is felelősnek éreztem magam a halála miatt. Nekem kellett volna meghalni.
-Szóval te lettél a kastélyba zárt Rapunzel. - kavargatta a kávéját Emma a nappalink kanapéján.
Időközben hazajöttek a Bahamákról, és mindenképpen át akart jönni amint meghallotta mi történt. Őt a halál nem igazán érintette meg sosem, nem félt tőle, talán az apja vére folyt az ereiben, de simán kinézném belőle hogy ha ölne, talán még jól is szórakozna. Csupán a hírekért jött, meg talán érdekelte az is hogy hogy voltam.
A kávémmal a kezemben leültem Emma mellé, és sóhajtva bólintottam.
-És meddig marad ez így? - fintorodott el a bezártság gondolatán. Egy napot sem bírna ki bezárva.
-Örökre? - raktam le a kávém az asztalra, és széttártam a karom tanácstalanul, mire drámaian a szívéhez kapott.
-De mit fogsz csinálni? H-Hogyan mész dolgozni, mi lesz Robert-el, és-és velem kell jönnöd a szivar maffia partiára. Luna VELEM KELL JÖNNÖD! - ráncigált idegbajosan.
-Engedj már el! Na szóval. - igazítottam meg a pólóm miután elengedett - Dolgozni tudok itthonról, de mivel anyum a főnököm nem is muszáj dolgoznom. - gondolkodtam el ezen egy pillanatra, aztán megráztam a fejem és folytattam - Robert a ,,Jó éjszakát'' üzenete után nem keresett, én pedig éppen szorongásokkal küszködtem, úgyhogy volt jobb dolgom mint őt zaklatni. Ami pedig a partit illeti, apu szerint úgy körbe vannak véve és titkosítva az ilyen dolgok, hogy ha nagyon könyörgök, akkor talán elenged. - mondtam el egy szuszra, majd beleittam a kávémba.
Persze hogy ki akartam menni. Lassan egy hete gubbasztottam a házban, és a laptopom elé görnyedve terveztem ruhákat, meg a lehető összes sorozatot megnéztem ami tetszett. Bár tudtam hogy meg akartak ölni, és persze féltem is, főleg éjszakánként halucináltam a teraszomra maszkos férfiakat, de tudtam hogy a maffia partikra szinte lehetetlen lenne kívülállóként bejutni. Biztonságos gyilkosok vennének ott körül.
-Hála az égnek! - dőlt hátra, mintha az élete múlt volna ezen.
-És hogy van Kizar? - vontam föl a jobb szemöldököm sejtelmesen.
