AMŐ duológia első kötete: Deadly Kiss - Halálos csók
Dario Torres az egyik legnagyobb, és legféltettebb maffia család örököse volt New York-ban. Hideg vérrel kaszabolta az embereket, senki sem állhatott az útjába, ismerték a kegyetlen örököst, és ta...
اوووه! هذه الصورة لا تتبع إرشادات المحتوى الخاصة بنا. لمتابعة النشر، يرجى إزالتها أو تحميل صورة أخرى.
"-Csak ez nekem sok. - böktem ki sóhajtva."
Luna szemszöge...
Dario már elment, én pedig teljesen összeomolva ültem le anya ágyára, amin hosszú idő óta először aludt békésen. Szőke kócos haja ide-oda terült szét a párnán, végre nyugodtak voltak az arcvonásai.
Hogy fogom elmondani neki azt, amit Dario nekem? Hogy fogom elmondani neki, hogy itt járt? Hogy fogom elmondani, hogy szerelmes vagyok Dario Torres-be?
Óvatosan megsimítottam az arcát, majd igazítottam a takaróján, és kimentem a nappaliba. Sötétség volt, nem volt senki bent rajtunk kívül. Kileskelődtem az ablakon, de nem láttam senkit. Szerettem volna Stefan-al beszélni apáról meg Dario-ról. Az ilyen dolgokat nem tudnám megbeszélni Emma-val, nem is beszéltünk már egy ideje. Nem azért mert haragudtunk egymásra, csak éppen nem voltam jó passzban, és ezt ő is tudta. Hetekig némaságot fogadtam, egyedül akartam lenni, úgyhogy ha akart volna se tudott volna velem beszélgetni. Stefan viszont kiskorom óta a testőröm volt, apa egyik legjobb barátja. Ő megtudta érteni hogy mit éreztem, csupán a nézésemből.
Sóhajtva adtam fel a keresést végül, majd fölmentem a szobámba. Az éjjeli lámpám fényében üldögéltem a takaró alatt, és mélyeket lélegeztem. Próbáltam talán meditálni vagy csupán csak lenyugodni. Dario érkezése nem volt meglepetés, vártam már őt, mégsem tudtam uralkodni az érzelmeimen. Mikor lefektettem anyát, Stefan figyelmeztetett az érkezéséről, és az akkor felgyülemlő dühtől egyből apa irodájába mentem, és elvettem a fegyverét a fiókjából.
-Kit álltatok? Ha megölte volna apám, én akkor sem tudtam volna meghúzni a ravaszt. - suttogtam magam elé a sötétben.
Mi lett volna, ha megteszem? Mivel lett volna jobb a helyzet? Gyilkosságért bezártak volna, anyu pedig végképp egyedül maradt volna. Vagy eltussoltuk volna az egészet, akkor viszont az emberei öltek volna meg minket, addig pedig emésztett volna a tudat, hogy megöltem életem első szerelmét.
Amikor elmondta, hogy én voltam az egyetlen ok, amiért apám még életben volt, valami megmozdult bennem. Amikor elmondta, hogy apám megölte az ő apját, akkor csupán ha szimpátiából is, de sajnáltam őt. Rámutatott a tényre, hogy apám megérdemelte a börtönt. De mégis csak az apám volt, és fájt hogy elvették tőlem. Megtört voltam, fáradt, dühös, szomorú, együtt érző, magányos, és szerelmes. És megöleltem. Annyira hiányzott már a szoros ölelése, már-már fájt a szemébe nézni. A kölni illata, a meleg bőre, a mély hangja, a sötét szemei. Mindig megbolondítottak engem. A mennyet és a poklot jártam meg vele, mégsem bántam, akartam őt. Mikor végre újra magához húzott és megígérte hogy még vissza fog jönni hozzám, úgy éreztem egy pillanatra minden gond eszállt. Szükségem volt erre a támaszra, de tudtam hogy apa ezt sosem bocsájtaná meg. Anya pedig teljesen kiborulna. Ők nem láttám úgy mind két felét a történetnek, mint én. Én sem láttam idáig, én is csak a családom javára gondolkodtam mindaddig, amíg a pszichológus nem ültette a bogarat a fülembe. Persze, Dario Torres gyilkos volt, bűnöző, aki hazudott nekem, ugyanakkor készen állt még éjszaka is átrallizni két városon a hülye rohamom miatt úgy hogy rendőrök keresték az egész államban, készen állt mindenét kockára tenni miattam, csak azért nem ölte meg az apám mert engem szeretett, és nem akarta hogy azt a fájdalmat érezzem, mint ő amit átélt két éve. Félre tette a két éves haragját és a bosszú vágyát értem. A szüleim viszont ezt nem látnák be akkor sem, ha ódákat érvelnék nekik.
