AMŐ duológia első kötete: Deadly Kiss - Halálos csók
Dario Torres az egyik legnagyobb, és legféltettebb maffia család örököse volt New York-ban. Hideg vérrel kaszabolta az embereket, senki sem állhatott az útjába, ismerték a kegyetlen örököst, és ta...
Oups ! Cette image n'est pas conforme à nos directives de contenu. Afin de continuer la publication, veuillez la retirer ou mettre en ligne une autre image.
'' Hirtelen nem azt az embert láttam akit szerettem, ránéztem, egyenesen a szemébe, és dühön kívül nem éreztem semmit."
Luna szemszöge...
Reszkető kézzel gomboltam be a fekete nadrágom gombjait, gyomorideggel küzdve húztam ki magam a tükörben. Tudtam hogy ez a nap is el fog jönni, szembe fogok nézni apámmal, azzal a mintaapával aki engem felnevelt, akinek mindig egy kis hercegnő voltam, aki mindig ott volt nekem amikor szükségem volt rá. De mégis miért nem töltött el boldogsággal?
Örülnöm kéne hogy újra láthatom, nem?
-Minden rendben? - lépett be Dario a szobába, mire ijedtemben összerezzentem.
-Miért remegsz? - lépett mögém, finoman átkarolva a derekam vizslatott.
A tükörből néztünk egymásra, borostája csiklandozta a bőröm. Az utóbbi időben rengeteget sminkeltem, el kellett rejtenem a sebeket anya elől, aki az üzleti útról hazatérve mit sem sejtett a történtekről.
Megráztam a fejem, és inkább Dario-val szembe fordulva átöleltem a nyakát.
-Nem remegek. - csóváltam a fejem.
Összehúzta sötét szemöldökét, miközben szorított a derekam ölelésén. Sötét szemeivel vizslatott, úgy éreztem tekintete a bőröm alá hatolt, mintha átlátott volna rétegeken, és egyből tudta volna mi volt a baj.
-Tom miatt? Félsz?
-Nem félek, csak... - sóhajtottam a szavakat keresve - Nem lesz már semmi a régi. Nem tudom mit mondhatnék neki. - sütöttem le a szemem.
Mit is mondhatnék neki? Az apukám volt és szerettem, de végig hazudott nekünk a családjának, bajba sodort minket, és a legrosszabb dolog amit nem tudtam hogyan kezelni.... Apám ölte meg a szerelmem egész családját. És rákente minden bűnét a Torres-ekre. Az egyetlen szeretett apám, és életem első szerelme... Ellenségek a végsőkig.
-Elmondod neki? - simított ki egy barna tincset a szememből, mintha meghallotta volna a gondolataim.
-Mit? - vontam össze a szemöldököm, azonnal nyeltem egyet, mert tudtam miről beszélt.
-Elmondod neki mi van közöttünk?
Az ajkam beharapva néztem az ablak irányába, úgy éreztem mindjárt ketté hasadt szívem. A beállt csendre Dario karjai lassan engedtek a derekam szorításán, finoman lesimította csípőmről a kezeit, ezzel egy időben én is leengedtem karjaim a nyakáról. Újra rávezettem a tekintetem mikor hátra lépett egyet és fapofával kezdett méregetni. Tudtam hogy az őszinte válaszom számára fájdalmas lesz, de sóhajtva megcsóváltam a fejem. Egyszerűen nem lettem volna képes azzal apám elé állni a látogatáson, hogy Dario Torres-be szerettem, nem bírta volna se apa szíve, se az enyém ezt most.
