AMŐ duológia első kötete: Deadly Kiss - Halálos csók
Dario Torres az egyik legnagyobb, és legféltettebb maffia család örököse volt New York-ban. Hideg vérrel kaszabolta az embereket, senki sem állhatott az útjába, ismerték a kegyetlen örököst, és ta...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
"Robert és Laura"
Pár hét elteltével
Luna szemszöge...
Emma elhívott kávézni, úgyhogy munka után beültem az autóba, és a sofőröm a szokásos kávézó fele irányítottam. Az utóbbi időben el voltam halmozva munkával, és bármennyire is értettem hozzá, meg volt érzékem a ruhatervezéshez, valahogy nem éreztem magaménak a munkát. Nem utáltam, de inkább hordani szerettem a ruhákat mint megtervezni. Ahogy kinéztem az ablakon, látva ahogy mindenki sietett a dolgára, mindenkinek fontos elintéznivalója volt, kicsit öregnek éreztem magam. Huszonkét évesen egy maffia lánya voltam, mégsem csináltam mást csak dolgoztam, barátnőm is egy volt, apám engedélye nélkül pedig sehova sem mehettem el. Szóval csak voltam mint hal a vízben, akinek testőrök figyelték minden egyes mozdulatát. Apa szerint dolgoznom se lett volna szükségem, de csak úgy mint anya, én is csinálni akartam valamit. Nem bírtam egész nap otthon ülni, és nem csinálni semmit sem, ezért beálltam anya ruhatervező üzletébe. Tehetetlennek éreztem magam, a munka esélyt adott kiszakadni a mindennapok nyomasztó mókuskerekéből.
Ahogy megérkeztem a kis kávézóba és két puszival köszöntöttem a barátnőm, el is panaszoltam a gondom neki. Ha valaki, akkor ő tudott segíteni.
-Találj egy hobbit! Mit szeretsz csinálni szabadidődben? Főzni, olvasni? Valami ami eltereli a figyelmed.. Ami megynyugtat! - rázogatott egy kis cukros tasakot a kezében.
-Nem is tudom, Emma. Amihez értek, az a ruhatervezés. De nekem túl monoton. Valami izgalmasat szeretnék, amiben én irányítok, és és...- könyököltem az asztalra lebiggyesztett ajkakkal.
-Már nem azért, de a ruhatervezés szerintem elég kreatív és szabad dolog. - vont vállat megosztva a véleményét, én meg csalódottságomban sóhajtottam egyet.
Emma a tasakból a cukrot a kávéjába öntötte át, erősen gondolkodva. Ma egy napraforgós, sárga, térdig erő ruhát vett fel, még én adtam neki tavaly születésnapjára. Jól állt a szőke hajához.
-Emlékszel amikor az apáink kivittek minket a lövőtérre, hogy nézzük őket versenyezni? - mosolyodott el hirtelen.
-Hazafele végig sírtál, mert féltél! - nevettem el magam, ahogy a halvány emlékek előbukkantak, és nosztalgiásan öleltek át.
-De te bírtad! Végig nevetted tíz éves létedre! Tom gondolom megtanított lőni.
-Igen. - bólogattam - Megtanított, de csak önvédelem céljából. Nem akarja hogy közöm legyen az ügyeihez, így nem is hagyja hogy fegyvert tartsak magamnál. - vontam meg a vállam, szomorúan a kávém kavargatva.
-Hát...Apu nekem is tanított egy-két dolgot. - húzta huncut mosolyra a száját - Nem messze innen van is egy lövölde. Ki próbáljuk mit tudunk? - nyúlt át az asztalon, és megbökte a vállam.
