Diabolik Lovers horoszkóp

Amikor rémálmod van/nem tusz aludni

Shu
Elég gyakran voltak rémálmaid mostanában. Fáradt voltál, de féltél elaludni. Vagy álmodsz, vagy nem alapon lefeküdtél a kanapén, hogy megpróbálj aludni. Legnagyobb elkeseredésedre megint egy rémálomba keveredtél. Előre féltél mi vár rád, de hirtelen felébredtél.
-(T/n) jól vagy? -kérdezte Shu a válladat rázva.
Vadul dobogó szívvel, és riadt tekintettel felültél és bólintottál.
-Mi történt?
-S-semmi. Csak egy rémálom. -mosolyodtál el erőltetetten.
Shu leült melléd a kanapéra. Átkarolta a vállad és közelebb húzott magához.
-Próbálj meg lenyugodni és aludni. Ha megint rémálmod lesz felébresztelek.
-Köszönöm Shu. -mosolyodtál el boldogan miközben a fejed a vállára hajtottad.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Reiji
Hulla fáradtan bolyongtál a kúriában. Rémálmaid voltak mostanában, ami miatt majdnem állva elaludtál bárhol. Az iskolában adódtak problémák, melyek rémálmokat, vagy a még rosszabb, álmatlanságot okoztak. Bementél a konyhába és leültél az asztalhoz. Magad elé bámulva, gondolkodtál, hogy mit tehetnél, amikor valaki egy csésze gőzölgő teát tett le eléd. Csodálkozva fordultál hátra, majd felnéztél az illető szemeibe.
-Citromfüves tea. Nyugtató hatású. Jót fog tenni neked. -igazította meg a szemüvegét Reiji.
-Ha? -néztél értetlenül rá, egyrészt a fáradtság miatt, egyrészt a segítségén.
-A vak is látja, hogy majdnem összeesel a fáradtságtól. Idd meg a teát, és feküdj le aludni.
-Um... Először is. Köszönöm a teát. Másodszor. Én szívesen aludnák, csak...
-Rémálmaid vannak. -fejezte be helyetted a mondatot.
-Igen. -hajtottad le a fejed.
-Hm. Nekem még úgyis meg kell csinálnom egy kísérletet a szobámba. Gyere be, feküdj le nálam aludni. Lehet a tudat, miszerint van valaki a közeledben, segíthet rajtad.
-E-ezt komolyan mondod? -vontad kérdőre a fiút aki bólintott.
-Idd meg és gyere fel. -mondta, majd otthagyott téged leesett állal.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Ayato
Hajnali egy óra múlt, de nem tudtál elaludni. Már vagy három napja nem bírsz éjjelente nyugovóra térni, emiatt egész nap egy hulla vagy. Jelenleg a folyosón sétálsz egy bizonyos szobát keresve. Mivel még mindig nem tudod melyik szoba merre van a „labirintusban" ahhoz az ajtóhoz mentél, ahol tudod ki van. Megálltál és be akartál kopogni. A kezed már kopogásra készen állt, de hezitáltál. Mi van ha mérges lesz? Valószínűleg nem érdekli az én problémám. Ehhez hasonló gondolatok futottak át az agyadon, ezért leengedted a kezed és menni készültél.
-Most akkor mégsem jössz be? -hallottad a hangot az ajtó mögül, ami kinyílt és megpillantottad Ayatot.
-Öhm... -nem tudtál mit mondani a fiúnak. Meglepődtél azon, hogy tudta az ittléted. Ayato sóhajtott majd megfogta a csuklód és behúzott a szobájába. Lefeküdt az ágyra, de te még mindig nem mozdultál. A fiú kérdőn nézett rád.
-Na? Netán állva szeretnél aludni mint a lovak, vagy meghívót vársz? Feküdj le. -kúszott beljebb, hogy legyen helyed. Lefeküdtél mellé, majd jó éjszakát kívánt.
-Neked is jó éjt! És köszönöm! -mondtad, de a fiú már nem reagált semmit. Hátat fordítottál neki és azon agyaltál, hogy vajon most haragszik-e. Ekkor két ölelő kart éreztél meg magadon.
-Bármikor.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Kanato
Az udvaron sétáltál, miközben a csillagokat nézted. Olyan nyugodtak és gondtalanok. Gondoltad magadban. Az iskolában egy fiú bántott téged folyton, de ezt nem merted elmondani senkinek. Minden nap féltél, hogy vajon mi vár rád a suliban. Idegességed miatt nem tudtál aludni. Fáradt voltál, de ha aludni próbáltál csak forgolódtál. Hirtelen neki ütköztél valakinek.
-Jajj! Ne haragudj! -kértél elnézést a fiútól. Lila szemeibe néztél, de mintha aggodalmat fedeztél volna fel szemeibe.
-(T/n)-chan, minden rendben? Nagyon  fáradtnak tűnsz.
-Persze, minden rendben. Csak mostanában nehezen tudok aludni.
-Az arcod inkább arról árulkodik, hogy nem is tudsz aludni.
Sóhajtottál, majd elmosolyodva válaszoltál.
-Remek emberismerő vagy. Egy ideje tényleg nem tudok aludni, de majd elmúlik. -vontál vállat, majd elindultál. Sétáltál tovább, de hirtelen valaki felkapott menyasszony pózba és vissza indult veled.
-K-kanato? Mit csinálsz? -kérdezted elpirulva.
-(T/n)-chan, aludj velem jó?
-M-miért?
-Hogy végre tudj aludni is és ne a kávé tartson életben.
Ezen őszintén elnevetted magad.
-Rendben Kanato-kun. Köszönöm!
-Nincs mit. Oh, és mit szólnál ha holnap a suliba kibelezném neked azt a srácot aki miatt nem tudsz aludni? -húzta psichopata mosolyra az arcát.
-Hm? Rendben... De csak akkor ha felvehetem HD minőségben.
-Legyen. -mondta mosolyogva.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Laito
A szobádban a tükör előtt ültél és a fáradt arcodat bámultad. Egy elég stresszes időszakod van. Úgy érezted minden és mindenki ellened van. A suli, a magánélet, barátok egyszerűen minden miatt aggódtál. Nem tudtál aludni. Gondoltál rá, hogy vegyél be nyugtatót, de mégsem tetted. Nem akartál gyógyszereket szedni emiatt, akármennyire is kivoltál.
-Bitch-chan! Miújság van veled? -kérdezte egy jól ismert hang. Hátra fordultál és Laito mosolyogva feküdt az ágyadon.
-Jól áll a rózsaszín. -mosolyodtál el, Laiton ahogy a rózsaszín takarót ölelgette.
-Hm? Lehetséges. -mosolyodott el még jobban.
-Ha gondolod neked adom. -vontál vállat
-Na és te mivel alszol?
-Hát... egyenlőre annak is örülnék ha bárhol el tudnák aludni.
-láttad, hogy a mosoly eltűnt az arcáról és aggodalom vette át a helyét.
-Minden rendben?
-Nem tudok mostanában aludni. -válaszoltad. Láttad ahogy elgondolkodik, majd hirtelen felpattan és az ajtó felé megy.
-Gyere. -mondta
-Hova?
-Csak gyere.
Elindultál a fiú után. Pár perc múlva megállt egy ajtó elött.
-Ez nem a zene szoba? -kérdezted.
-De igen.
Kinyitotta az ajtót majd bementetek.
-Feküdj le a kanapéra.
-He?
-Naa. Jót akarok.
Lefeküdtél, majd kérdőn néztél Laitora, aki leült a zongora elé, és játszani kezdett rajta. Egy lágy és nyugtató dallamot játszott. Körülbelül tíz perc múlva az alvás szélén egy köszönömöt motyogva elnyomott az álom.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Subaru
Az erdőben a barátaiddal menekültek egy gyilkos elől. Hirtelen szemből is felétek kezdtek futni és elkaptak titeket.
-Most pedig végig nézed a barátaid szenvedését. -súgta a füledbe az egyik férfi, mire a barátaid felé fordított.
Zokogni kezdtél, ahogy láttad a barátaidat egymás mellé állítva ölik meg. Volt akit szíven szúrtak, volt akivel savat itattak, volt akinek egyesével törték el a csontjait, és volt akinek felvágták a hasát és a belét szedték ki.
-NE! -kiáltottál sírva, és kinyitottad a szemeid. Érezted ahogy mindened remeg, a szíved majd kiugrott a helyéről. A könnyeid még mindig patakokban folytak.
-(T/N)! -tárta ki hirtelen valaki az ajtódat. Subaru döbbenten nézett rád, ahogy keservesen zokogtál.
-Mi történt? -ült le az ágyad szélére.
-Ré-rémálom.
Nem szólt semmit, csak a hátadra tette a kezét és várta, hogy egy kicsit lenyugodj. Mikor ez sikerült a fiú szemeibe néztél.
-Megijesztettél.
-Sajnálom. -hajtottad le a fejed.
A fiú sóhajtott egyet, majd befeküdt melléd és magához húzott.
-S-subaru? -motyogtad a mellkasába.
-Csak egy álom. Próbálj meg aludni.
-Köszönöm! -hunytad be a szemeid.
-Megvédelek. -motyogta alig hallhatóan, de sikerült elcsípned a mondatát. Nem szóltál semmit, csak apró mosolyra húztad a szád.
✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿✿

Gyerekeeeeek! Itt egy újabb rész. Amivel már megint nagyon megkéstem. Ami azt illeti most a suli is közre játszott és nem volt ötletem, hogy hogy írjam meg ezt a részt, DE nagy nehezen meg lett (ʘᴗʘ✿).
Őszintén, nem tudom mikor lesz kövi rész, de megpróbálom gyorsabban megírni. Addig is puszi ;3

UwU 🤘🏻🤘🏻🤘🏻