(Sziasztok ez az első olyan könyvem amit más is olvas, remélem tetszeni fog. Sok másik történet alapja lesz benne, nem el lopni akarom csak megihlettek és a saját storymba beillesztettem őket. Remélem nem baj. A történet nem minden helyen egyezik me...
Tegnap mindent össze pakoltunk. Ma hamar keltem mivel kell készítenünk sok ételt, és sok vizet kell elraknunk. Igaz ezeket lepecsételjük tekercsekbe, de elkészíteni sok idő. Miután ezekkel meg voltunk indultunk. Anya úgy döntött hogy ki kísér. Úgy döntöttem hogy a maszkom rajtam lesz a ruhám pedig ez lesz:
Oops! Ang larawang ito ay hindi sumusunod sa aming mga alituntunin sa nilalaman. Upang magpatuloy sa pag-publish, subukan itong alisin o mag-upload ng bago.
Több ruhát is leraktam de a legtöbb fekete és lila. Ki értünk a fő kapuhoz ahol már ott volt Jiraiya-sensei, és az Uzumaki family. - Nos mivel meg érkezett Arany is ezért el is köszönnék tőletek. Jiraiya-sama kérem vigyázzon erre a két gyerekre és neveljen belőlük remek shinobikat. Naruto, fiam vigyázz Mikára és magadra, fogadj szót neki és a senseinek rendben? - mondta mire csak bólintott-Mika draga kis anbusom, vigyázz erre a két nagyra nőtt gyerekre, és vigyázz magadra, jó utat kívánok. - fejezte be a Hogake,én csak bolintottam. - Jiraiya! Kétezer szemed a lányomra! Tudod miért mondom ezt. Naruto te is nagyon fontos vagy ezért te is nagyon vigyázz magadra. Mika, kicsim, nagyon vigyázz magadra és a fiúkra oké? Nagyon szeretlek és ha baj van akkor csak küld el Villámot okes? Élve gyertek vissza kérlek. - itt már anya pityergett én csak megöleltem és válaszoltam. - Ígérem vigyázok magamra és rájuk is, én is nagyon szeretlek megígerem hogy élve jövünk vissza és ha baj van Villám már itt is van. - megpusziltam majd a többieknek intettem és meg álltam háttal nekik és vártam a másik kettőt. Hogy kik voltak ott? Anya, az Uzumaki család, Sakura és Sasuke, és a másik 4 senseiem is itt van . Reméltem egy kicsit hogy Shikamaru is itt lesz, de valószínű ő nem tud arról hogy elmegyünk mindegy már beletörődtem hogy nincs esélyem nála. És most kezdődik egy életre szóló kaland számunkra amit nem tudunk még meddig fog tartani. Amint egy kicsit távolabb értünk a falutól le ettem a maszkom és a fejem bal oldalára kötöttem.
>>time skip<<
3 és fél év telt el mióta elhagytuk Konohát. Az érzéseim Shikamaru iránt erősödtek sajnos. Nagyon sokat edzettünk, sok kalandban volt részünk. És most végre valahára haza megyünk. Milyen fura azt mondani hogy, haza.
-Ero-sennin~ mikor érünk oda? - kérdezte nyávogva Naru. Ha itt tartunk ő nagyon szépen fejlődött, már nem megy üres fejjel az ellenségnek és nem ordibál, a modora másokkal szemben is megváltozott, okosabb lett és helyesebb. A kapcsolatunk annyira megerősödött hogy el választhatatlanok vagyunk. Nagyon sok taktikát találtunk ki, elmondtam neki a titkom(itt arra gondolok amit az elején mondtam hogy orocsicska elrabolt) Meg lepődött de nem haragudott rám. A maszkom is sokszor volt rajtam ha olyan faluba mentünk be ahol szoktak járkálni Konohai ninjak.
Már látom a kaput! Megörültem de kicsit féltem is. Sétálunk rajtam a maszk én megyek közepén előttem Naru mögöttem pedig Jiraiya-sensei. Most a kapuőrök nem a sensei-eim igy nekik is meglepetés lesz. De láttam hogy felismernek minket. Most szaladt fel egy oszlop tetejére Naru én meg egy ház tetején ültem. Ekkor szaladt erre Sakura meg három genin. - Naruto! Naruto! Te vagy az? - kérdezte mire Naruto leugrott és oda ment köszönni. - Á szia Sakura-chan nagyon szép lettél. - bókólt neki mire a lány csak elpirult. Igaz hogy bókólt de nem tetszett neki a lány. Mivel meleg, és úgy Sasuke tetszik neki. Én még mindig nem bízok bennük de már nem annyira mint az elején. - Naruto ha te itt vagy akkor Arany is itt van ugye? - kérdezte mire Naru csak bólintott épp le akartam ugrani mikor az egyik genin elkezdett beszélni. - Sakura-san arról az Aranyrol beszélsz aki anbus és a legjobb konohoban? - kérdezte csillogó szemekkel a kiscsaj. Ez meglepett ki az a féleszű aki ilyet terjeszt? Méghogy én a legjobb? Nevetséges. Ekkor leugrottam a ház tetőről Naru háta mögé. - N-naruto egy-egy anbus van a hátad mögött és ilyesztő -mondta a sálas gyerek. Én meg nem bírtam és el nevettem magam. - Sziasztok kicsi geninek. A nevem Arany titeket hogy hívnak? - kérdeztem meg tőlük. - Szia wow nem gondoltam hogy ilyen kedves vagy és hogy ilyen hamar találkozok veled. A nevem Sarutobi Konohamaru. - nyújtotta a kezét a sálas gyerek. Kezét raztunk majd a másik kettő is bemutatkozott. - Szia Sakura hogy vagy?-kérdeztem miközben ranéztem. Meglepodott, szerintem azt hitte hogy nem fogok neki köszönni. - Szia Arany jól vagyok köszi. - mosolygott szélesen rám. -Amúgy ki volt az aki azt terjesztette hogy én vagyok a legjobb konohában? - kérdeztem kíváncsian. - Saját maga a Yondaime Hokage. - meglepodtem nagyon, nem hittem volna hogy sensei ilyet fog rólam mondani, de ez még semmi amit utána mondott az jobban meglepett-de nem csak Tűz országában tudnak rólad hanem mind az öt nemzetben. - Arany, Naruto! - szólt Jiraiya-sensei-menjuk mert be kell mennunk a hokagehoz. Elköszöntünk majd elindultunk a fő épületbe. Már bent vagyunk az irodában. Levettem a maszkom és akkor esett le hogy anya is az irodában van amit meglatott elkezdett sírni és oda szaladt megolelni minket. - Hát megjöttetek! Alig vártam már ezt a napot.-örvendezett anya-ugye nem sérultetek meg? Minden rendben volt? - tette fel a kérdéseket anya. - Nem anya nem serultunk meg, minden rendben volt, nagyon hiányoztok már. - még egy kicsit beszélgettünk majd olyan személy jött be az ajtón akit nem akartam. Engem még nem vett észre, egy csajjal volt, aki nagyon szép volt, biztos a barátnője. Eddig takarásban voltam anya miatt de ő arrébb ment így észrevett engem. Csak nézetük egymást. Nem volt rajtam maszk de most nem érdekelt.
*shikamaru szemszöge*
Tudom hogy akkor elbasztam. De nagyon. Minek kell ennyire félnem. Tudom hogy szeretem mégis hazudtam és ezzel megbántottam. És most meg sehol sem találom már 4-5 nap eltelt. Nem mertem keresni mert félek hogy meg utált. Most megyek a hazukhoz. Becsöngettem és az anyja nyitott ajtót. - Jó napot Tsunade-sama. - hajoltam meg majd folytattam- Mikasát keresem esetleg nem tudja merre találom? - kérdeztem kedvesen és mosolyogva de amint meghallottam a választ nem voltam boldog, üresnek éreztem magam. - Shikamaru sajnálom, de egy jó ideig nem láthatod. Nem tartozkodik a faluban, és kitudja mikor jönnek haza. 4 napja indultak el. - csak néztem rá és nem tudtam felfogni hogy mi történt. Akkor azutani napon ment el miután mindent elcsesztem. - Ha szabad tudnom kikkel ment el? - hangomban érezni lehetett a szomorúságot és az ürességet. - Narutoval és Jiraiya-val. - értem szóval akkor azért nézett rám olyan szúrosan Naruto aznap. Mika elmondta neki. Jézus mit csináltam. És ekkor egy olyan kérdés jött amit nem vártam. - Shikamaru... Te szereted a lányom? - kérdezte kíváncsian - úgy értem nem mint sima barátot hanem szerelemből. - Igen szeretem...... - mondtam alig hallhatóan mivel csak most jöttem rá igazán hogy mennyire elcsesztem mindent. - Értem. Ha vissza jönnek kérlek legyél vele és vigyázz rá. - kérte kedvesen majd miután bolintottam bezárta az ajtót én meg elmentem.
Azóta eltelt 3 és fél év. Megismertem egy csajt. Olyan mintha a nővérem lenne. Mások mindig azt hiszik hogy járunk de nem. Temarinak hívják nagyon szép lány de én még mindig Mikát szeretem. És ezt vele is közöltem. Ő is mondta hogy van valakije szóval minden rendben. Most épp a Hogake irodába tartunk. De ami ott várt arra nem voltam felkészulve. Mikor benyitottunk meglattam Narutot és Jiraiya-számát. Ekkor tudtam hogy neki is itt kell lennie de nem láttam sehol. Aztán amint Tsunade észre vette hogy őt keresem egy kicsit oldalra állt. Így láthattam őt. Egymást néztük. Olyan szép lett és nőies. Gyönyörű. A testem magától mozgott megragadtam a kezét és ki húztam az épületből egészen a hazunkig. Ott bevezettem a szobámba és leültettem az ágyamra.
*Mika szemszöge*
Minden olyan gyorsan történt hogy már mire feleszméltem addigra már a szobájában ültem az ágyán és csak néztem rá nagy szemekkel. És végre megszolalt azt hittem hogy meghalok. Nagyon mély és nagyon jó hangja lett. - Figyelj Mika mielőtt leszidsz hogy miért hoztalak ide kérlek hagy mondjam el amit szeretnék kérlek - kérlelt én meg bolintottam. - Figyelj ami azon a napon történt én nagyon sajnálom, nem így terveztem. Én tényleg randira akartalak vinni csak nem tudtam hogy te hogy reagálnál. De csak azután jöttem rá hogy elcsesztem miutan elszaladtál. Elsőnek nem értettem hogy Naruto akkor miért nézett rám olyan csúnyán de pár nap múlva megértettem. Nem mertem a szemedbe nézni azután miután olyanokat mondtam. Majd olyan 4-5 nap után kerestelek a hazatoknal. Anyud nyitott ajtót majd mondta hogy pár napja elmentel. Akkor olyan szomorúságot és ürességet éreztem mint még soha akkor jött rá valamire. Majd anyud fel tett egy igen érdekes kérdést. Azt kérdezte hogy szeretlek-e nem mint barát hanem mint szerelmem. Nem is gondolkodtam a válaszon mivel teljesen biztos voltam benne hogy szeretlek. De erre későn jöttem rá így már közölni se tudtam veled. - nagyon meglepődtem nem gondoltam volna hogy így érzett irántam de már ott van az a gyönyörű lány szóval nem értem miért mondja el. - Shikamaru. Köszönöm hogy elmondtad ezt az egészet. Én is szerettelek és szeretlek is. De láttam hogy van barátnőd így nem értem miért mondtad el nekem ezeket. - lehajtott fejjel mondtam végig, mert nem mertem rá nézni. - Álljunk meg egy kicsit - itt felnéztem rá mert nem értettem mire mondja ezt. - neked meg ki mondta hogy barátnőm van? - kérdezte felvont szemöldökkel. -Hát láttam hogy azzal a lánnyal mennyire jól kijőssz meg együtt jöttetek az irodába is így gondoltam ő a barátnőd.-sütöttem le a szemem és vártam a válaszát, ami nagyon is meglepett, elnevette magát mejd meg fogta az állam és úgy kényszerített hogy ránézzek. - Jól figyelj arra amit most mondani fogok. Ő nem a barátnőm neki van barátja és tudja hogy csak téged szeretlek. - és itt adott egy puszit a számra. Olyan vörös lettem hogy azt hittem el ajulok. - Mivel tudom hogy neked az gyors lenne ha egyből járnánk ezért mi lenne ha elmennénk egy igazi randira?-örültem annyira boldog voltam hogy a nyakába ugrottam és úgy öleltem. - Benne vagyok majd megbeszéljuk az idő pontot, de most vissza kéne mennünk mert kinyirnak minket. - gyors adtam neki egy puszit majd kisíettem a a házból. Már ott vagyok az ajtó előtt és be akarok nyitni de ekkor szalad felém Shikamaru és ahogy elkapja a derekam beesünk az ajtón mi csak nevetünk. Mindenki minket néz ez de kínos. Gyors felállunk és vörös arcal állunk ott. - Khm bocsánat hogy csak így elrángattam Aranyt. - hajolt meg Shika de nagyon zavarban volt. Én gyors besurrantam Naruto háta mögé.
(Halika remélem tetszik. Nyugodtan irhattok ötleteket hogy mi legyen benne, ❤️)
