Milyen az élet Senju Tsunade lányaként! ( Nara Shikamaru)

8.fejezet

*Shikamaru szemszöge*

Ahogy meg szólítottam Tsunade-sant láttam rajta hogy nem akar beszélni velem, pedig muszáj lesz.
- Shikamaru.. - kezdte el de félbe szakítottam.
- Kellemetlen de muszáj tudnom miért nem emlékszik rám. És hogy mi történt vele. - néztem rá könyörgő szemekkel. Csak sóhajtott egyet és mondta hogy üljünk be egy teára. Intettem Temarinak hogy menjen vissza a szállására. Csak bólintott és el is ment. Már ott vagyunk egy teazoban.
- Figyelj fiam. - nézett rám sajnálóan- Mikasaek elmentek egy hosszú edzésre 3 és fél éve, most hogy már indultak volna haza megtamadtak őket és Mika kómába került egy hónapra. - itt döbbenet néztem rá - nem emlékszik se a vele egyidősekre se a nála fiatalabbakra. - mondta szomorúan- ezt nem tudjuk hogy meddig fog tartani de reméljük nem sokáig, most még jobban nem bízik bennetek szóval kérlek légy óvatos és ezt senkinek ne mond el. - mondta végig majd fel állt és el sétált. Én meg csak ott ültem és próbáltam feldolgozni azt amit hallottam. Nem emlékszik rám. Ez miért fáj ennyire? Ki kell szellőztetnem a fejem. Elmentem a kőarcokhoz.

*Mikasa szemszöge*

Most az ablakon fogok bemenni mert nem akarok senkivel se találkozni. Kopogok kettőt majd kinyilik előttem az ablak. Először észre se veszem hogy vannak bent olyanok is akiket nem ismerek. Nem is szentelek nekik nagy figyelmet csak felulok az asztalra és nézem Narutot.
- Szia Arany. - köszönt egyszerre egy rózsaszín hajú lány és egy fekete hajú fiú. Csak rájuk néztem majd Narutora aki oda jött mellém.
- Arany, beszélhetnék veled egy pillanat erejéig kint? - csak bolintottam és ki mentünk.
- Akik bent voltak azok Sakura és Sasuke, csinálj úgy mintha láttad volna már őket. Okes?-ráneztem és bolintottam. Vissza bementem intettem annak a kettőnek majd bealtam a sarokba és onnan figyeltem hogy mi fog történni.
- Nos akkor 7-es csapat, feladatot kaptok. - naruto nagyon örült neki ahogy láttam, na mindegy.
- És én mire kellek? Ha el akar velük küldeni sajnálom de ez alkalommal vissza kell utasitanom. Tudja milyen okokból. - nézek rá a Hokage-ra, aki csak bólint.
- Téged nem ezért hivattalak. Na szóval Kakashi elmondja majd hogy mi lesz a feladatotok szóval távozhattok. - ezután kimentek Narutoék.
- Mit szeretett volna mondani sensei? - nézek rá.
- Arany most egy ideig otthon kell lenned és csak azokkal találkozhat akiket ismersz most. Addig senki nem mehet hozzád amíg vissza nem térnek az emlékeid értetted? - mondta szigorúan. Csak bolintottam.
- Már szóltam Tsunade-samanak is erről és ő is így vélte a legbiztonsagosabbnak. - mondta mostmar nyugodtabb hangnemben, majd megsimogatta a fejem.-Mostmar mehetsz. - bolintottam és most az anbus eltűnést használtam mivel nem szabadott senkivel sem talalkozzak. Fent álltam a negyedik kőszobor tetején és onnan figyeltem a tájat. Ideje haza mennem.

*egy hónappal később*

Most épp edzésem van Jiraya-sannal,ebben az egy hónapban csak edzettem. A senseieimen és Naruton kívül senkivel nem beszéltem. Anyától hallottam hogy páran érdeklődtek irántam de hamar feladták. Hirtelen elkezdtem szédülni, nagyon fáj a fejem. Nem nagyon bírtam a lábamon állni így térdre estem.
- J-jiraya-san segítsen - mondtam alig hallhatóan majd elajultam. Sorra jöttek az emlékek, mindenre emlékszek. Arra hogy hogyan ismerkedtem meg Shikamaruval, hogy Naruto ki, mindenre. Nemtudom mennyi ideig lehettem kiütve, de egy kórházban ébredtem. Mikor kinyitottam a szemem és oldalra néztem lattam hogy az agyam mellett ott ül Naruto. Csak mosolyogtam örülök hogy vissza tértek az emlékeim,annak már kevésbé hogy beszélnem kellesz Shikamaruval. Még nem tudok vele beszélni még mindig fáj ami akkor történt. Mindegy térjünk vissza Naruhoz. Felemeltem a kezem és megsimogattam a haját. Mivel aludt erre kelt fel.
- Úristen végre felkeltél. - ugrott a nyakamba sírva. - azt hittem nem fogsz felkelni. - motyogta a vállamba.
- Hé Naru az első össze nyomsz, második így ismersz te engem? - nézek rá szórakozottan. Elsőre értetlenül néz rám de leesik neki hogy emlékszek rá és megint jó szorosan megolelt.
- Annyira örülök hogy emlékszel. Megyek szólok egy orvosnak és anyudnak.-majd ki is ment az ajtón. Mivel fáradt voltam ezért vissza aludtam. Nem sokkal később hallottam Naru hangját így kinyitottam a szemem. Itt volt Naruto, anya és Naru családja.
- Sziasztok - mosolyogtam rájuk boldogan.
- Végre felebredtel. Ideje volt már. - mosolygott rám Minato sensei.
- Tényleg meddig is aludtam? - kérdeztem kíváncsian.
- majdnem 3 hétig - nézett rám anya. - Annyira ránk ijesztettel azt hittük valami nagy baj van mikor jiraiya a kezeiben hozzott be a kórházba. - nézett rám aggódóan. Csak rá mosolyogtam.
- Mostmar tényleg minden rendben. - néztem rá komolyan.- vissza tértek az emlékeim.- néztem ki az ablakon.
- Na ez egy nagyon jó hír, így végre vissza terhet minden a régibe - mondta a Hokage. - de nekünk mennünk kell Naruto estére legyél otthon. - ezzel a mondattal ki is mentek a korterembol.
- Anya mikor mehetek haza? - kérdeztem.
- Elvegzek pár vizsgálatot és ha minden rendben lesz akkor már ma. De most kimegyek nemsoká itt vagyok. - és már itt sem volt.
- Naru.. - szólítottam meg az eddig csöndben álló fiút. - ha haza engednek atjonnel kérlek. - nézek rá búsan. Mire csak bólint.

Már végeztünk a vizsgálatokkal, minden rendben van szóval mehetek haza. Narutoval az oldalamon, és maszkkal a fejem leptunk ki a kórházból. Célunk szemben pedig jött Asuma és Kurenai sensei. Gondoltam köszönök nekik.
- Jó napot Asuma sensei, Kurenai sensei. Heti kontrollra mennek?-kérdeztem kíváncsian. Mire csak meg lepődött fejét vágtak.
- Te ezt honnan tudod? - kérdezte kínosan Asuma.
- Megérzés. Viszont nekem menni kell. Viszont látásra. - mondom majd vissza megyek Narutohoz aki eddig a papírokat intézte.
- Mehetünk?-ugrok rá a hátára. Megijedt de nem estünk el.
- igen mehetünk. - nézett hátra nevetve.
- Rendben akkor mivel én sérült vagyok ezért a hátadon viszel haza. - mondom szórakozottan.
- rendben de akkor csinálnod kell nekem kaját. - el is indultunk haza. Mindenki furán nézett mivel, ugye rajtam volt a maszk és Naru így vitt a hátán.
- Hé Naruto, ha látod Shikamarut akkor azzonal eltününk innen, értve? - mondtam halkan. Csak bólintott. Már lassan elértünk a hazunkhoz, de valami rossz érzés fogott el. Mindegy biztos nem lesz semmi. Mikor benyitottunk nem várt fogadtatást várt minket. Itt voltak Minato-senseiek, a Nara family,a többi senseiem, a két anbu csapattarsam, meg ugye anya. Miért vannak ők itt? Nem akarom hogy itt legyen. Egy anbunak nincsenek érzései, nem lehetnek. De ezeket most hagyjuk. Már 4 éve nem láttam a csapattarsaimat. Szerintem mindenki meglepodott mikor egyszercsak leteritettem a két fiút.
- Annyira hiányozatok. - mondom miközben felallok.
- Te is nekünk. - mondják egyszerre. Oda fordulok anyához és fel teszem a kérdést.
- Miert vannak itt a vendégek? - kérdeztem komoran.
- Azért hogy megünnepeljük hogy vissza tértek az emlékeid. - mondta boldogan.
- Beszélgetnénk négy szem közt anya? - kérdezem nyugodtan de a szemem már tikkel az idegességtől.
- Persze. - majd elindultunk a konyhaba. - mit szeretnél?
- Anya.... Miért van itt a Nara fiú? - kérdeztem komoran. Meglepte a kérdés de válaszolt.
- Hát azt hittem hogy örülni fogsz neki..... - nézett rám bocsánat kérően. Csak legyintettem, már mindegy. Mivel innen már mindenki látta az arcom így levettem a maszkot. Mindenki követte az összes mozdulatom. Leültem a kanapéra és vártam,vartam hogy leuljenek. Anya is kijott utánam és leult az egyik fotelba, innentől kezdve mindenki helyet foglalt. Mellettem, Naru, Itachi és Shisui. A fotelokban pedig a többiek. A két csapattarsam is levette a maszkot. És jött a kínos csend.