Milyen az élet Senju Tsunade lányaként! ( Nara Shikamaru)

1.Fejezet

*Mikasa szemszöge*

Reggel mint mindig anya keltett fel, mert sose bírok fel kelni😂😅. Ma anya megy a Hokage-hoz mert behivatta, így sajnos magamnak kellett reggelit csinálnom, ami egy egyszerű szendvics volt. Miután ettem, vissza felmentem a szobámba hogy felöltözzek mivel ma küldetésre kell menjek, azt még nemtudom hogy kikkel de mivel úgyse fogják tudni ki vagyok ezért mindegy. Minden küldetésen rajtam van az anbu maszkom, azért hogy senki ne ismerjen fel, bár nem mintha tudnának a létezésemről. Mindenki aki tud rólam az úgy hív mások előtt hogy Arany a hajam színe miatt. Egyetlen egy velem egyidős barátom van aki nem más mint a Negyedik Hokage fia Uzumaki Naruto. És azt hiszem hogy ő is ott lesz a küldetésen. Mindegy indulok mert mindjárt elkések és még meg kell jelenjek a Hokage előtt is. Na akkor indulás. Mikor oda értem, mint már megszokták nem az ajtón közlekedek hanem az ablakon keresztül. Kopoktam az ablakon kettőt majd miután kinyitották bementem, és csak akkor vettem észre hogy ott van mindenki aki a küldetésen is ott lesz. Kínoooos~-gondoltam magamban. Mindenki kerdőn nézett rám, hát nem csodálom, hisz az ablakon másztam be xd. Meghajoltam a Hokage előtt majd intettem Kakashi-senseinek és oda álltam az asztal elé és megnéztem milyen feladatot kaptak ha már én is kellek hozzá. Hath mit ne mondjak elég nem is tudom minek nevezzem feladat ez. Elvileg fontos embereket kell elkísérnünk Homokba a Kazekage-hoz majd vissza is kell őket kísérnünk. Bolintottam egyet hogy elvállalom. A többiek ezt mind nagy szemekkel követték kivéve úgye a Hokage, naruto és kakashi-sensei.
Hogy kik is vannak most ebben a csapatban mindjárt elmondom. Akkor kezdjük jobbról balra, Haruno Sakura tökéletes chakra kontrollja van mint nekem, Uchiha Sasuke sharingan szint úgy mint nekem mellette az én jó barátom Uzumaki Naruto, mellette egy kissé nagy darab srác ha jól tudom akkor úgy hívják hogy Choji, mellette pedig (gondolom a csapattarsa) akit ismerek mivel ismerem az apját, de nem beszéltem még a fiúval Nara Shikamaru árnyék jutsu használó. Hmmm érdekes kis csapat jah meg persze ott van Kakashi-sensei és én.
- Sziasztok Arany vagyok és engem kért fel a Negyedik Hokage hogy tartsak veletek, remélem jól kijövünk majd 😊. - mondtam teljesen monoton hangon. Naruto azonnal a nyakamba ugrott és úgy üdvözölt, szerencse hogy nem esett le az anbu maszkom. Ezután olyan döbbenetet láttam a többiek szemében hogy azt hittem kiesik a szemük a helyérõl.
- Naruto szállj már le szegény lányról! Még csak most ismertük meg és már bajt hozol ránk. Nagyon sajnáljuk ami most történt. - mondta Sakura miközben meghajolt és próbálta Narutot leszedni rólam. Én csak elnevettem magam, amin meglepődtek.
- Nyugi semmi baj nincs. Naruto már nagyon sokszor elmondtam ha mások is vannak itt ne ugorj rám így! De úgy látom nem tanulsz semmiből. - már fogtam a fejem, a többiek meg nem értettek semmit, de nem is baj.
- Bocsánat Arany, de olyan rég láttalak hogy nagyon megörültem hogy végre veled mehetek megint küldetésre-vidult fel a végére Naruto. Majd az aki eddig mégsem szólalt most mégis kinyitott száját hogy feltegyen egy kérdést.
- Megint? Ezt hogy érted Naruto?-kérdezte Shikamaru, de Naruto helyett én válaszoltam.
- Úgy hogy mikor nem a 7-es csapattal volt küldetésen akkor velem. És már legalább egy hónapja nem találkoztunk.-magyaraztam, ő csak bólogatott de nem szólt semmit. Majd jött is a következő kérdés az Uchihatol.
- Egyáltalán honnan ismer téged Naruto?-ez a kérdés lesokkolt nem szabad megtudniuk ki is vagyok valójában. Nem tudom mit válaszoljak. Ahogy látom Naruto válaszolni akar de befogom a száját és oda suttogó neki hogy ~ha meg mersz erről szólalni isten lássa a lelkem addig élsz~ csak hevesen bólogatott. Itt már a többi genin is furán nézett ránk,de ekkor megszólalt a Hokage hogy ideje haza mennünk mert holnap korán indulunk.
-Arany, te maradj még egy kicsit.-mondta Minato-sensei. Meg vártuk míg mindenki ki megy. Levettem a maszkom és megöleltem a senseit.
- Hogy tetszik lenni sensei olyan rég voltam már küldetésen- bigyesztettem le az alsó ajkam és közben próbáltam nem el nevetni magam, de hát ez nem sikerült. Így együtt nevettünk a sensei-el.
- Te is tudod jól hogy miért nem voltál küldetésben! De most arra kérlek meg hogy vigyázz rájuk és magadra is és üdvözlöm anyudat is! - majd elköszöntem. Vissza vettem a maszkom és most kivételesen az ajtón távoztam. Sokan köszöntek és persze vissza is köszöntem. Majd szembe jött velem a három kedvenc sensei-em.
- Genma-sensei! Izumo-sensei! Kotetsu-sensei! - integettem feléjük majd megöleltem őket. Nagyon szeretem őket. 😊
- Áh szia Arany. Rég találkoztunk nem igaz? - kérdi Izumo-sensei mire hevesen bólogatok.
- És mi járatban voltál a Hokage-nél?-teszi fel rögtön a kérdést Genma.
- Újra megyek küldetésre! - ujjongtam ott nekik. Kicsit furán nézték rám, mivel anbu ruhában itt ugrálok fel-alá. Aaah kicsit sem ciki, mindegy.
- Oh ilyen hamar? Mindegy amúgy nincs kedved egy kicsit edzeni velünk Arany? - kérdi megint Izumo. Csak bólogatok, majd egy kis idő után miután már egy kisebb réten vagyunk le veszem a maszkom és rájuk mosolygok.
- Olyan szép a mosolyod Mika. Olyan mint anyádé.-mondja halkan kotetsu mégis értettem. Mindig is olyanok voltak nekem mintha a bátyáim lennének. Szóval ezen csak mosolyogtam. Majd egyszer csak egy kis zörejt hallottam a hátam mögül a bokornál. Intettem egyet hogy maradjanak csöndbe. Felraktam a maszkom majd támadó állásba álltam. Aztán láttam hogy csak Shikamaru az így le engedtem a karjaim és semleges monoton hangon kérdeztem meg tőle hogy:
- Te mit keresel itt? Nem otthon kéne lenned pakolni?-kérdeztem felhúzott szemöldökkel bár ezt úgysem látta. Meglepődött de már válaszolt is.
- Csak erre jártam kiszellőztetni a fejem miért talán baj?-kérdezte gúnyos hanggal. Dik mit képzel ez magáról?!? Amúgy tudom hogy hazudik, de most nem érdekel.
Majd meglepően elkezd hozzám közeledni így a sensei-im maguk mögé tolnak és megkérdezik hogy mit akar. - Mit akarsz Aranytol? Tudjuk hogy idáig követtél, nem tudod letagadni! - kérdezte dühösen Genma. A fiú csak megszeppenten állt ott és csak nézett rá.
- Mégis honnan tudtad hogy követelek titeket? Ez mindegy is, nem bántani akarom... Csak meg akarom ismerni mivel nem olyannak tűnik mint a többiek.-hát mit ne mondjak ezen mindenki meglepődött.

(következő részben folytatás, pyuszi Mika.)