Milyen az élet Senju Tsunade lányaként! ( Nara Shikamaru)

7.fejezet

*Mikasa szemszöge*

"Sok minden tűnik valóságnak, miközben csak egy ártatlan álom."

*Naruto szemszöge*

Már egy hónapja hogy Mika kómában van. Tsunade-baa-chant és apát is értesítettük arról hogy mi történt. Egy csapat idegen ninja megtámadott és mérgezett kunai-nokat használtak, sajnos nagyon sok sebezte meg Mikát és kómába került. Azóta csak gyakorlok hogy meg tudjam védeni. Ez mind az én hibám volt.
- Erosennin fel fog ébredni hamarosan ugye? - nézek rá senseiemre szomorúan.
- Nem tudom Naruto, reméljük-nézett az említett lányra.
Egy olyan fél óra telt el amikor újra bementem hozzá. Akkora öröm még nem ért mint akkor. Kinyitotta a szemét.
- H-hol vagyok? - kérdezte rekedtes hangján.
- Kórházban vagy Mika. - mondtam könnyezve- Úgy örülök hogy fel ébredtél - öleltem volna meg de elhúzódott így csak néztem rá hogy mivan?
- És te..... ki vagy? - amint kiejtette ezt a mondatot egy világ tört össze bennem.
- N-nem ismersz meg? - kérdeztem sokkolva- Mika én vagyok az Naruto, a legjobb barátod akinek bármit elmondasz. Mond hogy csak viccelsz. - könyörögtem sirva.
- Bocsánat de nem ismerlek. Nem ismersz itt egy olyan embert akit úgy hívnak hogy Jiraiya? - kérdezte kedvesen. Elállt a szavam. Rám nem emlékszik de a senseire igen.
- Kiket ismersz még? El tudnád mondani a nevüket kérlek. - néztem rá szomorúan. Bólintott, és elkezdte sorolni a neveket.
- Az anyámat úgy hívják hogy Tsunade, a Hokage Minato felesége Kushina, Genma, Kotetsu és Izumo sensei, Kakashi-San, és ennyi azt hiszem. - mondta mosolyogva. Tehát se rám se a többi vele egyidősre vagy fiatalabbra nem emlékszik. Király.
- Figyelj megyek szólni Jiraiya-senseinek oké? Ne mozdulj innen. - mondtam neki, ő csak bólintott. Gyors kifutottam a kórházból és mentem a hotelbe ahol megszálltunk.
- Sensei.... - kezdtem el letörten. Mire rám nézett.
- Mi történt Naruto? Valami baj van? - kérdezte aggódva.
- Van jó és rossz dolog is. A jó hogy Mika felébredt a kómábol...a másik -folytattam halkan - hogy rám és a vele és velem egy idosekre vagy fiatalabbakra nem emlékszik-mondtam már szinte sírva. Oda jött és átölelt.
- Minden rendben lesz.
- azért jöttem mert téged keresett szóval menjünk be hozzá és beszélj vele meg egy orvossal.-mondtam neki majd el is indultunk vissza a kórházba.
- Mikasa itt vagyunk. - mondtam kedvesen. Ide fordult és mosolygott. De nem rám, hanem Jiraiya-senseire. Hosszú lesz a haza út.
- Jiraiya-sensei, jó látni magát. - itt elkapott egy síró görcs de nem engedtem ki. - elmondod mi történt velem és miért vagyok kórházba és hogy ki ez a fiú? - nézett rá majd rám.
- Mika-chan, egy ninja támadt ránk egy hónappal ezelőtt. - kezdte el mondani sensei - akkor a ninja mérgezett kunai-nokat használt és nagyon sok megsebesített így kómába kerültél. Ő pedig mellettem Uzumaki Naruto, a Hokage fia és a te legjobb barátod már majdnem testvéred. - mutatott rám én meg csak kínosan mosolyogtam.
- Értem és hol vannak anyáék? - tette fel a következő kérdést.
- Mi most egy 3 éves edzésen veszünk részt senseiel. Így az utolsó évnél járunk már, de amint felépültél rendesen azonnal indulunk haza. - mondtam el gyorsan.
- És miért pont te jöttél el velünk? - kérdezte kíváncsian.
- Azért mert mindkettőnket Jiraiya tanít és azért mert úgy ahogy benned úgy bennem is van egy "szörny" - raktam a szörny szót macskakarmok közé mivel Kurama nem szörny.
- Te erről honnan tudsz? - kérdezte ijedten.
- Már pelenkás korunk óta ismerjük egymást, mindent tudok rólad. - mondtam mosolyogva. Közben Jiraiya beszélt egy orvossal.
- Na gyerekek 2 nap múlva kiengednek. - mondta Mikanak, majd felém fordult. - Az amnézia ilyen esetekben szokásos nem tart sokáig max 1-2 hónap. - mondta mire egy kicsit megnyugodtam mert legalább nem örökre felejtett el.

*eltelt már a két nap*

-Gyere Mikasa megyünk haza.-mondtam mosolyogva ezalatt a két nap alatt újra közel engedett magához aminek örülök.
- Rendben mindjárt kész vagyok. - mondta hátra se nézve miközben pakolt.
Már elindultunk haza, sensei küldött haza egy levelet hogy maximum 3 nap és otthon vagyunk.

Már két nap telt el, és nem sokára otthon vagyunk már csak pár óra. Hála az égnek hogy most nem botlottunk semmi akadályba de ezek nélkül is jobban figyeltem Mikara mint eddig.

*pár óra múlva*

- Már látom a kaput - kiáltottunk fel egyszerre Mikaval, és elkezdtünk nevetni. Szép komótosan sétáltunk be a kapun. Egyből a Hokage irodájába mentünk.
- Apa megjöttünk. - nyitottam be a helyiségbe.

*Mika szemszöge*

Mar egy hét telt el mióta felébredtem. Igazság szerint félek mert olyan emberek közé kell mennem akiket nem ismerek, mármint velem egykorúak. Bár nem hiszem hogy sokat ismernék mert ugye anbu vagyok és nem szeretek barátkozni. Érzem Naruton hogy bízhatok benne. Érzem hogy ismerem de nem ugrik be semmi róla. Mindegy most is rajtam van amugy a maszk, mert nem szeretek a nélkül mászkálni. Kevesen látták már az arcom.
- Szisztok örülök hogy épségben haza értetek. - mosolygott ránk a Hokage. - Mikasa hogy vagy? Hallottuk mi történt anyukád is nemsoká itt van nagyon aggódott érted. Ahogy mi is. - a mondat végére kicsapodott az ajtó és anya futott be rajta és a nyakamba vetette magát.
- Anyaaa -nyafogtam - szállj már le rólam. - mondtam neki nevetve.
- Majd mindjárt, nagyon hiányoztál és aggódtam érted. - mondta könnyezve.
- Jaj anya jól vagyok igaz nem emlékszek sok emberre de azt majd megoldjuk. - nevettem kínosan.
- Igen azzal majd később foglalkozunk. Most pedig ha a Hokage nem bánja megyünk és meg vizsgállak. - nézett rám majd Minato-senseire. Aki csak bólintott.
- Na akkor mi megyünk is, majd még vissza jön ide. - majd el is kezdett kivonszolni az irodából.
Ahogy kiértünk  neki is mentünk valakiknek.
- Sajnáljuk. - hajoltam meg majd mentem is volna el mellettük, ha az egyik meg nem fogta volna a kezem.
- Igen mit szeretnél? - kérdeztem hátra sem nézve.
- Mika te vagy az? - kérdezte félénken.
- Igen ez a nevem. Téged ismerlek? - kérdeztem mostmár hátra nézve.
- Gyere Mikasa! - szólt anya-még meg kell vizsgáljalak nehogy legyen még méreg a szervezetedbe. - mondta komolyan mire csak bolintottam.
- lennél szíves elengedni dolgon van és idegenekkel nem beszélek. - mondtam flegmán majd kirántottam a kezem a kezéből.

*Vizsgálatok után*

- Méreg a szervezeted nem maradt, de beutotted a fejed egy olyan ponton ami egy adott ideig elveszi az emlékeid. Ezzel nem tudunk mit kezdeni, majd megoldodik magától. - nézett rám anya egy kicsit szomorkásan de boldogan.
- Értem. Anya kerdezhetek valamit.
- Persze - mondta kedvesen.
- Kik voltak azok akiknek neki mentünk? - kérdeztem kíváncsian.
- Nara Shikamaru és Sukabu no Temari.
- Értem és az a Shikamaru honnan ismer?
- Drágám, ő Naruto egyik barátja és onnan. - mondta habozva. Hazudik. Mindegy majd rajovok hogy ki is ő valójában.
- És azzal a lánnyal járnak?
- Nem! Ő mást szeret ahogy a lány is. - mondta kicsit feszülten.
- De gyere menjünk vissza a Hokage-hoz.
- okes - majd elindultunk.
- Anya előre megyek - mondtam mert észre vettem hogy előttünk jönnek azok akiknek neki mentünk. Gyorsan felugrottam a haztetore de meglattak. Nem számít gyors elhuztam a csíkot onnan.

*Shikamaru szemszöge*

Majdnem három év telt el mióta elment. Semmit nem mondanak. Már nagyon hiányzik. Nem tudom mi ez az érzés, ilyet még sose éreztem. Most megyünk Temarival a Hokage-hoz mert most lesz a chunnin vizsga és én vagyok a kísérője míg itt van. Most arról beszél hogy kibe szerelmes.
Már csak annyira leszek figyelmes hogy hirtelen nekünk ütközik két ember.
- Sajnáljuk. - hajolt meg a lany, olyan ismerős, ez Mikasa? Megfogtam a karját.
- Igen, mit szeretnél? - Még csak hátra se fordult.
- Mika te vagy az? - kérdeztem
- Igen ez a nevem. Téged ismerlek?-ahogy hátra nézett éreztem hogy hangja velem szemben hideg, de nem ilyen volt. És mi az hogy nem ismer.
- Gyere Mikasa! - szólt neki Tsunade-sama -még meg kell vizsgáljalak nehogy legyen még méreg a szervezetedbe. - mondta komolyan mire csak bolintott.
- Lennél szíves elengedni dolgon van és idegenekkel nem beszélek. - mondta flegmán majd kirántotta a kezét a kezemből. Mi az hogy idegen? És hogy méreg. Majd beszélnem kell Tsunade-val.
Már végeztünk a Hokage-nél. Most az utcán megyünk, és megpillantom Tsunade-sama-át és Mika-t. Szerintem észre vett minket mert felugrottam a tetőre és el szaladt.
- Tsunade-sama-szólitottam meg.