Milyen az élet Senju Tsunade lányaként! ( Nara Shikamaru)

9.fejezet

*Shikamaru szemszöge*

Egy hónapig nem láttam Mikat, ami  nagyon rossz érzés volt. Most mondta anya hogy vendégségbe megyünk szóval készüljek el. Mikor oda értünk a házhoz, nagyon meglepodtem hisz Mikaekhoz jöttünk. Mikor bementunk mindenki ismerős volt, kivéve a két anbus fiút. Ők mit keresnek itt? És mi miért jöttünk? Ezek a kérdések fogalmazódtak meg a fejemben. Azt vettem észre hogy Naruto és Mikasa nincs itt. Fura. Mindegy.
- Na köszöntök mindenkit. Ma azért hívtalak ide titeket mivel még akarom ünnepelni egy kicsit hogy vissza tértek Mika emlékei. - ahogy ezt kimondta már nyílt is az ajtó. Naruto lépett be Mikasaval a hátán. Mika leszállt Naruto határtól majd leterítette a két anbus fiút. Mit ne mondjak elég féltékeny lettem, kellemetlen. Ezután megkerdezte hogy miért vagyunk itt elég komoran. Majd kimentek beszélgetni. Én itt álltam az ajtó mellett szóval hallottam a beszélgetést.
- Miért van itt a Nara fiú? - kérdezte komoran. Ez eléggé fájt. Tehát haragszik meg rám. Innentől nem figyeltem. Mikor kijottem Mikan már nem volt rajta a maszk. Még mindig gyönyörű,es most hogy az alakját is megfigyelem meg jobban beleszeretek. Kellemetlen miket vált ki belőlem ez a lány ennyi idõ után is. Most a hangulat elég kellemetlen, mindenki csöndben van és csak nézzük egymast.
- Na szóval ha már így össze gyültünk - kezdte el Mika anyja - akkor együnk. - fejezte be a mondatot és el indult az étkezőbe. Mika azzal a két sráccal beszélgetett meg Narutoval. Olyan volt mintha itt sem lennék. Kellemetlen. Nagyon kellemetlen. Bocsánatot kell kérjek de Naruto biztos hogy nem fog a közelébe engedni. Asszem az a két anbus srác az egyik Uchiha Itachi Sasuke bátyja a másik meg Uchiha Shisui. Az egyik két legjobb anbus tag. Nem értem ők miért vannak itt és miért állnak ilyen közel Mikához de már nagyon idegesítenek. Muszáj beszélnem vele. Félek hogy ennél jobban is elveszítem. Igaz hogy elcsesztem de jóvá akarom tenni. Csak nemtudom hogyan kéne csinálnom. Meg kené kérdezni valakit. Majd elkapom Narutot és tőle hisz ő ismeri a legjobban.

>> kb fél óra múlva <<

Még mindig itt vagyunk Mikaéknal és semmi nem történt még csak rám se nézett, és ez fáj, de tudom hogy miattam van szóval ja. Most jött el a pillanat hogy elhivjam Narutot beszélni. Mert Mika nincs a közelben.
- Figyelj Naruto beszéljünk egy kicsit.-majd megfogtam a kezét és kirangattam a házból. Tudom nem szép dolog de nincs mit tenni ellene.
- Kérlek mielőtt nekem rontasz kérlek hallgass meg és kérlek segíts nekem. - néztem rá komolyan, cska bólintott, ilyennek még nem láttam ilyen komornak. Látszik hogy haragszik rám ő is.
- Tudom hogy elcsesztem oké? De féltem hogy nem vagyok elég jó neki és hogy ő nem érez irántam semmit, én tényleg randinak gondoltam azt hogy elhivjam fagyizni, neki csak azért magyaráztam azt hogy csak azért mondtam hogy lerazzam inot mert nem tudtam hogy reagálnak arra hogy én ezt randinak szántam ő az első és az egyetlen lány aki megfogott és meg változtatott. Mikor meg tudtam hogy elfelejtett és olyan komoran beszélt velem hogy ott helyben majdnem elsirtam magam. Igen nagyon szeretem őt és rendbe akarom ezt hozni csak nem tudom hogy kérlek segíts kibékiteni, felőlem meg is verhetsz vagy bármit csinalhatsz velem csak kérlek segíts. - néztem rá könyörgően, és kellemetlen de be is könnyeztem. De nem érdekel. Mika megvaltoztatott. -Láttam rajta hogy meglepődött de egy váratlan pillanatban akkorát kaptam hogy hátra estem. - Ezt megérdemeltem.-mondtam miközben az arcomat dörzsöltem.
- Segítek, de csak azért mert őszintén elmondtad hogy miért csináltad és látom rajtad hogy tényleg szereted Mikát. DE ha megbantod vagy valami történik veled halál fia vagy. - mondta olyan komolysaggal hogy tényleg elhiszem hogy meg teszi. - Na szóval, akkor legyen az hogy én elhivom az erdőbe Mikát majd mondok pontos helyet, és oda addig csinálsz egy pikniket, meg hozzál valami üdítőt, meg rózsát. Mikor oda ért akkor meg kéred szépen hogy üljön le és hallgasson meg és elmondod azt amit nekem mondtál aztán a többi már a te dolgod, értetted? - kérdezte mosolyogva, csak bolintottam. Ám miközben beszélgettünk éreztem egy másik ember jelenlétét de nem tudtam beazonositani hogy kiaz. Mindegy. Már megyünk vissza a házba és pont akkor jönnek ki a szüleim hogy megyünk. Szóval haza mentünk beszéltem anyával hogy segítene-e azt mondta hogy szívesen szóval elmondtam hogy miket kéne csinálni és hogy miket vegyen meg egész este ezt terveztem szóval remélem bejon a terv.

>>Mikasa szemszöge<<

Mikor vissza értem a nappaliba Naruto eltűnt éreztem a csakrájat szóval követtem. Éppen Shikamaruval beszélgetett pont hallotavolsagon belül voltak szóval mindent hallottam.
- Kérlek mielőtt nekem rontasz kérlek hallgass meg és kérlek segíts nekem. - nézett rá komolyan Shika Narutora, aki csak bólintott. - Tudom hogy elcsesztem oké? De féltem hogy nem vagyok elég jó neki és hogy ő nem érez irántam semmit, én tényleg randinak gondoltam azt hogy elhivjam fagyizni, neki csak azért magyaráztam azt hogy csak azért mondtam hogy lerazzam inot mert nem tudtam hogy reagálnak arra hogy én ezt randinak szántam ő az első és az egyetlen lány aki mrgfogott és meg változtatott. Mikor meg tudtam hogy elfelejtett és olyan komoran beszélt velem hogy ott helyben majdnem elsirtam magam. Igen nagyon szeretem őt és rendbe akarom ezt hozni csak nem tudom hogy kérlek segíts kibékiteni, felőlem meg is verhetsz vagy bármit csinalhatsz velem csak kérlek segíts. - nézett rá Shika könyörgően, és ha jól láttam be is könnyeztett. - Mika megváltoztatott. -Látni lehetett Naruton hogy meglepődött de egy váratlan pillanatban akkorát kapott hogy hátra estett. - Ezt megérdemeltem.-mondta miközben az arcát dörzsölte.
- Segítek, de csak azért mert őszintén elmondtad hogy miért csináltad és látom rajtad hogy tényleg szereted Mikát.- És ekkor mentem vissza a házba hogy legyen meglepetés hogy mit terveznek, bár még mindig nagyon haragszok Shikára de szeretem is szóval nem tudom hogy fogok dönteni. Este anyával beszéltem errõl ,és szerinte a legjobb lenne ha adnék neki egy esélyt. Na majd meglátjuk mit fognak csinálni a fiúk.

>>2 nappal késõb<<

Már két napja nem láttam se Narut se Shikát ami egy kicsit frusztrál de mindegy. Most megyek edzeni a szokásos kis helyemre amirõl nem tud senki, még a sensejeim se. Ez egy olyan hely ahol egy nagyon vízesés van és körülötte par cseresznye fa amiknek most gyönyörû rózsaszín lombjuk van. Most igazaból nem akarok edzeni szóval csak megyek lefekszek egy fa alá és gondolkodok. Nagyon meglepõdtem mert egyszer csak félúton Naru bukkant fel egy kicsit meg is ílyedtem. -Szia Mika rég találkoztunk!- mondta majd megölelt.- Az edzõs helyedre mész?- ezen nagyon meglepõdtem mert azt hittem errõl senki nem tudott.-Szia Naru, igen oda megyek de errõl te honnan tudsz?-kérdeztem de csak annyit éreztem hogy valamivel beköti a szemem.