My Sweet Alpha |Jeon Jungkook ff.|

7. - "Túl régóta..."

Alexandra:

Feldúltan rontottam ki a faházból, mely otthonomként funkcionált. Nem másodikként, hanem igazi otthonként. Jungkook hiába volt gyengébb nálam, hiába volt ember és beteg, biztonságban éreztem magam mellette. Állapota aggasztott és a tehetetlenség megőrjített. Mindig tudtam, mit kell tennem, azonban ez a helyzet több volt, mint bosszantó. Túl sok minden szakadt a nyakamba egyszerre és ez dühített. Fel s alá járkáltam az épület előtt, igyekezve lenyugtatni ezzel kikészült idegeimet. Az előbbi jelenet túlságosan is szétzihált. Kookie könyörgése egykori önmagamra emlékeztetett és a szörnyűséges emlékképre, ahogyan a kádat markolom, küzdve a fent maradásért, küzdve az életemért.

„Felszabadítalak."

Lófaszt akart felszabadítani. Meg akart ölni, mert az elborult, beteg agyával azt hitte, Isten szolgája. Megráztam fejem, kisodorva a régi rémképeket, semmisé téve saját szörnyetegeimet.

-Lexie!

Leah hangjára megugrottam. Annyira belemerültem gondolataimba, nem érzékeltem a nő érkezését. Aggódó arccal közeledett sietősen. Léptei közben szorosabban fogta karcsú teste köré kötött kardigánját. Nyilván rettentően rohant, ha nem vett fel kabátot, még akkor is, ha csak a szomszédban lakott. Hideg volt és egyáltalán nem szerettem volna, ha a nő akit anyámnál milliószor jobban szerettem, megfázzon. Kibújtam pulcsimból és amint elém ért, vállára terítettem azt. Hálás mosollyal pislogott rám.

-Hogy van? - érdeklődte azzal a jellegzetes anyai törődésével.

-Jobban lesz. A láza lement, kapott morfiumot és most alszik. Vele maradok és vigyázok rá - simogattam meg Leah kézfejét.

-Hála az Égnek. Köszönöm Lexie - ölelt meg - Szerinted, rendbe jön?

-Kook igazi túlélő. Holnapra kutya baja sem lesz - nyugtatgattam hazug szavakkal.

Valójában kegyetlenül rettegtem, Kookie nem fog meggyógyulni. Fogalmam sem volt, mi baja lehet. Némely tünete teljesen megegyezett az átváltozás előttiekkel, ám betegsége okán ezt kevésbé véltem reálisnak.

-Este beugrom még. Hozok nektek vacsorát és neked tiszta ruhákat - puszilta meg homlokom a nő, majd elsétált.

Tekintetemmel elkísértem a szomszédos telken álló házig, aztán visszamentem a házba. Tisztában voltam vele, Kook most egy darabig ki lesz ütve és még egy ágyúlövés sem ébresztené fel, ennek ellenére, halkan mozogtam. Tettem a kandallóra, majd egy kávé kreálása után a kanapé mellé térdelve. Jungkook haját birizgáltam. Valahogy mindig lecsillapított, amikor hozzá érhettem. Néha annyira szerencsétlennek éreztem magam. Talán éppen ezért ragaszkodtam hozzá ennyire elszántan. Valamilyen szinten hasonlítottunk. Mindketten selejtesek voltunk bizonyos értelemben. Ő betegsége miatt, én meg magányomért. Az összes farkas megtalálta már a társát. Sokan a legelső napjukon, a másodikon, vagy akár az első óráikban. Én pedig itt voltam tíz éve társ nélkül, teljesen egyedül. Azt hiszem ez túl sok idő és kezdtem belefáradni. Kicsit ez is közre játszott abban, elfogadjam az öreg farkasok ajánlatát. Nem akartam többé egyedül lenni, áhítozva figyelve a boldog szerelmes párokat. Tartozni akartam valakihez, szeretetet és szerelmet kapni. Törődést, ölelést, biztonságot nyújtó menedéket. A kopogtatásra kelletlenül felmordultam. Nem akarództam felkelni, mégis muszáj voltam. Az idegen, ámde ismerős illatra fintorogtam. Azelőtt tudtam, ki a vendég, mielőtt kitártam volna az ajtót. Rasmus ácsorgott a küszöbön, zsebre dugott kezekkel. Esetlen kissrác benyomását keltette, nem pedig egy erős Alfáét. Mellkasára téve tenyerem lökdöstem arrébb, hogy esélye se legyen belesni a házba. Semmi szükség nem volt arra, ilyen sebezhető állapotában lássa Kookiet.

-Alexandra - mosolyodott el.

Biccentettem neki, közben becsukva magam mögött a bejáratot, aztán karba tett kezekkel vártam, kinyögje, mi a szart is keres itt? Rasmus egyébként kivételesen helyes srác volt. Modellekére emlékeztető vonásai, szépen ívelt mandulavágású barna szemei, telt ajkai kifejezetten helyes látványt nyújtott. Ezt tetézte magas termete, szálkás izomzattal megáldott testfelépítése. Végül is, nem rossz lehetőség.

-Mit akarsz? - kérdeztem talán ellenségesebben a keleténél.

-Hát... - szegte le fejét szégyenlősen, amitől barna haja szemébe hullott, lehengerlőbbé téve - Gondoltam, elmehetnénk este vacsorázni. Szeretnélek jobban megismerni. Eddig sajnos nem sok alkalmunk volt beszélgetni - szaladt ráncba homloka.

-Mikor és hol? - vontam össze szemöldökeimet.

-Alexandra - sóhajtotta nevem - Nem harcolni invitállak, hanem randevúzni. Nem akarok úgy bele ugrani ebbe az egészbe, hogy idegenek vagyunk egymás számára. Megértem a helyzetedet. Túlságosan régóta vagy egyedül. Befordultál. Nem akarlak bántani. - beszélt lágyan, szemernyi sajnálattal tekintetében.

-Rendben - bólintottam megadóan, széles mosolyt csalva szájára - A hegyekben, kicsit fentebb van egy étterem. Az a kedvenc helyem. Mondjuk, nyolckor megfelel?

-Az jó. Tökéletes - bólogatott - A fiúval mi a helyzet? Az emberrel... - bökött állával a ház irányába.

-Jungkook jelenleg gyengélkedik - adtam kurta választ.

-Nagyon fontos neked - állapította meg, mire helyeslően bólintottam - Ő Lisa öccse, ugye? Akkor, együtt nevelkedtetek, nem?

-Túl sokat kérdezel - morogtam.

-Ne haragudj, de magadtól nem nagyon beszélsz. Kénytelen vagyok kérdezősködni. Nagyon zavaró? Nézd... - eresztett fáradt sóhajt - Semmiképp sem akarom, hogy kötelezőként tekints erre. Azt sem, hogy muszájból tedd. Ez nem kényszer, csupán egy választási lehetőség. Te is egyedül vagy, én is...

-Te mióta? - faggattam beharapva alsó ajkam.

-Hát... még egy hónap és tutira leszerződtet valamelyik híres hokicsapat játékosként - viccelődött.

Felnevettem kijelentésére. Volt öniróniája és ez némiképp szimpatikusabbá tette. Ajkait boldog, széles mosoly díszítette, míg szemei egy másodpercre sem engedtek el.

-Tetszik a nevetésed. Aranyos - bókolt enyhe sutasággal - Velem nem kell merevnek és Alfának lenned. Legyél csak Lexie, a lány, akinek imádnivaló a kacaja és édes a mosolya. Nem akarom, hogy mindig Alfaként viselkedj. Az nem jó.

-Te is így csinálod? - billentettem oldalra fejem.

-Muszáj, máskülönben a pszichiátrián kötnék ki a hülye falkám miatt. Nem kötelező mindig ugrásra késznek lenned értük. A falkának az a lényege, hogy összedolgozzanak és ha az Alfának épp ahhoz van kedve, hogy bevedeljen egy egész üveg akciós whiskyt, akkor találják fel magukat. Nyolc éve vagyok Alfa, Lex, de komolyan mondom, fél évenként sztrájkolni akarok és terrortámadást szervezni a saját házam ellen, mert ha adná a jó ég és elrabolnának, én még szentéjt is állítanék a rablóimnak.

Fejem hátravetve röhögtem Rasmus kiakadásán. Vicces srác volt és ez nagyon tetszett. Szavaiban felfedeztem némi igazságot. Túl régóta voltam Alfa. Túl régóta magányos és ez akaratom ellenére is megkeményített. Talán az, hogy a veterán farkasok kijelöltek egymásnak minket, mint Alfa pár, nem is lesz olyan szörnyű. Egészen kellemes társaság volt ez a Rasmus fiú...