My Sweet Alpha |Jeon Jungkook ff.|

3. - Férfias gondok

Jungkook:

Az Alfa nem adta fel. Eltántoríthatatlanul kopogott az ajtón, nevemen szólongatva. Bűntudat mardosott az irányomban táplált aggódása miatt, ám engem sokkalta inkább lekötött az, miként küldhetném el. Nem nehezteltem rá, mindössze biztosabbnak véltem, ha távol marad tőlem. Az engem ostromló mérhetetlen vágy megőrjített, kéjesebbnél-kéjesebb gondolatokat keltve bennem. Csak hát Lexie igazán kitartó tudott lenni...
- Engedj be! – próbált bejutni.
Tenyeremmel és teljes testsúlyommal nehezedtem a felületnek, gyatra igyekezettel odakint tartani. Hiába, Alexandra igazi vérfarkasként és Alfaként jóval erősebb volt nálam, így esélyem sem lehetett vele szemben. Egy vehemensebb lökés következtében az ajtó résnyire nyílt, épp annyira, hogy bepréselje magát. Szenvedve nyögtem fel, hátat fordítva neki, áttéve székhelyem a mosdóhoz, immáron abban lelve kapaszkodót, némi stabilitást nyerve. Még mindig ziháltam, állkapcsom összepréselve csikorgattam fogaim. Az sem segített, hogy Lexie illata betöltötte a kicsiny helyiséget, tovább fokozva kínlódásom. Szétnyílt ajkakkal fújtattam, mert így nem kényszerültem illatát szagolni.
- Kookie, rosszul vagy? Mi a baj? Hívjak mentőt? Bevigyelek a kórházba? – zúdította rám kérdéseit.
Alexandra csupán segíteni és vigasztalni akart, ám mégis tetézte tortúrámat, amikor hátamra simította tenyerét. Az egész lényem pulzált érte, gerincem megremegett és azt hittem, már pusztán ennyitől a gatyámba lövök.
- Baszki, baszki, baszki... – motyogtam.
- Mid fáj? – tudakolta halkan.
- Mindenem. Kérlek, menj ki! – nyüszítettem.
- Segíteni szeretnék és rohadtul aggódok. Ha nem mondasz semmit, fogalmam sincs, mihez kezdhetnék – beszélt frusztráltan.
A tükörben láttam, miként hajába túr ujjaival és fejét ingatja tehetetlenségében. Idegesítette a helyzet. Nem, mintha engem nem feszélyezett volna, de kisebb gondom is nagyobb volt annál, mintsem lekössön az elpirulás. Más szituációban biztos fülig vörösödtem volna, de ez nem az volt.
- Felhívjam anyukádat? – kérdezte megenyhülve, arcán őszinte féltéssel.
- És mit mondanál neki? „Leah gyere már, mert az egy szem kicsi fiad épp merevedési gondokkal küzd és szét durran a farka?” – csattantam fel hangot adva kiakadásomnak.
Meggondolatlanul járattam a számat és ezt csak akkor realizáltam, mikor Lexie ajkai döbbenten nyíltak el, szemei elkerekedtek. Mindez egy másodpercig tartott, aztán küszködött a mosolygás elfojtásával. 
- Baromi vicces – horkantottam.
- Hé, ne kerekíts már ebből ekkora drámát. Ez természetes – fogott vállamra, próbálva maga felé fordítani.
Hagytam, pedig nem kellett volna. Azt hiszem, ennél cikisebb helyzetbe sosem kerültem még. Mondjuk, ilyen jellegű problémáim sem adódtak azelőtt.
- Légyszíves menj ki Lexie. Ez kurva kellemetlen – nyöszörögtem.
- Akármilyen hihetetlen számodra Kookie, képzeld, láttam már faszt – jelentette ki.
- Kiét?! – kaptam fel fejem, egyenesen különböző színű szemeibe nézve, számonkérve.
- Az most mindegy – legyintett.
- Nem Lexie. Baromira nem mindegy. Tudni akarom, kivel feküdtél le – követelőztem.
- Te most féltékeny vagy? – lepődött meg.
- Azt hiszem. Miért érzek így? – eresztettem fáradt sóhajt – Valami nincs rendben velem, Lex.
- Csak hülye vagy Kook. Nálad ez a normális – paskolta meg vállamat.
- Kedves vagy. Komolyan – morogtam gúnyosan.
- Zuhanyozz le és könnyíts magadon – javasolta.
- Te most finoman arra ösztönözöl, hogy egy tisztálkodásnak álcázott fürdés közben verjem ki? – hüledeztem.
- Nincs jobb ötletem – tárta szét karjait.
Nekem lett volna, viszont ha megosztom vele, tutira lekever egy olyan pofont, nemcsak a farkam lesz merev, az egész nyakam lemered. Mégsem tudtam megállni, hogy ne nézzek rajta végig tüzetesebben, megcsodálva formáit és ne nedvesítsem meg kicserepesedett ajkaimat nyelvemmel. Annyira kívánatosan festett, bele pusztultam.
- Ezt felejtsd el! – szegezte rám ujját mérgesen.
- Nem mondtam semmit – mentegetőztem.
- De gondoltad – vetette ellen.
Bólintottam, mert valóban így történt. Alexandra ábrázatán valódi megrökönyödés tükröződött. Vállai megereszkedtek és hirtelen fogalmam sem volt, mire gondolhat abban a pillanatban, ami ennyire lesokkolta.
- Te most miattam vagy...? – faggatott rettenetesen halkan.
Ismét igent intettem fejemmel. Lexie válaszomra beharapta alsó ajkát, újabb nyögést és morgást kicsalva belőlem. Gáz volt a helyzet. Egyszerre égő, mégis veszettül szexis és intim.
- Nem lehet, hogy közel jársz az átváltozáshoz? – töprengett halkan – Bár, nem. Más hímnemű farkasok nem reagáltak így rám – támaszkodott csípőjével a mosdópultnak mellettem agyalás közben – Lehet, beindult nálad valami és nem a hormonjaidra célzok. Akár az idegen Alfa jelenléte. Furcsán nézel rám és ez esküszöm, megijeszt – tekintett szemeimbe hátra hőkölve.
- Hidd el Lexie, nem akarod tudni miről fantáziálgatok épp – dugtam ki nyelvem már a puszta feltevésre, hogy megtegyem.
A lány pillantása lentebb vándorolt, pontosan arra a testrészemre, amely a problémát kiváltotta. Tisztában voltam azzal, a farmerom látványosan kiemeli a dolgokat és megbizonyosodtam erről, ahogyan nagyot nyelve sürgetve elfordította fejét, kitartóan szuggerálva az ajtót.
- O... oké. Zuhanyozz le, én addig... nem tudom. Hazaviszlek. Anyádnak nem szólunk erről és remélem, elmúlik nálad. Az esti gyűlésre talán nem kellene eljönnöd. Az a biztos. Álló fasszal kissé furcsán mutatnál a felsorakozott farkasok között és gondolom a veterán falkatagok sem ugrándoznának örömükben a merevedésed láttán – hadarta el egy szuszra.
- Ott akarok lenni a gyűlésen – veszekedtem.
- Így? – bökött állával alfelemre.
- Addig elmúlik, nem? Nem állhat egész nap – szörnyedtem el.
Lexie felkacagott elborzadt képemre, amitől idegességem felengedett. Végül is, nem volt ez annyira ciki szitu. Itt csevegtem az esti falkagyűlésről az Alfámmal, álló brével és úgy körülbelül minden második másodpercben azon kattogtam, mennyire ellenkezne, ha hirtelen elhatározásból felültetném a pultra és megdugnám. Nem, teljesen normális szituáció volt ez. Persze.
- Nem szeretném, hogy kellemetlen helyzetbe sodródj Rasmus, vagy mások előtt. Egyébként is elmondok mindent, ami ott történik. Maradj otthon – győzködött.
- Eszemben sincs. Rossz előérzetem van a gyűléssel kapcsolatban – vallottam be.
- Semmi rossz nem lesz Kookie. Egyetlen idegen farkas lesz, ő pedig ha úgy dönt, béke helyett ránk támad, már azelőtt átharapom a torkát, mintsem meg tudna moccanni – mondta elszántan.
Fáradt sóhajt hallattam. Igazat adtam Lexienek. Alfa lévén a legerősebb volt a falkában, a legjobb, legfürgébb harcos, akit csak ismertem. A többiek amúgy sem hagynák, hogy bárkinek bántódása essen. Ennek ellenére aggódtam. A rossz előérzetem nem akaródzott elmúlni.
- Na, orvosold a gondodat és menjünk – szólalt meg percek múltán és szemét módon tenyerével finoman megpaskolta kőkemény ágyékomat.
Felszisszentem az érintésre, de még mielőtt valami bunkó sértést vághattam volna a fejéhez, kiiszkolt a fürdőszobából.
- Lehetőleg halkan – heccelt visszaszólva.
- Maradni már nincs merszed – morgolódtam az orrom alatt.
- Hallottam! – óbégatott a szobából – És hidd el, nem akarod, hogy visszamenjek.
Fogaim csikorgattam agonizálás közben, ujjaimmal a pultot markoltam. A szoba ajtaja becsapódott, jelezve, az Alfám magamra hagyott.
- Legalább, szép halálom lenne – dörmögtem, aztán nekiláttam vetkőzni a hasznosnak remélt zuhanyhoz.