My Sweet Alpha |Jeon Jungkook ff.|

9. - "Menj!" (+16)

Jungkook:

A következő két nap kínkeservesen lassan telt. Állapotom hol jobbra, hol rosszabbra fordult. Felváltva hánytam, reszkettem a láztól, ájultam el a mérhetetlen fájdalomtól, mely az egész testemben tombolt, hol vakaróztam, vagy halálért könyörögtem. Lisa néha megkegyelmezve rajtam belém nyomott egy adag morfiumot, aminek hála megszabadított szenvedéseimtől és álomba merülhettem. Lexie azóta sem tette tiszteletét. Megértettem az ő álláspontját is és tudtam, hogy haragudni fog rám, de nem számítottam ennyire komoly mosolyszünetre. Ébren még kínlódásaim ellenére is az Alfa után sóvárogtam és nem kizárólag a teste miatt. Veszettül hiányzott. Látni akartam gyönyörűséges felemás szemeit, hallani kellemes hangját, érezni illatát. Lexie puszta gondolatától enyhült a fájdalom, ezért konkrétan kizárólag rá koncentráltam.
Nővérem igyekezett belém szuszakolni egy kevéske levest, ám azt is sikeresen kihánytam. Nem tehettem róla. Mindenem szét akart szakadni és ez alól háborgó gyomrom sem volt kivétel. Fájdalomcsillapítók, tea, okádás. Csodás hétfői és keddi program, komolyan.
Szerda reggelre az eső is eleredt, melynek kopogásainak hangja sértették érzékeny hallásom. Székhelyemmé vált a kanapé, amin rakás szemétként fetrengtem, Lexie pulcsiját ölelve és szaglászva. Lisa sajnálkozó pillantásokkal illetett, mintha pontosan tudná, mit érzek, mennyire pokolian szenvedek a lány hiánya miatt.
- Már jön – hangoztak el bíztató szavai – Bírd ki még egy kicsit Öcskös.
Lehunytam pilláim, halkan szuszogva. Addigra már eljutottam arra a pontra, hogy egyszerűen hagytam hagy ostromoljon a fájdalom, átengedtem magam neki. Elaludtam. Pillanatképekre emlékeztem csupán abból, hogy a testvérem beszél valakivel, majd elmegy és helyét átveszi valaki más.
Finom érintések a homlokomon, cirógató puha ujjak hajamban, megnyugtató illat, jóleső forróság a mellkasomban. Nehézkesen nyitogattam szemeim, nyöszörögve a keserves izomláztól. Lexie csodaszép pofija felsínylett látóteremben, aggódó tekintete engem tanulmányozott. Zavart az idegen farkas szag, ami körbelengte, de nem érdekelt ez sem, csak az, itt volt velem.
- Lex – toltam fel törzsem, magasról szarva a fájdalomra és tenyeremet arcára simítva magamhoz húztam, hogy ajkait ízlelhessem – Hiányoztál. Annyira rohadtúl hiányoztál – duruzsoltam szájába.
Lágyan, érzékin csókolóztunk és fogalma sem lehetett arról, mennyire boldoggá tesz azzal, viszonozza a csókom. Sőt, ugyanolyan intenzitással táncoltatja nyelvét az enyémen, ahogyan azt én is teszem vele.
- Jobban vagy? – sustorogta ajkaim közé, el nem szakadva tőlem.
- Már igen – simogattam nyelvemmel kitartóan az övét.
- Mhhh... – húzódott hátrébb, lihegve, duzzadt párnákkal a csókháborúnktól.
Nem adtam fel. Ki akartam használni, hogy végre együtt vagyunk. Nyakára hajoltam, élvezettel hümmögve borítva be selymes bőrét nedves puszijaimmal. Ezúttal nem haraptam, nem durváskodtam. Teljesen észnél maradtam.
- Kook – sóhajtotta kéjesen nevem.
- Kérlek Lexie... akarlak. Mindennél jobban akarlak – leheltem bőrére.
A lányban mintha valami elkattant volna, meggondolva magát, előrébb mozdult, hanyatt döntve a bútoron és átvetve combját csípömön rám ült. Egyszerre nyögtünk fel ágyékaink találkozásától. Lexie leereszkedett, hogy utánozva előbbi tettem, most Ő kényeztessen puha ajkaival nyakam és mellkasom felhevült bőrét csókolgatva. Kezemmel combját markolásztam gyengéden, mire meglepve vehemenciájával csuklómra fogott és lábai találkozásához kormányzott. Felszisszentem az ujjaim alatt érzett nedves fehérneműtől.
- Csak csináld Kookie – suttogta szinte könyörögve fülembe, fogaival karistolva fülcimpám, borzongásra késztetve.
Nem volt szükségem több bíztatásra, röpke szenvedés után a bugyijával, félretoltam az anyagot, hogy immáron szabadon érinthessem nedves ölét. Tapasztalatlan voltam ezen a téren, ami kissé feszélyezett, ám igyekeztem tovább lépni aggodalmaimon és fel s le simogattam ujjammal. Az Alfa azonban türelmetlen volt és nem elégedett meg ennyivel. Sokkal többre vágyott, ahogyan én is. Kézfejét enyémre simította, aztán mentorálva engem, elirányította kezem mozgását.
- Beljebb – kérte, ezzel egyidőben felcsúsztatva nőiességébe egy ujjam.
Lexie leírhatatlanul erotikus nyögésétől libabőröztem, férfiasságom fájdalmasan pulzálni kezdett. Érezni őt ennyire közelről, ennyire mélyen totálisan letaglózott. Mozgásra bírtam karom, folyamatos sóhajtozásokat kicsalva belőle. Nyaldosta nyakam bőrét élvezetében, amitől kikészültem. El sem tudtam képzelni, hogy ez ilyen mámorító lehet. A lány szégyenlősködés nélkül simított végig mellkasomon, hasamon át, egészen merevedésemig. Gondolkodást mellőzve vándorolt be keze a boxerem alá. Hangos nyögést eresztettem mikor ujjait finoman rákulcsolta nemességemre és egy heveny tempót felvéve kényeztetésembe fogott. Saját nyelvem haraptam, élesen kapkodtam oxigénért, szemeim összeszorítottam az érintése által nyújtott élvezetre. Rettenetesen közel jártam a csúcshoz és ezt csakis neki köszönhettem. Minél közelebb sodort a beteljesüléshez, annál gyorsabban járattam benne immáron két ujjam is. Imádtam azokat a kéjes hangokat, melyeket kiadott a száján, egyenesen nyakamra pihegve. A nappali levegője elviselhetetlenül forró lett, testemmel együtt. Szinte ordítva élveztem el, rá saját hasamra. Fogaim csikorgatva vetettem hátra fejem, ráhanyatlva a párnára. Lexie elhagyta nyakam kényeztetését, ismét lefelé kalandozva. Levegőért kaptam forró, nedves nyelvét megérezve ott, ahol élvezetem bizonyítéka díszelgett. Ziháltam míg lenyalogatta rólam, majd mint egy búcsúzólag végignyalt hosszomon is. Szemeim előtt fekete pontok táncoltak és mindig veszettül lihegtem. Nagyot nyeltem, leküzdve torkom szárazságát, ameddig ő visszatért hozzám, izzadt homlokomra gyengéd puszit adva. Tenyeremmel hátára simítottam, közben próbálva normalizálni légvételeimet.
- Velem maradsz Lexie? Ugye megpróbáljuk? – ziháltam neki halkan.
Az Alfa homlokát enyémnek döntve ingatta fejét, kétségbeesést keltve bensőmben.
- Ez nem ilyen egyszerű Kookie.
- Ne csináld ezt. Hogy ne lenne már egyszerű? Együtt leszünk és kész. Nincs társam, se neked. Nem vagyok farkas, de téged választalak.
Lexie lekászálódott rólam, megtörve a varázst. Fel s alá járkált a nappaliban, amit megrögzötten figyeltem. Megigazítottam alsógatyámat, felülve, úgy várakozva bármiféle magyarázatra. Végül lecövekelt, kezeit először mellkasa, majd hasa előtt összefűzve.
- Beszélnünk kell – jelentette ki.
- Hát szerintem is – helyeseltem.
- A gyűlésen nem csak a békekötésről volt szó – vallotta be.
- Hanem? – faggatóztam, de nem felelt. Kitartóan bámulta a szőnyeget – Alexandra! Mi volt a gyűlésen?
- A vének felhozták, hogy nincs még társam. Arról pofáztak, hogy ez szégyen Alfaként. Tíz éve vagyok vezető, de sosem leltem rá a páromra. A szövetség fontosságáról szónokoltak és, hogy jót akarnak nekem... Kijelölték nekem Rasmust társamul.
- Mi?! De elutasítottad? Elutasítottad Lexie! Nincs szükséged rá. Akarlak téged. Veled akarok lenni. Itt vagyok neked – kiabáltam dühbe gurulva.
- Nem szeretnék többé egyedül lenni. Fogalmad sincs, mennyire rossz a tíz éves magány úgy, hogy mindenki párra lel rajtam kívül. Mindenki.
- Én itt vagyok. Végig itt voltam veled, nem egyedül csinálod. Leszek a társad, Lexie. Igaz, nem vagyok vérfarkas és még csak egészséges sem, de szeretlek.
- Jungkook – nyögte kínlódva – Elfogadtam Rasmus ajánlatát. Randiztam vele. Beszélgettünk és rendes srácnak tűnik.
- Akkor, vond vissza – sziszegtem – Ne bonyolítsad túl, csináld!
- Nem lehet, értsd már meg! Ha valamilyen csoda folytán nem leszel vérfarkas és nem írod felül a tanács döntését a párválasztással, nem tehetek semmit! – ordította.
- Miért?! Alfa vagy! Te mondod ki a végső szót – kiáltoztam én is.
- Lefeküdtem vele... Lefeküdtem Rasmussal – ismerte be alig hallhatóan.
Hátra tántorodtam a sokkoló információtól. Megrökönyödve, pislogás nélkül meredtem a lányra. Mellkasom fájdalmasan feszített. Úgy éreztem, elárult. Sosem hittem volna, hogy valaha is ekkorát fogok csalódni benne. Pláne nem ilyen módon.
- És az előbb velem mi a szart műveltél? – horkantottam gúnyosan.
Fejét rázta, mintha maga sem tudná a választ erre, pedig nagyon is tisztában voltunk azzal, egyetlen hajszál választott el attól, valóban megtegyük.
- Tudod mit Alexandra? Menj, legyél Ramussal, mert nekem már nem kellesz. Nem akarok egy olyan párt, aki mindenféle jött-mentnek szét teszi a lábát és a tanács parancsára kefél. – jelentettem ki komoran.
Lexie szemei megteltek könnyekkel, majd kibuggyantak szemeiből, végig folyva szomorú arcán. Rendben, talán nem egészen gondoltam komolyan szavaimat, ám kegyetlenül megbántott. Halkan sírdogálva biccentett, aztán sietősen eliszkolt.