My Sweet Alpha |Jeon Jungkook ff.|

10. - "Ha Őt választod..."

Alexandra:

Gombóccal torkomban, egyberándult gyomorral és sajgó mellkassal léptem ki a házból. Könnyeim nyeldesve meneteltem előre, az erdőbe tartva. Egyáltalán nem így terveztem ezt. Nem ennyire durvára és fájdalmasra. A tervem talán kissé szélsőségesnek tűnhetett, de én hittem benne. Egyetlen pillanatra sem kétkedtem. Ordítani tudtam volna a kíntól, mikor Jungkook keserves zokogása felzendült a házból. Épp annyira szenvedett, mint én. Sírását hallva szabadjára engedtem sós cseppjeimet, hagy gördüljenek le arcomon. Lisa szánakozó tekintettel bújt elő egy vastag törzs takarásából, a másik oldalról Jimin alakja bontakozott ki. Arca fáradtságot tükrözött, barna szemei szimpátiát. Hálás voltam neki, amiért visszatérte után rögtön hozzám jött. Jimin Park volt a leghűségesebb falka, akit valaha is ismertem. Persze, ez nem működött mindig így. Négy évvel ezelőtt a srác átváltozása után két nappal meg is lelte a társát egy Maddison nevű lány személyében. Maddie viszont beteg volt. Új szívre lett volna szüksége, azonban az átültetésre várók listája rohadt hosszú. Több évbe is beletellett volna, mire szívet kap, ám neki sajnos nem volt annyi ideje. Az én közbenjárásomnak hála a lista élére került és azóta is boldog kapcsolatban élnek. Mindent fizettem és intéztem. Noha, akkoriban nem álltunk közel egymáshoz Jiminnel, nem akartam, hogy elveszítse a társát. Ennél nagyobb fájdalmat el képzelni sem tudtam. Jimin a műtét napján fogadalmat tett nekem, hogy történjék bármi, hűen szolgál, mint Alfáját. Sokszor hangoztatta, lényegében nekem köszönheti Maddiet, amin mindig fejemet ingattam. Csak azt tettem, ami a dolgom volt. Egy igazán jó vezető gondoskodik a többiekről és megóvja őket, legyen az bármilyen elcseszett helyzet. Most egy kicsit hasonló cipőben jártam, mint ő egykoron. Ezért is érzett velem együtt.
- Lisa, te maradj itt az öcséddel – utasítottam.
- Lexie... ugye, te sem hiszed, hogy Kookie...
- Fogd be! – csattantam fel, majd Jiminhez fordultam – Jimin, te maradj itt Jungkookkal. Lisa megbízhatatlan – néztem célzatosan a lányra, aki erre szégyenkezve szegte le fejét – Vigyázz rá és ha rosszul van, adj neki morfiumot. Lisa, te hívd ide a többieket. Hobi, Finn, Harry, Robert és Jackson vegyék körbe a házat. Senki, ismétlem: senki sem teheti ide be a lábát. Főleg nem a veterán farkasok. Akár az életük árán is megvédik Jungkookot, máskülönben a fejüket veszem.
- Értettem Alfa – biccentett Lisa, aztán sietősen a dolgára indult.
Nagyot sóhajtottam, mintha azzal az összes fájdalmat kiengedhetném magamból. Pedig, sajnos ez nem ment ennyire egyszerűen.
- Gyere ide – vont magához Jimin nyugtatóan simogatva hátamat – Nem gondolta komolyan. A harag beszélt belőle – értette Kookie hozzám vágott szavaira.
- Tudom – búgtam mellkasába.
- Rendben lesztek. Itt vagyunk veled és kész bármire – puszilta meg fejem.
Kibontakoztam öleléséből, majd komolyan rá néztem.
- Sikerült kiderítened valamit?
- Igen – vágta rá – Történt hasonló. Dél- Karolinában. A srácnak abban az esetben sokkal durvább betegsége volt. Tüdőrák. Az orvosok alig pár hónapot jósoltak neki, de végig tolta a kemot és rendbe jött. Két évre rá megint kiújult a rákja és úgy festett meg fog halni. Rohamai voltak. Láz, hányás, hormonzavarok, ingerlékenység, fejfájás, viszketett a bőre, izomláza volt. Egy hétig szenvedett, mire sikerült átváltoznia farkassá. Azóta kutya baja. A dokik szerint csoda történt, pedig csak késett az átváltozása. Röpke tíz évet – vont vállat a végére.
- Ez jó. Ezek szerint, mással is megesett – bólogattam.
- Át fog változni. A kérdés már csak az, mikor? Napok óta szenved szerencsétlen. Ki fogunk futni az időből – aggodalmaskodott.
- Próbáltam ingerelni, de hallottad mi lett a vége – intettem a ház felé, ahol Kook sírása csillapulni látszott.
- Sajnos nekem sincs több ötletem erre – húzta el száját – Beadtad neki, hogy lefeküdtél a seggfej gyerekkel, mégsem öltött farkas alakot. Ha ettől nem bukott ki úgy igazán, akkor passzolom – sóhajtott.
- Köszönök mindent. Most menj haza Maddiehez. Fáradt vagy és napok óta nem láttad – veregettem meg vállát.
- Megleszel? – emelte meg szemöldökét.
- Persze. Reggel nyolcra gyere vissza. Addig tartom a frontot.
- Oké. Jó éjt Lexie – puszilt a homlokomra és elindult ki az erdőből – Óh, és Lex! – szólt még vissza – Jól döntöttél. Én is ugyanezt tettem volna a helyedben – mosolyodott el.
Biccentettem neki, és hagytam menni. Hosszú utat járt be miattam és fáradt is volt. Szüksége volt a társára is. Maddie nagyon édes lány volt, igazán kedveltem őt. Sokszor lógtunk együtt és szerettem vele beszélgetni, megosztani vele olyan dolgokat, amiket Jungkookkal nem lehetett. Teljes szintű beavatottságot élvezett a falka dolgait illetően. Tudott a gyűlésről, a vének szar keveréséről, Rasmusról, a tervemről...

- Alexandra, régóta tengeted egyedül a napjaidat. Ideje lenne társat választanod magad mellé – javasolta Carl, az egyik veterán farkas.
Rosszallóan mordultam fel. Gyanítottam, hogy valamit akarnak velem. Sok témában különbözött a véleményünk és azt a faszságot, hogy ez mind az én érdekeimet szolgálná, nem vettem be. Okosabb és jól neveltebb kutya voltam én annál.
- Már van társam – vetettem közbe.
Az öreg farkasok felhorkantak. Gúnyosan. Nem tetszett a reakciójuk.
- Nem történt meg a párválasztás nálad Alfa. Felesleges ilyen...
- Mint Alfa választhatok. Szabadon – morogtam.
- Ki az?
- Jungkook – jelentettem ki.
- Ne beszélj hülyeségeket. Az az ember beteg. Mi a frászt kezdenél egy gyengélkedő párral, aki segítségre és ápolásra szorul? Apropó, hol is van most? – lesett körbe a teremben Anis.
- Gyengélkedik – feleltem halkan.
- Hát persze. Mi mást csinálna? – horkantott viccelődve.
- Alfa vagyok! – álltam fel, akkora lendülettel, hátracsapódott a szék, nagy zsivajt generálva – Hatalmam van feletettek, a város felett, minden egyes kibaszott itteni lakos felett. Én védelmezlek titeket, tőlem kapjátok az ételt. Ki a szar vagy te és ezek itt, hogy megmondjátok nekem, miként cselekedjek? Senkik! Senkik vagytok hozzám képest! Kushadjatok és fogadjátok el a döntésemet. Én, Alexandra Lilian Faith. Az Alfa. Tahoe hercegnője társamul választom Jungkook Jeont. – mondtam lassan, tagolva az utolsó mondatot – Amennyiben ezt nehezményezitek, nemcsak a Ti, de a családtagjaitok torkát is átharapom – vicsorogtam.
A tanács döbbenten tekintett rám. Általában megadtam nekik a kellő tiszteletet. Nem szerettem kijátszani a hatalmam van szöveget, de rá kényszerültem.
- Az a fiú visszafog téged. Hátráltat – csapott az asztalra Carl – Rég lehetnél akár az állam Alfája is, de te tapodtat sem mozdulsz mellőle. Figyelembe véve a helyzetét és őt hozol döntéseket, ami gyengévé és sebezhetővé tesz téged. Hercegnő? Lehetnél akár Királynő is, ha nem egy beteg gyerek seggét pesztrálnád – köpte a szavakat.
- Hozzád egy erős, méltóságteljes Alfahím illene. Neked akarunk jót. A javadat szolgálni. A hatalmad gyarapítani – próbált rám hatni Anis nyugodt hangjával.
- Én őt akarom! – morogtam.
- Rendben Alexandra. Ultimátumot adunk neked. Amennyiben a fiú nem változik át egy héten belül, ami ugyebár mind tudjuk, hogy nem fog bekövetkezni, Rasmus lesz a párod. Ő erős. A két falka egyesülhetne...
- A lényeget – vágtam közbe.
- Nos.. Ha Jungkook nem változik át, ám te úgy döntesz őt választod... elvesszük a rangod.
- Azt nem vehetik el! – pattant fel Jimin fogait villogtatva.
- Lemondok!
- Micsoda?! – hüledezett egyszerre a tanács.
- Jól hallották. Ha nem lehetek másképp a párommal, akkor lemondok. Basszák meg az Alfai rangjukat és dugják fel jó mélyen a kibaszott seggükbe! – húztam ki magam.
- Ezt nem gondolhatod komolyan! Lemondanál érte a rangodról?! Miatta? Egy beteg, satnya emberért? Alexandra ez ostobaság... – ingatta Anis kobakját teljes döbbenettel.
- Azt mondja, amit valójában forgat a fejében Carl! Nem vagyok hülye – parancsoltam rá az öreg férfire – Nem akarom Rasmust. Jungkook nem változik farkassá, mégis őt választom. Mi történik akkor? – szegtem fel állam.
Carl előre dőlt az asztalnál, fenyegető tartással, sunyi ábrázattal.
- Túlságosan is fontos vagy nekünk Alexandra. Ha a fiú nem változik át, márpedig úgysem fog és te mégis ragaszkodsz hozzá, eltüntetjük az útból. Egy másik város, állam, földrész. Teljesen mindegy, de elszakítjuk tőled. Remélem, világos voltam?
Közelebb léptem hozzá, egészen az asztalig. Lecövekeltem vele szemben, majd hozzá hasonlóan előrébb dőltem és suttogóra fogva megszólaltam.
- Ha egyetlen haja szála is meggörbül Jungkooknak, megkeresem magát, aztán a feleségét a szeme láttára belezem ki, és ezt végig fogja nézni – fenyegetőztem – Nem viccelek Carl. Érte bármire hajlandó vagyok – léptem hátrébb, majd elmosolyodtam, mintha minden a legnagyobb rendben lenne – Szóval, most pár napig Rasmussal fogok lógni. Értem én.