FERRARI
Az autómárka, amiről mindenkinek egy luxus sportautó jut az eszébe. Egy nagy múltú cég, ahol legendák versenyeztek. Charles Leclerc is egy akar lenni közülük a Forma - 1 világában.
EDZŐ
Két szenvedélye volt gyerekkorától kezdve a sport és a...
Korábban sohasem írtam egyik fanfictionömhöz kapcsolódóan hasonló összegzést, de úgy gondoltam, hogy a Sebesség vonzásában megérdemel ennyit. A történet 2020. nyarán fogalmazódott meg bennem. Hatalmas hiányt éreztem, hogy elmaradtak a Forma 1-es futamok. Napokig érlelődött bennem egy gondolat, hogy írnom kellene egy fanfictiönt a Forma 1 világához kapcsolódóan. Ez az ötlet végül, mint egy mag elültetődött a fejemben és kicsírázott. A Scuderia Ferrari számomra adott volt, mivel évek óta a kedvenc csapatom, így jött Charles is a képbe, aki az egyik nagy kedvencem a sportágban. Az is adott volt számomra, hogy a történetet nem a jelen időben írom meg, mivel egy fikció, így előre ugrottam az időben és 2022-öt választottam, amikor már új szabály módosítások lépnek életbe és reményem szerint a Mercedes dominancia meg fog szűnni.
Mindent egy füzetbe írtam le, amiben a könyv ötleteimet vezetem. Én csak úgy hívom a mindenes minyonos füzet.
Hoppla! Dieses Bild entspricht nicht unseren inhaltlichen Richtlinien. Um mit dem Veröffentlichen fortfahren zu können, entferne es bitte oder lade ein anderes Bild hoch.
Minden fontos információt lejegyeztem benne írás előtt és közben, amire szükségem van. Az alaptörténet után a betűk, a szavak és a mondatok csak úgy formálódtak bennem majd megjelentek Word-ben. A fejezeteket egymás után gépeltem le. Hirtelen azt vettem észre, hogy a sztori teljesen beszippantott és megnyitotta számomra azt a világot, amelyről írok. Külső szemlélőként részese lettem a történteknek és mindent, amit láttam legépeltem. A sztori nagyon sok esetben tér el a valóságtól. Például: Seb ötszörös címe, Charles – Giada kapcsolata, Char – Lan szinte testvéri színtű barátsága, Kimi, mint mérnök a McLarennél, de még folytathatnám a listát. Ez egy másik világ, amit én alkottam és a szereplőim megtöltötték élettel.
Imádtam írni minden sorát és idővel azt vettem észre, hogy hoppá a végére értem. Hatalmas ürességet éreztem és a szívem is belesajdult, mint minden eddigi könyvem lezárásakor, amelyeket nem publikáltam, illetve igen.
Úgy írtam le Char és Amy történetét, ahogy a fejemben láttam és csak is kizárólag elsősorban magam számára. Szabad utat engedtem a képzeletemnek és hagytam, hogy minden úgy történjen, ahogy ők gondolják. Lehet ez picit furán hangzik, de amikor írok teljesen kizárom a külvilágot és egy másik világba kerülök, ahol a szereplőim megelevenednek és saját maguk alakítják az életük történetét. Párom szokta azt mondani, hogy egy teljesen más „személyiségem" kerül ekkor előtérbe és nehéz ebből az állapotból magamhoz téríteni. Az adott fejezetet mindig be kell fejeznem vagy frusztrálttá válok. Olyan érzés kerít hatalmába, ha ez nem sikerül, hogy rám kényszerítenek egy olyan dolgot, amihez egyáltalán nem fűlik a fogam és muszáj. Ez szerencsére ritkán van, mivel megértő emberek vesznek körbe és hagynak elvonulni, hogy a világ, amiről írok életre kellhessen és az adott részletet leírhassam.
A történet bizonyos részei adottak voltak, amiken nem akartam változtatni. Remélem sikerült azt átadnom nektek, hogy a szereplőim élete nem éppen volt egyszerű. A belső démonjaik mindig egy újabb csavart vittek az életük fonalába, amiket idővel sikerült legyőzniük.
