Sebesség vonzásában (Charles Leclerc fanfiction)

43. Fejezet

Amy szemszöge

A buli után minden visszaállt a régi kerékvágásba. Készülődtünk a futamokra. Az internetre valaki feltöltötte a fiúk fellépését Char születésnapi partijáról. Több milliós megtekintésre tettek szert és a rajongók petíciót indítottak, hogy fellépéseket szervezzenek számukra.

Char továbbra is megállíthatatlanul menetelt a világbajnoki címe felé. Magyarországtól kezdve zsinórban a kilencedik győzelmét zsebelhette be november közepén Brazíliában. Ezen a futamhétvégén is gőzerővel készült, hogy az eddig megdöntött rekordot tovább emelje és Abu Dzabiban bezsebelhesse a tizedik futamgyőzelmét is egymás után. 2021-től hozták szabályba, hogy a Forma 1-es versenyzők csak az utolsó futam után nevezhették magukat világbajnoknak és akkor vehették át a világbajnoki címet. Ez vonatkozott a csapat konstruktőri világbajnoki címére is. A Ferrari megállíthatatlanul menetelt az álom felé, hogy 2008 után tizennégy év elteltével újra konstruktőri világbajnokok legyenek. Char pedig tizenöt év elteltével tudná Kimi Räikkönen után megszerezni az egyéni címet a Ferrari színeiben. Ez mind megvalósulni látszott és már csak egy karnyújtásnyira volt tőle.

Szerda délután érkeztünk az Arab Emírség fővárosába. Este együtt vacsoráztunk Sebbel és Landoval a szálloda éttermében.
- Utolsó futamod Forma 1-es versenyzőként. Hogy érzed magad? – kérdezte Lando Sebet
- Nem bánod, hogy véget ér egy korszak? – egészítette ki Char a kérdést
- Vegyes érzéseim vannak. Egyik szemem sír, a másik meg nevet. Örülök, hogy több időt tölthettek a családommal, de hiányozni fog minden. A száguldás, a futamok, a Forma 1 közössége. Legjobban azonban a Scuderia Ferrari család, aminek 2015-től voltam a tagja. Nyolc együtt töltött szezon után nehéz azt mondani, hogy ennek vége. Ez olyan mintha lezárnál egy kapcsolatot, amiben voltak szép és rossz pillanatok is egyaránt. Örülök, hogy az utolsó évemben a szebből volt több és nem rossz szájízzel hagyom itt a csapatot. De tudjátok mi fog hiányozni a legjobban? – nézett körbe rajtunk.
- Mi? – kérdeztem mosolyogva
- A folytonos hülyéskedések. A ti bolondozásaitok, a kezdeti kergetőzések. Jó volt részese lenni, hogy a szerelmetek szárba szökkent. Örök emlékként megmarad Lando ötlete a Formula 1 rossz fiúkról. – nevetett fel, amihez mi is csatlakoztunk
- Hallottad, hogy petíciót indítottak a rajongók, hogy fellépjünk? – kérdezte tőle fülig érő mosollyal Lando
- Igen. – röhögött – De nekem valahogy nincs kedvem rázogatni a seggem. Kész csoda, hogy rá tudtatok beszélni!
- Hannah is kellett hozzá és a lányaid. – fűzte hozzá Lando
- Remélem nem ez vár rám! Nagy nehézséget jelentett számomra, hogy betanuljam a koreográfiát. – húzta meg a száját
- Szuperek voltatok. Hip – hop táncosokat megszégyenítő mozdulatokat mutattatok be. – magyaráztam
- Remélem megjegyeztétek egy örök életre, mert soha többet.
- A retinámba égett. – nevetett fel Char
- A videó egy életre megmarad. – fűztem hozzá
- Izgulsz a hétvége miatt? – kérdezte Seb Chartól
- Még nem. Tudom, hogy matematikailag akármi történik megnyerem. Természetesen szeretném méltó módon megkoronázni a tizedik győzelemmel. – válaszolta egy halvány mosoly kíséretében
- Megígértem neked, hogy ott leszek veled a dobogón, mikor a magasba emeled a trófeát. Igaz nem tettem hozzá, hogy hányadikként. Így nem fogom megkönnyíteni a dolgodat.
- Azt sejtettem. – nevetett fel Char

Az este nagyon hangulatosan telt. Hiányozni fog Seb, hogy jövőre nem fogok vele találkozni a futamhétvégék során. Ám ez a korszak lezárul és egy újabb fogja kezdetét venni, aminek a végén újabb világbajnoki címek megszerzéséhez való hozzásegítés állt a listámon. Charral a magánéletben és a munkában is tökéletesen megértettük egymást. Egy álomszerű kapcsolatnak illett be az egész. Teljes szívemből szerettem a monacói származású pilótát, aki kilenc hónappal ezelőtt toppant be az életembe. Három hónapja voltunk még csak együtt, de ebből szinte minden napot együtt töltöttünk. Elején azt hittem, hogy ez zavaró lesz számomra, mivel sosem költöztem össze ilyen hamar egy barátommal sem. Igazság szerint csak egyikükkel éltem eddig albérletben a főiskolás korom alatt. Charral azonban minden más volt. Kiegészítettük egymást. Kiegyensúlyoztuk egymás személyiségét és ezáltal válhattunk jobb emberré. Sokan mondták már mindkettőnknek, hogy rengeteget változtunk főként pozitív irányba.