Sebesség vonzásában (Charles Leclerc fanfiction)

11. Fejezet

Amy szemszöge

Indultam az ebédlőből az irodámba, mikor valaki hirtelen felállt az asztalától és a piros felsőmre borította a kávéja tartalmát. Szerencsémre nem volt forró az ital, de hatalmas nyomot hagyott a pólómon.
- Bocsáss meg nem figyeltem! – hebegte és egy szalvétát nyomott a kezembe, hogy felitassam a kávé maradékát
- Semmi baj. Nem kellett volna az asztalok között közlekednem. – nyomtam a szalvétát a foltra
- Röstellem! Hadd engeszteljelek ki valamivel! – villantotta rám sötétbarna szemeit
- Nem szükséges.
- Egy vacsora szombaton? – próbálkozott
Végigmértem a férfit és szimpatikusnak találtam. Körülbelül 190 centi magas volt. Sötétbarna haj, napbarnított bőr. Barna szemek, amik a reménytől csillogtak. Igazi macsó szép fiú, aki az újságok címlapján szerepelhetne. A tekintetétől a nők lábai megremegnek és a fantáziájuk szárnyra kél.

Gondoltam nincs vesztenivalóm:
- Rendben. – mosolyogtam rá
- Szuper! Matthew Sanders. – nyújtotta a kezét bemutatkozásként
- Amy Sofia Clucher.
- Te vagy Charles trénere nem?
- De igen. Te pedig?
- Az egyik szerelője. – világosított fel
- Csodálkozom, hogy eddig nem találkoztunk.
- De, csak mindig be vagyok öltözve a versenyhétvégéken.
- Az igaz. Sajnos hiába dolgozom együtt Charlessal, nem mindegyik szerelőjét ismerem.
- Jock és Xavier osztja ki a feladatainkat, így ritkán futunk össze.
- Az igaz.
- Eljössz velem akkor szombaton vacsorázni? – kérdezte reménykedve
- Persze. – mosolyogtam rá lágyan
- Hatra érted megyek.
- Szuper. A címem a rendszerben van.
- Oké, utánanézek.
- Örülök, hogy találkoztunk.
- Én is. Még ha egy kávé kellett hozzá. – zavartan a hajába túrt
- Jövök neked eggyel.
- Inkább én egy felsővel.
- Spongyát rá, akkor szombaton – indultam az irodám fel – Szia!
- Szia!
A nap hátralevő részében dolgoztam, ahogy pénteken is. Szombaton együtt ebédeltem a szüleimmel, majd készülődni kezdtem az esti vacsorára. Egy sötétkék koktélruhát vettem fel, hozzáillő boleróval. Izgatottan nyitottam ajtót, mikor csengettek.

A csengő pontban hat órakor szólalt meg a bejárati ajtó irányából. Belenéztem a tükörbe, ahol szemrevételeztem a külsőm. A szürkéskék szemeimet barna füstös sminkkel emeltem ki. A számra egy enyhén pirosas rúzst kentem. A hajam hullámokban omolt végig hátam közepéig. Felvettem a fekete magassarkúm és a vékony fekete kabátom. Ragyogó mosollyal nyitottam ajtót:
- Szia! – köszöntem az ajtóban állónak
- Szia! Hú, azta! Gyönyörű vagy! – jöttem zavarba a vallomásától
- Köszönöm. Te is jól nézel ki. – egy fekete nadrágot vett fel hozzáillő zakóval és piros inggel.
- Indulhatunk? – kérdezte és a karját tartotta, hogy belekaroljak.
Bezártam az ajtót majd a karjára tettem a kezem. Besegített az autóba majd a Desideria nevű étterem parkolójába beállt. Kisegített az autóból majd leültünk egy két személyes szabad asztalhoz. A pincér hamarosan meg is jelent, hogy felvegye a rendelésünk:
- Üdvözlöm Önöket! Mit hozhatok italnak?
- Egy narancslét. – válaszoltam
- Spriteot.
- Az étlapokat itt hagyom. – adta át őket
Csendben tanulmányozni kezdtük majd azt vettem észre, hogy Matthew engem bámul.
- Van valami az arcomon? – kérdeztem zavartan
- Nem. Tökéletes vagy. – válaszolta csillogó tekintettel
- Ne hülyéskedj! – nevettem fel
- Az vagy, hidd el! – nézett határozottan a szemembe – Szerencsésnek érzem magam, hogy elfogadtad a vacsora meghívásom.
- Köszönöm a meghívást. – mosolyogtam rá lágyan
- Kijött a folt a felsődből?
- Nem. Gyorsan beáztattam az irodám mosdójában, de sajnos benne maradt.
- Akkor jövök eggyel.
- A cégtől kaptam. Felesleges. – szabadkoztam
- Ragaszkodom hozzá. – erősködött
A pincér kihozta az italokat, majd felvette a rendelésünk. Matt pizzát rendelt, én grillcsirkemellet salátával.
- Mióta dolgozol a cégnél? – kérdeztem tőle
- Négy éve. Kezdetben Kiminek voltam az egyik szerelője, majd Charles szerződtetése után hozzákerültem. Te?
- Hivatalosan két éve, de tizenhat éves koromtól kezdve bejártam kisebb munkákra a céghez.
- Úgy hallottam, hogy te készítetted fel a Junior Programban résztvevőket.
- Igen és a tesztpilótákat. Januárban ajánlották fel a tréneri állást a Forma - 1-es részlegnél. Kapva kaptam az alkalmon és elfogadtam.
- Milyen Charlessal dolgozni?
- Úgy néz ki sikerült rendszert vinni az életébe, így sokkal kiegyensúlyozottabb. Vannak néha nehézségek, de úgy gondolom, hogy egy baráti, bizalmi kapcsolatot építettünk fel a hónapok alatt. Mesélj magadról! – mosolyogtam rá lágyan
- Amerikában születtem. Ott végeztem el az autószerelő iskolát. Huszonöt évesen költöztem el az államokból, mikor jelentkeztem a Scuderia Ferrari autószerelői állására és felvettek. Maranelloban vettem egy kisebb lakást két éve. Kezdetben páran a csapatból béreltünk együtt egy apartmant. Elejében honvágyam volt, de a munka mindig új energiákkal töltött fel, így sikeresen megszoktam a várost. A Forma - 1 világa pedig teljesen beszippantott. – áradozott
Kihozták a vacsorát, amit csendben elfogyasztottunk majd ismét beszélgetni kezdtünk.

- Van testvéred? – kérdezte
- Van egy öcsém Enzo. Ő a GT kategóriában versenyzik a Scuderia Ferrari csapatnál. Ez a második szezonja. Neked?
- Egyke vagyok. A szüleimmel ritkán találkozom a beosztásom miatt. Interneten tartjuk a kapcsolatot. Kezdetben emiatt is küszködtem szörnyű honvággyal, de már megszoktam. Hülye lettem volna, ha kihagyom ezt a lehetőséget!
- Szeretsz a Ferrarinál dolgozni?
- Igen. A szerelőbrigád nagyon összetartó. Ha Charles sikereket ér el a versenyen, azt úgy érezzük nekünk is köszönheti. Az autó ez évben szuper. Könnyű beállítani és eddig kevés műszaki problémánk volt.

- Charles mindig áradozik a munkátokról, hogy remekül végzitek. Mindig megköszöni.
- A sikereiért szerintem te is felelős vagy. – villantott rám egy sármos mosolyt
- Próbálom megkönnyíteni a helyzetét. Ilyen csapattal a háta mögött könnyű feladatom van.
A beszélgetés további részében kitért az amerikai életéről. Elmesélte, hogy miken ment keresztül miután Olaszországba költözött. Rengeteget mesélt magáról. Közben nekem a gondolataim Charles irányába terelődtek el. Vajon most mit csinálhat? Biztos Giadával valami puccos étteremben vacsoráznak. Hasonló gondolatok férkőztek be az agyamba, amik nem akartak ereszteni. A vacsorapartnerem is észrevette, hogy percek óta csak bambulok ki a fejemből.
- Amy! – szólongatott Matt
- Igen? – kérdeztem tőle zavartan
- Fizetek, aztán haza viszlek. Biztos fáradt vagy. – villantott rám egy szexi mosolyt
- Rendben.
Kikérte a számlát, amit fizetett. Kisétáltunk az autójához majd haza vitt.
- Köszönöm a vacsorát. Jól éreztem magam. – mosolyogtam rá
- Én köszönöm, hogy elfogadtad a meghívást. Szerencsésnek érzem magam, hogy egy ilyen gyönyörű nő társaságában lehettem.
Láttam, hogy becsukja a szemét és közeledni kezdett felém, hogy megcsókoljon.
- Jó éjszakát! – nyúltam a kilincsért és kiszálltam az autóból
- Jó éjt! – csalódottan mért végig majd intett egyet és elhajtott az autóval
Besiettem gyors lépésekkel a lakásomba majd lezuhanyoztam. Hálóingben a plafont bámultam és gondolkodtam. Kit álltatok? Nem vagyok készen egy kapcsolatra. Nem akarok senkit megbántani, de ez így nem lesz jó! El kell felejtenem Charlest és nyitottá kell válnom a férfiak felé! Matthew rendes srác és idővel talán érzelmeket is fel tudna bennem ébreszteni. Elhatároztam tehát, ha Matt a későbbiekben is akar tőlem valamit, nyitott leszek és nem állok ellen neki. Hiszen Charlessal nincs esélyem.

Sziasztok!

Meghoztam az új részt egy új szereplő feltűnésével. A héten ha minden jól megy hozom a folytatást, de legkésőbb jövő hét elején. 😊

Remélem, hogy tetszett nektek ez a rész, ha igen kérlek hagyj magad után egy kommentet ✉️ és vote-ot! ⭐Üzenhetek is számomra, amire ha időm engedi válaszolok.

Sokat jelentene számomra ha tudnám a véleményeteket. 🥰😘

írói instagram fiókom: https://www.instagram.com/rikutokiki/
Illetve a facebookos írói profilom: https://www.facebook.com/konyvei.rikutoki.9

Az éppen aktuálisan megjelenő részből idézetmorzsát töltök fel.