Sebesség vonzásában (Charles Leclerc fanfiction)

13. Fejezet

Charles szemszöge

A bahreini hétvége után sikerült rendeznem Giadával a kapcsolatunkat, ami az utóbbi hetekben tűrhető volt. A holland versenyhétvégéhez közeledve, azonban újra hűvös lett és egyre többször veszekedtünk. Minden visszatért a régi kerékvágásba. Sokszor úgy éreztem magam, hogy megfojt. Ez az átmeneti állapot egy halvány reménysugarat ébresztett bennem, hogy minden olyan lehet, mint a kezdetekben. Kezdem belátni, hogy tévedtem és nekünk nincs közös jövőnk együtt. Ám az eddigiekhez hasonlóan most sem tudtam lépni. Ma reggel nyugodt volt, ahogy a repülőút alatt is. Lehet azért, mert egy árva szót sem szóltunk egymáshoz. A hotelba érve becsekkoltunk majd elmentem a pályára az eligazításra. A távolban megláttam Amy alakját és a szívem kihagyott egy ütemet. Láttam, hogy az egyik szerelőmmel önfeledten beszélget valamiről, aki csillogó tekintettel megbabonázva hallgatta. Mondott neki valamit, amitől kacagni kezdett. A nevetése betöltötte a teret és engem is magával ragadott, mint számtalan alkalommal. Megérezhette a közeledtemet, mivel felém fordult:
- Szia! Örülök, hogy megérkeztél. – fülig érő szájjal rám mosolygott és lágyan megölelt, amit viszonoztam. Egy pillanat erejéig lehetőségem volt elmerülni a csokoládé illatú hajában.
- Sziasztok! – köszöntem nekik
- Itt a shaked. – nyomta kezembe a kulacsom
- Köszi.
- Charles ő itt Matthew az egyik szerelőd.
- Ismerjük egymást. – próbáltam nem ellenszenves hangon beszélni
- Nekem mennem kell. Felkészítjük az autót a délutáni szabadedzésre. Később találkozunk? – fordult Amy felé
- Persze. Együtt vacsizhatunk. – mondta neki Amy
- Okés hétre érted megyek.
- Hétkor. – mosolygott rá lágyan
Idegesen topogtam Amy mellett, hogy a figyelmét újra nekem szentelje. Szívem szerint elküldtem volna Mattet a gúzsba és felvilágosítottam volna, hogy felejtse el Amyt egy életre. 
- Milyen volt a szüneted? – kérdezte tőlem Amy
- Tűrhető. - morogtam
- Nem akartam reggel zavarni. Gondoltam a pályán megvárlak. Giada eljött veled?
- Igen, de a futamon nem lesz itt. Kiállítása lesz. – dünnyögtem

Eszembe jutott a barátnőmmel történt beszélgetés szerda este:
- Szombaton az időmérőn még ott leszek veled, de vasárnap kiállításom van Amszterdamban.
- A futam után?
- Reggel indulnom kell, hogy mindent átellenőrizzek a kettőkor kezdődő megnyitóra.
- Rendben. – morogtam
- Charles meg kell értened, hogy ez hatalmas lehetőség számomra!
- Megértem Giada. – túrtam bele idegesen a hajamba
- Nem úgy veszem észre! Most is az jár a fejedben, hogy a futamon nem leszek ott.
- Van benne valami, de már megszoktam. – húztam meg a vállam
- Bunkó vagy! – vágott nekem egy párnát
- Nem tudom mi bajod van? Megértő vagyok. Kiállításod lesz és kész! Elfogadtam, hogy a karriered mindennél és mindenkinél fontosabb.
- Ezzel a nem törődőm stílussal nem érsz el semmit!
- Dühöngjek? Elfáradtam a sok veszekedéstől. Hiú ábránd volt csak, hogy minden a régi lehet.
- Nem teszel érte, hogy úgy legyen!
- Én? Mindenben támogatlak. Felfogtam, hogy nem tudsz ott lenni a futamon.
- Nem úgy veszem észre! A karriered sokkal fontosabb, mint én!
- Versenyem lesz Giada!
- Tudom! Mindig csak a Ferrarival jössz! Azt sosem nézed, hogy nekem mi a fontos!
- Én még fontos vagyok? – bukott ki belőlem a kérdést
- Most is ezzel jössz? Elegem van! Haza megyek! – kapta fel a táskáját
- Mindig ezt csinálod, ha valami probléma van. Sosem tudjuk megbeszélni!
- Nem vagyok hajlandó egy légtérben tartózkodni veled! Az autóversenyző karriered mindennél fontosabb számodra! – tette a kezét a kilincsre – Reggel a reptéren találkozunk! Addig térj észhez!

- Char minden rendben? – térített magához Amy hangja
- Persze. – ráztam meg a fejem
- Megyünk? – kérdezte tőlem egy lágy mosoly kíséretében
Bólintottam megerősítésképpen.
Részt vettünk az eligazításon majd visszamentem a hotelba. Megbeszéltük Amyvel, hogy az étteremben délben találkozunk. Hallottam, hogy Giada éppen zuhanyzik. Leültem TV-t nézni. Másfél órával később kisminkelve és felöltözve jött ki a fürdőből. Egy farmer volt rajta és egy zöld hosszított blúz.
- Így jössz az ebédre? – mutatott a szabadidő együttesemre
- Kettőkor szabadedzésem van.
- Tudom, de nem kellene átöltöznöd?
- Felesleges. Nem kell kiöltözni. – húztam meg a vállam – Indulhatunk? – álltam fel a fotelból
- Igen.
Az ajtóhoz sétáltunk majd a lifttel lementünk a földszintre. Az étterem kültéri bejáratában rákulcsolta az ujjait az enyémekre, amit az elmúlt napokban újra ritkán tett meg. Bementünk és megláttam szemből Amyt, ahogy a vizét kortyolgatta napszemüvegben. A lényének kisugárzása betöltötte az egész teret.