Sebesség vonzásában (Charles Leclerc fanfiction)

33.Fejezet

Amy szemszöge

Charral taxival elmenünk Vita éttermébe. A pultnál öcsém ült Marcoval, miközben iszogattak és beszélgettek. Odamentünk hozzájuk.
- Enzo káprázik a szemem vagy tényleg Charles Leclerc áll mögötted Amsoval? – kérdezte meglepetten
Enzo megfordult és átölelt:
- Hello öcsi!
- Hello nővérkém! Hello Char! – fogtak kezet
- Szia Enzo!
- Szia Marco! – öleltem át – Hadd mutassam be neked személyesen Charles Leclercet! Char, Marco. Marco, Char. – fogtak kezet
- Te egy legenda vagy! Imádom a vezetési stílusod! Végre személyesen is találkozunk! Hogy – hogy itt vagy? – kérdezte meglepetten tőle
- Nagyon bírom, hogy ilyen reakciót váltok ki az olaszokból. – ölelte át a derekam
- Na most fogok hátast dobni! Amso mikor akartad elárulni, hogy végre összejöttetek? Enzo, te tudtál erről?
- Én is ma tudtam meg ebédkor. – világosította fel
- Őt is sokkolta. – mosolyogtam rá – Vita?
- Mindjárt jön, még üzleti telefonja van. – informált Enzo
- Üljünk le addig az asztalunknál! Rád vártunk.

Marco mutatta az utat egy hat személyes asztalhoz. Hallottam a csodálkozó olaszokat, akik meglepetten vették észre, hogy Charles Leclerc az étteremben van. Leültünk majd beszélgetni kezdtünk:
- Vita tuti le fog hidalni. Tud róla? – kérdezte tőlem Marco
- Még nem árultam el neki.
- Enzo?
- Én sem. Amso dolga felvilágosítani a legjobb barátnőjét. – válaszolta
- Lehet, hogy sokan kérdezték már, de muszáj feltennem. – fordult Char felé – Miért pont a Ferrari?
- Gyerekkori álmom volt, hogy egyszer a Forma - 1-ben a Scuderia Ferrari csapatnál versenyezhessek. Szerintem minden autóversenyzőnek ez az egyik álma. – magyarázta
- Ugye tudod jól, hogy az olaszok őrülten rajonganak a Ferrariért. Számukra te most egy megmentő vagy, hogy ilyen jó szezonod van és megnyerheted a bajnokságot. Szerinted meg lehet? – kíváncsiskodott csillogó szemekkel Marco
- Azon vagyok.
Láttam a szemem sarkából, hogy egy kisfiú jött az asztalunkhoz.
- Elnézést. – hebegte Char mellett
- Igen? – fordult felé
- Kérhetnék egy autogramot? – kérdezte ragyogó tekintettel
- Persze. Milyen névre írjam?
- Pablo
- Szia Pablo én Charles vagyok. – fogott vele kezet
- Tudom és te vagy a legjobb! Persze Seb is, de te sokkal. Klasszisokkal!
- Köszönöm. – írta alá a füzetét mosolyogva – Szeretnél fényképet is?
- Naná! Megkérem anyát, hogy adja ide a telefonját. – futott vissza a szüleihez, akik pár asztallal arrébb ültek.
- Elhoztam. - mutatta fel neki diadalittasan
- Remek. Kicsim lefényképezel minket? – kérdezte tőlem
- Hogyne. – mosolyogtam rájuk
- Add oda annak a gyönyörű lánynak! – mutatott rám
- Ő a barátnőd? – kíváncsiskodott miközben átnyújtotta a telefont
- Igen. – válaszolta vigyorogva Char
- Csinos. Olasz vagy? – kérdezte tőlem
- Vérbeli maranelloi. Én is a Ferrarinál dolgozom.
- Hú, állat! – kiáltott fel
Char lehajolt hozzá majd lefényképeztem őket.
- Köszönöm szépen. Király vagy Charles! Te is Enzo! – mutatott rá az öcsémre
- Bírlak kis ember! – kacsintott rá Enzo
- Sziasztok!
- Szia! – köszöntünk el tőle
Láttam, hogy mutogatja a szüleinek a fényképet diadalittasan majd nagyon magyaráz valamit.

- Na jön már a főnökasszony. – mondta Marco és az étterem boltíves bejárata felé emelte a tekintetét. A barátnőmön egy egyszerű farmerszínű egybe ruha volt, ami elől a dereka részéig gombos volt. Piros övvel dobta fel a derekát. Piros teli talpú magassarkú szandál volt rajta. Hát középig érő világosbarna haja meglibbent egy – egy lépésekor. Barna szemeivel az asztalokat mustrálta majd megállapodott rajtam a tekintete. Ahogy összenéztünk szavakból is megértettük egymást. Egymás nyakába ugrottunk nem törődve senkivel.
- Soso! – visította a fülembe
- Via!
- Kezdődik. – nyögte Marco a háttérben
- Még vissza is fogják magukat. – egészítette ki Enzo
- Miért nem a VIP részlegben vártatok? – kérdezte tőlem meglepetten
- Marco itt ültetett le minket.
- Komolyan mondom. – sóhajtott egy hatalmasat – Menjünk át! Nyugodtan tudunk ott beszélgetni.
- Rendben, de előbb szeretnék neked elmondani valamit.
- Én is, én is akarok, de ott jobb lenne. – akadékoskodott
- Via. Remélem nem fogsz kiakadni. – fogtam meg a két kezét – Szeretnék neked bemutatni valakit! – húztam az asztalhoz kézen fogva – Via. Ő itt Charles Leclerc. Charles szeretném neked személyesen bemutatni a gyerekkori legjobb barátnőmet Vita Barbonit.
- Szia! – állt fel mosolyogva Char
- Csípjetek meg! – hebegte
- Via. – szóltam rá lágyan
- Jó ezt még fel kell dolgoznom. Menjünk mielőtt kiakadok! – hadarta és elindult a VIP helység felé
- Ne aggódj! Magához fog térni, csak még sokkos. Pedig azt hittem a facetimeos beszélgetések után nem fog kiakadni. – suttogtam Charnak
- Okés már kezdtem aggódni. – ölelte át a derekam oldalról és elindultunk Vita után. Enzo és Marco követtek minket.
- Egy üveg proseccot! – hallottam Vita csilingelő hangját