Sebesség vonzásában (Charles Leclerc fanfiction)

17. Fejezet

Amy szemszöge

Miután kijöttem Charlestól előkaptam a telefonom és a névjegyzékből előkerestem a szüleinek a számát. Három csörgést követően egy határozott hangú férfi vette fel:
- Hervé Leclerc.
- Jó napot kívánok! Amy Clucher vagyok.
- Jaj, de jó, hogy hívsz! Pascale már totál idegroncs. Odamegyek mellé és kihangosítalak, hogy hallja, amit mondasz. Remélem nem gond, hogy letegeztelek. – hallottam a lépteit a telefon másik oldaláról
- Semmi probléma.
- Pascale, Amy az.
- Tud valamit? – hallottam a kétségbeesett női hangot
- Kihangosítottalak Amy. – hallottam Hervé hangját
- Jó napot kívánok! Amy vagyok.
- Szia Amy! Hogy van?
- Nagy ütés érte a fejét, de a baleset durvaságához képest jól van. Agyrázkódás, nyaki zúzódás. A jobb térde is megzúzódott. Nyelt egy kevés füstöt, de a fiúk idejében kihúztak az autóból.
- Hála az égnek! Mikor nem mozdult nagyon megijedtem. Féltem attól, hogy a fiúk csak rontanak a helyzetén. – kezdett megnyugodni
- Magánál van? – kérdezte Hervé
- Igen. Giada van nála bent. Most jöttem ki. Fél órája ébredhetett fel. – vázoltam fel nekik a helyzetet
- Remélem nem dühíti fel. Ki nem állom azt a lány, de kérlek, ne mond el Charlesnak! – magyarázkodott Pascale
- Ide tetszenek jönni, mert akkor foglalok repülőjegyet. – ajánlottam fel a segítségem
- Ne fáradj vele! Lorenzot felhívjuk és foglal. – világosított fel Hervé
- Nem fáradtság. – szabadkoztam
- Holnap odarepülünk. – mondta határozottan Hervé
- Hova kell mennünk? – kérdezte Pascale
- A központi kórházba. Ha megmondják mikor érkeznek, akkor küldök egy autót a reptérre, ami idehozza önöket.
- Taxival megyünk. – vágta rá Char édesapja
- Rendben.
- Lesz valaki Charral? – kérdezte Pascale
- Itt leszek. Az egész felépülését felügyelem.
- Ne hajszold túl magad! – utasított lágyan Hervé
- Úgy érzem mellette kell lennem. – vallottam be nekik
- Rendben. Holnap érkezünk. – mondta Hervé
- Szia Amy! Vigyázz rá!
- Viszontlátásra! Mindenképp.
- Szia! – bontotta Hervé a telefonvonalat.

Láttam, hogy Seb lép ki a liftből, mikor meglátott odajött hozzám és a karjaiba vont. Ahogy szorosan átölelt a könnyeim is el kezdtek potyogni. Finoman simogatni kezdte a hátam.
- Most már minden rendben lesz. – mondta a hajamba
- Tudom. – léptem pár lépést hátra és letöröltem a könnyeim a Sebtől kapott papírzsepivel. – Köszi.
- Mit mondott az orvos?
- Agyrázkódás, nyaki zúzódás, jobb térde szintén. Füstöt is nyelt, de a fiúk idejében kihúzták. Picit be van rekedve.
- Magához tért? – kérdezte meglepetten
- Igen. Lett problémája a fiúknak?
- Nem. Mattia elintézte, hogy ne büntessék meg őket.
- Jól van. Char totál magára vette volna, ha megbüntetik őket.
- Tuti. – lágyan rám mosolygott – Be lehet hozzá menni?
- Giada van bent nála. Kijöttem és felhívtam a szüleit. Holnap iderepülnek.
- Gondolom halálra aggódta magát Pascale.
- Ha látják megnyugodnak.
- Te jól vagy? – kérdezte tőlem aggódva
- Most már igen. Totál megijedtem. A szívem tuti kihagyott egy ütemet.
- Hallottam sokkot kaptál.
- Nem tudom. Estek ki képek. Egyik pillanatban még a bokszban voltam, a másikban meg kint a levegőn és a fiúk világosítanak fel a helyzetről. Jock hozott be.
- Meddig maradsz?
- Végig. Nem fogom magára hagyni. – válaszoltam neki határozottan
- Pihenjél is!
- Kaptam engedélyt, hogy mellette maradjak, így azt teszem. Egy pillanatra sem fogom magára hagyni. Most is Giada miatt jöttem ki, meg Charles megkért, hogy telefonáljak. – magyaráztam ellentmondást nem tűrő hangon
- Összeteheti a két kezét, hogy te vagy neki. – ölelt át lágyan
- Nagyon megijedtem, hogy elveszítem. – gördült ki egy könnycsepp az arcomra
Láttam, hogy az ajtó kinyílik és Giada lép ki rajta, így összeszedtem magam.
- Bemegyünk? – kérdezte tőlem Seb
Határozottan bólintottam.

Mielőtt Seb után indulhattam volna Giada megállított:
- Amy beszélhetnénk? – kérdezte tőlem
- Persze. – léptem mellé
- Vigyázz rá! Nagyon jólelkű férfi és olyan embert érdemel maga mellé, aki támogatja. Én ebben nem tudok részt vállalni. – nagyot sóhajtott majd folytatta: - Úgyis megtudod tőle, de szeretném én elmondani. Szakítottunk.
- Miért? – bukott ki belőlem a kérdés
- Biztos mesélt róla, mert látni lehet köztetek a bizalmi kapcsolatot, amit nekem úgy igazán nem sikerült vele felépítenem a három év alatt sem. Neked pár hónap alatt megnyílt. Őszintén, mikor megláttalak titeket együtt, elfogott a féltékenység. Nem amiatt, hogy hogyan viselkedik veled, hanem amiatt, hogy ilyen rövid idő alatt létre tud ez jönni két ember között. Jó volt vele lenni, mikor hazajött Bahreinből, mert kiegyensúlyozott volt. De minden második mondata te voltál. Rettentően zavart. Ahogy rólad beszélt csillogott a szeme, ahogy rád néz... – sóhajtott egy hatalmasat majd folytatta a mondandóját – Tudom, hogy fontos vagy számára. Örülök, hogy így alakult. Ha tovább folytatjuk a kapcsolatunkat csak megmérgeztük volna egymást és idővel mindent egymás fejéhez vágtunk volna. Mindig elmenekültem az elől, hogy kimondja, hogy vége. Úgy gondoltam, hogy vannak még szép napjaink, de tévedtem. Korábban el kellett volna engednem és lehet a 2021-es szezonja is másképp alakult volna. Vigyázz rá nagyon! Örülök, hogy megismerhettelek.
- Örülök én is. Sok sikert kívánok neked mindenhez. Váljanak valóra az álmaid! – hirtelen átölelt
- Azt hittem a fejemhez vágsz valamit. – lépett hátrébb két lépést
- Ez a ti döntésetek. Nem szoktam ítélkezni az emberek magánéleti dolgai felett.
- Rendes nő vagy Amy. Vigyázz magadra! Segítsd hozzá, hogy elérje az álmait!
- Azon leszek. Szia!
- Szia! – köszöntünk el egymástól