A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

II.fejezet

           Írói szemszög

Amalia Johnson éppen az asztalt terítette. Nemsokára fél egy és Sarával azt beszélték, hogy a lány átjön hozzájuk ebédre. Miután végzett az asztallal Amalia körülnézett: mindent elrakott, ami nem kell most, tankönyveit és a többi iskolai dolgát berakta a szekrénybe, hogy ne legyenek elöl. Most ,hogy mindennel meg volt leült az egyik székre és várt.

Sara Abbot néhány házzal arrébb épp leszaladt a lépcsőn és megkérdezte anyjától, hogy mennyi az idő.

 - Három perc múlva fél egy. - Válaszolta Detty, mire Sara még gyorsabban igyekezett felvenni a kabátját és bekötni a cipőfűzőét. Egy perc múlva már viharzott is ki a kapun, a falu végi házba Johnsonékhoz. Futott, futott, egészen addig míg azt nem érezte,hogy valaminek, vagy valakinek neki ütődik és hirtelen a földön tálalta magát.

 - Sara te vagy az? - Kérdezte egy lány hang. Anne volt az, Amalia nővére.

 - Igen, én vagyok. Helló Anne! És bocsi.

 - Semmi baj Sara, de miért rohantál ennyire?

 - Őőőő, hozzátok megyek ebédelni. Nem tudtad?

 - Nem, nem tudtam. Megőrülök, hogy Amalia soha semmit nem mond el nekem. Remélem azért anyával nem felejtette el közölni mert a végen még kiderül, hogy ebéd sincs.

 - Azt hittem te istudod, hogy jövök, amúgy te hová siettél?

 - Én át megyek Jessicáekhoz, de most már mennem kell mert elkések. Szia! - Jessica a falu másik végén lakott. Egy osztályba jártak Anneel és nagyon jó barátnők voltak. Anne minimum hetente kétszer rohant így végig az gész falun, nehogy elkéssen Jessicáéktól.

 - Szia! - Köszönt el Sara is, majd folytatta útját a Johnson ház felé.

Néhány perc múlva megállt és felnézett a Johnson ház nagy és világos ablakaira. A háznak hatalmas kertje volt, tele rózsa bokrokkal ugyanis Mrs. Johnson nagyon szerette a rózsákat. A ház maga fehér színű volt és valamivel nagyobb volt Saráékénál.Sara kinyitotta a kert kaput és belépett a kertbe. Végig ment a fehér kövesúton és becsöngetett a házba.

         ☆

 - Amalia csöngettek,kinyitod kérlek?

 - Nyitom anya, biztosan Sara az! - Amalia felállt, odament az ajtóhoz és kinyitotta.

 - Szia Sara!

 - Helló Amy!

 - Amy?

 - Igen. Ez az újbeceneved!

 - Aha, értem. Gyerebe. - Sara bement, felakasztotta a kabátját, a cipőjét pedig levette és betette a cipős szekrénybe. Itt mindennek rendben kellett lennie, külömben Mrs. Johnson fél órán keresztül papolni, kezd, hogy a rendetlenség mekkora nagy átok és hogy nem szabad felelőtlennek lenni. Mrs. Johnson egyépként egy nagyon kedves nő volt, aki szeretett kertészkedni, meg sütni, főzni és mitagadás, értett is hozzá.

 - Gyere ülj le. - Hívta Amalia barátnőjét az étkező asztalhoz. Sara leült. Amalia kihozta a levest és szedett Sarának. Nemsokára Mr. és Mrs. Jackson is megérkezett és ők is leültek enni. Mikor végeztek az évessel Sara és Amalia felmentek Amalia szobájába beszélgetni.

 - Kár, hogy nem mehetünk mind a ketten egy iskolába.

 - Igen, én is sajnálom. De szünetekben majd találkozunk.

 - Igen. - A két lánycsendben ült Amalia ágyán, szembe a szekrénnyel. Sara Amaliát nézte. A lánynak hosszú világos barna és egyenes haja volt, sötét barna szemmel. Vékony volt, de nem túlságosan. Sara véleménye szerint Amalia kifejezetten szép lány volt.

Végül Amalia törte meg a csöndet.

 - Képzeld, néhány napja elmentünk anyával ruhákat venni mert a nyáron egy csomót kinőttem és kaptam egy nagyon szép ruhát. Sárga színű és barna csipke van a szélén.

 - Meg mutatod? - Kérdezte Sara. Amaliával ellenétben, ő nem rajngott különösebben a ruhákért, de szeretett volna beszélgeti valamit és a ruháról majd' csak eszébe jut valami.

 - Persze, bent van a szekrényben. - Amalia felállt az ágyról és a szekrényhez lépett. Sara követte. Amalia kinyitotta a szekrényajtót és keresgélni kezdett a ruhák között, Sara pedig figyelte. De egyszer csak meglátott valamit.

 - Hát ez? - Kérdezte. Amalia nyelt egyet.

 - Az egy talár.

 - És mire használod?

 - Hát... igazából ez is az iskolai egyenruha része... - mondta ki akadozva Amalia.

 - Megnézhetem a tankönyveidet?

 - Ne... inkább ne... - Amalia nyelt egyet.

 - Amy, add ide a könyveidet!

 - Oké, itt vannak. - Amalia egy csomó könyvet szedett elő a szekrényből és remegő kézzel adta oda Sarának. Sara megnézte a könyveket és teljesen elképedt. A legelső könyv borítóján ez a cím állt: Ezer bűvös fű és gomba.

 - Te... te a Roxfortba fogsz járni? - Dadogta Sara és kiejtette kezéből a könyveket.

 - Igen... de te honnan tudsz róla? Nekem azt mondták, hogy ... - Amalia nem tudta befejezni a mondatot mivel Sara hirtelen megölelte.

 - Amalia, én isboszorkány vagyok!

739 szó