A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

X.fejezet

Sara szemszöge

Elindultunk a klubhelységünkbe a cuccainkért. Amalia jött velünk, mivel az ő táskájában már ott volta a könyvek. Mikor odaértünk gyorsan felkaptuk a könyveket és már rohantunk is a mágia töténelem terembe. Oliver futott legelől. Feltépte az ajtót, amin utána mi valósággal beestünk.

- Bocsánat tanár úr! - Mondta Mary, majd mi is bocsánatot kértünk és elindultunk a helyünkre, de nem úsztuk meg ilyen könnyen.

- Mindegyiküknek büntető munka! - Szólt ránk Binns. Na, ezt jól megkaptuk! Pedig kezdtem örülni, hogy legalább ezt a félévet megúszom büntetések nélkül. Igaz, nem vagyok egyáltalán rossz tanuló, de azért évi egy büntivel mindig kell számolni.

A mágia töri nagyon unalmas volt, de sikerült nem bealudnom és a többiekhez képest elég sokat jegyzeteltem. Pénteken öt órakor kell bűntető munkára mennünk.
Ez az óra után még egy asztronómia óránk lesz a hollóháttal és az után vége a napnak.
Az asztronómiát is túl éltük valahogy, aztán, a többiek elmentek, én pedig lementem a tóhoz és miközben Amaliát vártam (akinek még van egy bájtaltan órája) megírtam Binnsnek a házit.

Egy óra múlva Amalia is megérkezett.

- Szia Sara!

- Szia! - Köszöntem  vissza.

- Piton egy méteres fogalmzást kért a bumszalag bőr felhasználásáról. Lehetetlen annyit írni! - Panaszkodott.

- De nem neked! - Mondtam, mire Amalia elmosolyodott.

- Igaz... Amúgy mi lenne ha elmennénk a könyvtárba tanulni? - Kérdezte.

- Oké. Tegnap Flitwick is feladott egy csomó házit amit még nem fejeztem be.

- Rendben. - Mondta - De előtte még el kell mennem a klub helyiségbe, hogy elhozzam a könyvemet.

- Oké, elkisérlek! - Mondtam, így ketten indultunk el a hugrabug klubbhulyisége felé.

A hugrabug klubhelysége a konyha mellett volt. A konyha mellett balra fordultunk, egy kicsi sötét szobába. Azt hittem itt is lesz egy ajtó, aminek megmondod a jelszót és beenged, mint nálunk a Kövér Dáma, de ez egy kicsit más volt. A sötét szobában nem volt más, csak egy rakás hordó. Amalia odalépett az egyikhez és valami ritmust kopogott rajta, mire a hordó kinyílt és egy üreg tárult fel. Mind a ketten bemáztunk az üregbe és nemsokára egy barátságos kör alakú szobában találtuk magunkat.

- Ez a klubhelyiség. - Mondta Amalia. Arra vannak a fiú szobák - Itt egy olyasmi üregre mutatott mint amin bejöttünk - Arra pedig a lányok. -Elndulunk a lányok szobája felé. Átmásztunk egy újabb kis üregen és egy aranyos fekete és sárga színekben pompázó szobában voltnk. A szobában nem volt senki.

- Ez a mi szobánk. - mondta Amalia, az egyik ágyról felkapott egy könyvet és újra mászhattunk ki az üregeken. Mikor kiértünk vidáman indultunk a könyvtár felé.

A könyvtár egyik sarkában egy csapat harmadéves mardekáros hangoskodott. Ha jól hallottam épp az volt a téma, hogy melyiküknek van több híres, nagy multú mardekáros őse, de egyikük sem hitte el azt amit a másik mondott, így hát szép kis vita lett belőle.

A könyvtár egy másik végében néhány hollóhátas tanult (jóval csndesebben).  Feléjük néztem. Megláttam két fiút akik egymás mellett ültek és szinte teljesen ugyan úgy néztek ki. (egyiküknek egy kicsit sötétebb volt a haja) Biztosan ikrek. Mind a ketten szőkék voltak és ugyan olyan magasak. Néha mondtak valamit a másiknak, de nem igazán beszéltek. Láttam már őket asztronómia órán. Ekkor az egyikőjük (a sötét szőke) hátrafordult és egyenesen rám nézett. Egy barátságos kék szempár nézett az én sötét barna szemeimbe. Néhány másodpercig néztünk egymás szemébe, aztán mind a ketten elfordultunk. Úgy éreztem, mintha valami hullám söpört volna végig rajtam... Visszafordultam Amaliához aki közben elkezdett keresgélni a könyvek között. Én is a polcokhoz mentem és levettem néhányat majd Amaliával eggyütt leültünk egy még szabad asztalhoz.

Amaliával csöndben olvastuk a könyveket és néha jegyzteltünk. Kezdtem fáradni. Nem igazán szeretek olvasni, sokkal szívesebben vagyok kint a kertben, de késő este tanulni is utálok, ezért még most beakartam fejezni. Na jó, ha őszinte akarok lenni, akkor tanulni szeretek, csak nem ilyenkor. De Amaliában még nálam is jobban buzog a tudás vágy. Csak néha szeret panaszkodni.

Fárdtan lapozgattam a kezemben tartott könyvet, mikor belépett a könyvtárba Mcgalagony. Tekintete, mint mindíg most is szigorú volt. Nem nagyon értettem, hogy mit keres itt, mivel még egyszer sem láttam itt a könyvtárban.

- Jó napot tanárnő! - Köszöntünk egyszerre Amaliával. Azt hittem, hogy Mcgalagony majd tovább megy és mondjuk beszél Madame Cvikkerrel, de ehelyett megállt a mi asztalunk mellett...

709 szó