A GRIFFENDÉLES LESTRANGE

III. fejezet

        Sara szemszöge

Hihetetlen, hogy Amy is boszorkány! Ennél nagyobb meglepetés nem is érhetett volna. Most már késő van ezért elindultam hazafelé. Amy elmesélte, hogy néhány napja Hagrid eljött hozzájuk és ő vitte el az Abszolútra. Én is sok mindent meséltem neki a mi világunkról aztán csak kíváncsiságból, hogy mit szólnak hozzá lementünk a szüleihez és megmondtuknekik, hogy én is boszorkány vagyok.

Nagyon vicces képet vágták! Teljesen el voltak képedve! Már az is sok egy muglinak, hogy a saját lánya boszorkány, de hogy még a körülötte élők  is az már túlzás. Legalábbis Amy szüleinek arca ezt bizonyította...

Közben megérkeztem és bementem a házunkba. Otthon miután elújságoltam anyáéknak a jó hírt felmentem a szobámba és körülnéztem.                                                                                                          A szemem megakadt a fotó albumomon. Ebben az albumban, mint minden varázslónál, mozogtak a képek. Azért szeretem annyira ezt az albumot mert nem csak rólam vannak benne képek, hanem az egész családom benne van. Anyától kaptam, még két éve. Kezembe fogtam az albumot és elkezdtem lapozgatni. Az első képen anya és apa integettek nekem. Ez a kép akkor készült amikor nászúton voltak Francia országban. A második képen már én is ott voltam. Két éves voltam amikor elmentünk Brightonba. Anya azt mesélte,hogy mind a három napon amíg ott voltunk addig nagyon fújt a szél. Ez a képen is látszott mivel anya világos barna haja lobogott a szélben, rajtam kapucni volt, apa haja pedig nagyon föl volt borzolva. A harmadi képről anya nővére, Mary nézett vissza rám vidám szemekkel. Nagyon hasonlított anyára: ugyan az a világos barna, hosszú és egyenes haj, ugyan azok az őzike barna szemek... Maryvel soha nem találkoztam mivel eltűnt a második varázsló háború idején.Azóta senki sem látta. A negyedik képen apa és Hannah álltak. Hannah apa húga,az ő férje Neville, aki tanár a Roxfortba. Hannah és apa nem hasonlítanakannyira egymásra: Hannahnak világos, apának pedig sötét barna haja van.

Mikor ezt az albumot nézegetem mindig felfigyelek az olyan részletekre, minthogy kinek milyen színű a szeme, ruhája, vagy hogy hogy ki kire hasonlít. Én például senkire sem hasonlítok.

Ez elszomorít, mivel néha úgy érzem nem is tartozom ebbe a családba. Se apa se anya ágán nincs egyetlen egy fekete hullámos hajú ember. Olyan van, akinek sötét szeme van, mint nekem, de valahogy az is más... Ebben a családban mindenkinek olyan szeme van, amibe még ha fényképről nézem csak, de akkor is megnyugtat, ha belanézek.De nekem nem! Sőt, többen is megjegyezték, hogy mikor belenéznek, ösztönösen félni kezdenek...

 - Sara!

 - Igen?

 - Gyere vacsorázni!

 - Megyek!

Így hát lementem vacsorázni. Anya a kedvencemet főzte: rizses borsót. Miután megettem felmentem a szobámba és elkezdtem olvasgatni az S.V.K könyvemet.

Valahogy minden érdekelt, ami félelmetes például mindig is auror akartam lenni és szerintem az S.V.K. lesz a kedvenc órám, ami érdekes, mivel valószínüleg hugrabugos leszek, mint nagyjából az egész családom. Ekkor eszembe jutott az, hogy a gyógynövénytan könyvemet lent hagytam az ebédlőben. Igazából most épp nem volt rá szükségem, de szeretek mindent rendben tartani ezért elindultam lefelé a lépcsőn. Mikor leértem odamentem az asztalhoz, aminott volt a könyvem. Felkaptam és indultam volna fel, de meghallottam anya ésapa hangját, akik a nappaliban beszélgettek. Tudom, hogy nem szép dolog hallgatózni,de nem bírtam megállni...

 - Detty tudnia kell az igazat és már Minerva is azt mondta, hogy...

 - De Michael, még misem tudjuk biztosan... majd ha kiderítjük, akkor elmondjuk!

 - Detty, ezt nem tudjuk kideríteni! Hacsak nem, az Azkabanban...

 - Nem! Hagyjuk ezt most.

Mi történhetett!? És mi van az Azkabanban?

 - Felmegyek Sarához.

Gyorsan rohanni kezdtem, fel a lépcsőn. Mikor felértemgyorsan leültem az ágyra és a kezembe vettem az előbb letett könyvemet, mintha eddig is olvastam volna.

 - Szia anya!

 - Szia kicsim!

Anya leült mellém az ágyra és ránézett.

 - Sara... - hangjaolyan gyanakvó volt...

 - Igen anya? - mosolyogtam rá.

 - Miért tartod fordítva a könyvedet? - Hoppá ... ezt elszúrtam.

 - Hááát... - ebből mostmár nem tudom magam kimagyarázni. (főleg, hogy nem tudok hazudni)

 - Lent voltál?

 - Háát... igen.

 - És... - csuklott elanya hangja - mindent hallottál?

 - Igen. De igazábólnem akartam... - végül úrrá lett rajtam a kíváncsiság - mi van az Azkabanban? -Amikor ezt megkérdeztem anya egy pillanatra ledermedt, csak az után válaszolt.

 - Semmi kicsim, nem fontos. - Anya másra terelte a szót - Minden cuccodat bepakoltad már?

 - Igen. - Sóhajtottam. Úgytűnik nem tudom meg, miről beszéltek.

 - Akkor jó. És felejtsd el, amit hallottál. Nem neked való! - Anya felállt és kiment a szobámból, én pedig hátradőltem az ágyamon, lehunytam a szememet és a hallottakon gondolkoztam.

744 szó